Gandalf és az örök élet (prédikáció, Padragkút-Ajka, Örök élet vasárnapja, 2018.11.25.)

textus: Ez 12,21-28

„21 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 22 Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?! 23 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás. 24 Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25 Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram, az Úr. 26 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál. 28 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az Úr.”

Hallottunk-e már arról a jövőkutatásról? Nagyon izgalmas dolog, és az 1970-es évek óta elismert tudományág Magyarországon is. Ahogyan a nevében is benne van a jövőt kutatja. Matematikai, statisztikai és különböző társadalomtudományi eszközökkel azt vizsgálja, hogy milyen lehetséges jövő irányok lehetnek egy-egy területen a társadalmi folyamatoktól kezdve a műszaki, vagy éppen ökológiai területen. Bár maga a tudomány nagyon fiatal (főleg mondjuk összehasonlítva más tudományágakkal, mint pl. a matematika), ennek ellenére valami nagyon ősit mozgat meg az emberben, hiszen az embert mindig foglalkoztatták azok a helyzetek, területek stb., mely felett nem, vagy csak elenyésző mértékben gyakorolhat befolyást.

Általában három fajta ember létezik a jövőbe való betekintéshez való viszonyban. Az emberek egy része tudni akarja, így vagy úgy, de látni akarja, hogy mi fog következni, hogy fel tudjon rá készülni vagy csak egyszerű kíváncsiságból. A második csoport pedig egyáltalán nem akar róla tudni, még akkor sem, ha lehetne. A harmadik csoportot pedig kitűnően leírja az a mondat, amit apám mondogatott mindig: „Majd lesz valahogy kisfiam. Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy.”. Hogy őszinte legyek nem túl sokat profitáltam ez utóbbi mondatból…

De abban azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az emberek többsége az első csoporthoz tartozik, akik – ha saját jövőjüket nem is mindig akarják látni – de úgy globálisan, vagy éppen a jövő heti lottó számok tekintetében szívesen bepillantást nyernének a jövőbe… E csoportot kiszolgálandó, már az idők kezdete óta, népes szolgáltató hálózat épült ki szerte a világon. Vehetjük a tenyérjóslást, a kártyavetést, az asztrológiát, a kínai szerencsesütit, és ezek mindenfajta kombinációit, plusz még számtalan más „módszert”. És látható, hogy bár nagyon modernek és nagyon felvilágosultak vagyunk, de mégis egyre többen mennek el jósokhoz, látókhoz, gurukhoz, stb.

És, hogy ez miért van így? Azt kell mindenekelőtt látnunk, hogy a jövőről való tudakozódás sohasem a jövőről szól, hanem jelenről. Azért akarom tudni a jövőt, mert bizonytalan vagyok a jelenben, mert el akarom helyezni magamat a nagy egészben, amit életnek nevezünk, vagy mert tudni akarom, hogy mikor szabadulhatok meg a jelenlegi rossz/bizonytalan helyzetből, vagy éppen meddig lehet enyém a jelen jó állapota. Még az időjárás jelentést is azért nézzük, hogy most mit kell tennem ahhoz (de legalábbis most akarom tudni), hogy holnap, amikor elindulok munkába, mit vegyek fel, hogyan öltözködjem…

A mai igénk a próféciákról szól. Két dolgot szoktunk általában gondolni a prófétálásról. Az egyik, hogy úgy tűnik, a prófécia, mint olyan, teljesen beleillik a jóslás, a asztrológia stb. csoportba. Pedig egyáltalán nem! Ugyanis amíg a jóslás, asztrológia stb. merő kitaláció, addig a prófétai szolgálat nagyon is valós, és Istentől indított szolgálat. A másik téves gondolat pedig, hogy a prófétálást a jövőre vonatkozó kijelentés. És bizony ez sem igaz. Ugyanis a próféta mondanivalója, üzenete – Istentől indíttatva – bár sokszor érinti a jövőt, de elsősorban és elsődlegesen a jelennek prédikál, a jelenben közvetíti Isten üzenetét! Az persze tiszta sor, hogy az isteni üzenet a jelenben való megfogadásának vagy elutasításának következményei lesznek a jövőre nézve. Ez oké, de ez inkább ok-okozati összefüggés, sem mint jövőbelátás. Főleg nem a próféta részéről, aki nem letéteményese, hanem „csupán” közvetítője Isten szavának!

Éppen ezért izgalmas az, hogy Ezékiel próféta idejében elterjedt ez a szólás-mondás: „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból!” A próféták sokszor látomás útján kapták meg Istentől az üzenetet. Aztán ezt az üzenetet elmondták, ahogyan Ezékiel is, a nép meg várakozott. Ahelyett, hogy inkább tett volna valamit, annak fényében, amit a próféta mondott. Nem, inkább várta, hogy lesz a büntetés, vagy jutalom, tesz-e valamit az Isten, vagy sem. És amikor elfogyott a türelme akkor arra következtetésre jutott, hogy ez kamu. Miért? Mert az emberek által szabott időkorlátot nem tartotta be az Isten? Ez „szép”…

Nem tudom, látta, vagy olvasta-e valaki a Gyűrűk Urát? […] Az első részben, amikor Frodó a hobbit (kis termetű, emberszerű lény) és Gandalf a varázsló találkoznak, akkor Frodó a szemére veti a varázslónak, hogy elkésett. Erre a varázsló azt válaszolja: „Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.” Távol legyen tőlem, hogy Istent egy varázslóhoz hasonlítsam, vagy éppen fordítva. De, ha egy mesebeli varázslótól elfogadjuk, hogy az akarata és hatalma szerint megtehet, amit és ahogyan akar, akkor a Mindenható Istenről ennél kevesebbet nem állíthatunk! Nem véletlen mondja az Úr Ezékielnek: „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik.” és „Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok” Nem siet, nem késik, hanem pontosan akkor „lép hatályba”, amikor azt az Isten akarja! Mert az Ő szava igaz és teremtő, és pontosan úgy van, ahogyan annak lennie kell!

De mi az, ami nekünk ma fontos ebből? Az első dolog: hogy minden! Ne higgyük azt, hogy Isten szava ma nem szól! Ne higgyük azt, hogy Istennek ma már nincsenek prófétái, vagy éppen nem lehetnek olyan emberek, akikre egy-egy helyzetben az Isten prófétai szolgálatot bíz! Dehogynem! És lehet, hogy pont mi leszünk/vagyunk azok!

A másik pedig egy specifikus üzenet, amely jelennek, de a jövőről is szól, és amely mindannyiunké. „Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom!”- mondja az Úr Ezékielen keresztül. Ma Örök élet vasárnapja van, az egyházi év utolsó vasárnapja. (Jövő héten már advent első vasárnapját ünnepelhetjük.) De is az örök élet? Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az Istenhez való tartozás. Egy olyan kapcsolat, amelynek fennmaradását nem akadályozhatja semmi, még a fizikai lét vége sem. Az örök élet egy olyan állapot, amely itt, ebben a világban a miénk lehet, de nem ér véget földi pályafutásunkkal, hanem kiteljesedett formában folytatódik tovább az Isten mellett. Mi hát az az ige – Ezékiel fenti mondatából kiindulva – amely a mi napjainkban szól, és amely prófétai szóként valóra is válik a mi napjainkban, és szoros kapcsolatban van az örök élettel? Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy Jézushoz kell fordulnunk ebben a kérdésben is. Azt olvassuk János evangéliumában: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Jézus mondta ezt a mondatot. Hát, mi ez, ha nem AZ ige ma, számunkra? A tökéletes és aktuális prófétai szó, amely a jelent és a jövőt egy ígéretbe kovácsolja! Igen, aki ma hisz Jézusban, annak ma, most örök élete van, és annak a jövőben sem kell félnie, mert Jézus valóra váltja ezt minden pillanatban, a halál pillanatában is!

Ez az a reménység, amiben a keresztény ember élhet nap, mint nap! Szerintem ez egy elég jó út, a legjobb! Lépjünk rá! Ámen