Gandalf és az örök élet (prédikáció, Padragkút-Ajka, Örök élet vasárnapja, 2018.11.25.)
textus:
Ez 12,21-28
Hallottunk-e már arról a jövőkutatásról? Nagyon izgalmas dolog, és az 1970-es évek óta elismert tudományág Magyarországon is. Ahogyan a nevében is benne van a jövőt kutatja. Matematikai, statisztikai és különböző társadalomtudományi eszközökkel azt vizsgálja, hogy milyen lehetséges jövő irányok lehetnek egy-egy területen a társadalmi folyamatoktól kezdve a műszaki, vagy éppen ökológiai területen. Bár maga a tudomány nagyon fiatal (főleg mondjuk összehasonlítva más tudományágakkal, mint pl. a matematika), ennek ellenére valami nagyon ősit mozgat meg az emberben, hiszen az embert mindig foglalkoztatták azok a helyzetek, területek stb., mely felett nem, vagy csak elenyésző mértékben gyakorolhat befolyást.
„21
Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 22 Emberfia! Miféle
szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről:
Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!
23 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Véget
vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé
Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra
válik minden látomás. 24 Akkor nem lesz többé hiábavaló
látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25 Mert ha
én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem
nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét,
te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így
szól az én Uram, az Úr. 26 Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az
ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről
prófétál. 28 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az
Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige,
amelyet mondok – így szól az én Uram, az Úr.”
Hallottunk-e már arról a jövőkutatásról? Nagyon izgalmas dolog, és az 1970-es évek óta elismert tudományág Magyarországon is. Ahogyan a nevében is benne van a jövőt kutatja. Matematikai, statisztikai és különböző társadalomtudományi eszközökkel azt vizsgálja, hogy milyen lehetséges jövő irányok lehetnek egy-egy területen a társadalmi folyamatoktól kezdve a műszaki, vagy éppen ökológiai területen. Bár maga a tudomány nagyon fiatal (főleg mondjuk összehasonlítva más tudományágakkal, mint pl. a matematika), ennek ellenére valami nagyon ősit mozgat meg az emberben, hiszen az embert mindig foglalkoztatták azok a helyzetek, területek stb., mely felett nem, vagy csak elenyésző mértékben gyakorolhat befolyást.
Általában
három fajta ember létezik a jövőbe való betekintéshez való
viszonyban. Az emberek egy része tudni akarja, így vagy úgy, de
látni akarja, hogy mi fog következni, hogy fel tudjon rá készülni
vagy csak egyszerű kíváncsiságból. A második csoport pedig
egyáltalán nem akar róla tudni, még akkor sem, ha lehetne. A
harmadik csoportot pedig kitűnően leírja az a mondat, amit apám
mondogatott mindig: „Majd lesz valahogy kisfiam. Úgy még nem
volt, hogy ne legyen sehogy.”. Hogy őszinte legyek nem túl sokat
profitáltam ez utóbbi mondatból…
De
abban azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az emberek többsége
az első csoporthoz tartozik, akik – ha saját jövőjüket nem is
mindig akarják látni – de úgy globálisan, vagy éppen a jövő
heti lottó számok tekintetében szívesen bepillantást nyernének
a jövőbe… E csoportot kiszolgálandó, már az idők kezdete óta,
népes szolgáltató hálózat épült ki szerte a világon. Vehetjük
a tenyérjóslást, a kártyavetést, az asztrológiát, a kínai
szerencsesütit, és ezek mindenfajta kombinációit, plusz még
számtalan más „módszert”. És látható, hogy bár nagyon
modernek és nagyon felvilágosultak vagyunk, de mégis egyre többen
mennek el jósokhoz, látókhoz, gurukhoz, stb.
És,
hogy ez miért van így? Azt kell mindenekelőtt látnunk, hogy a
jövőről való tudakozódás sohasem a jövőről szól, hanem
jelenről. Azért akarom tudni a jövőt, mert bizonytalan vagyok a
jelenben, mert el akarom helyezni magamat a nagy egészben, amit
életnek nevezünk, vagy mert tudni akarom, hogy mikor szabadulhatok
meg a jelenlegi rossz/bizonytalan helyzetből, vagy éppen meddig
lehet enyém a jelen jó állapota. Még az időjárás jelentést is
azért nézzük, hogy most mit kell tennem ahhoz (de legalábbis most
akarom tudni), hogy holnap, amikor elindulok munkába, mit vegyek
fel, hogyan öltözködjem…
A
mai igénk a próféciákról szól. Két dolgot szoktunk általában
gondolni a prófétálásról. Az egyik, hogy úgy tűnik, a
prófécia, mint olyan, teljesen beleillik a jóslás, a asztrológia
stb. csoportba. Pedig egyáltalán nem! Ugyanis amíg a jóslás,
asztrológia stb. merő kitaláció, addig a prófétai szolgálat
nagyon is valós, és Istentől indított szolgálat. A másik téves gondolat pedig, hogy a prófétálást a
jövőre vonatkozó kijelentés. És bizony ez sem igaz. Ugyanis a
próféta mondanivalója, üzenete – Istentől indíttatva – bár
sokszor érinti a jövőt, de elsősorban és elsődlegesen a
jelennek prédikál, a jelenben közvetíti Isten üzenetét! Az
persze tiszta sor, hogy az isteni üzenet a jelenben való
megfogadásának vagy elutasításának következményei lesznek a
jövőre nézve. Ez oké, de ez inkább ok-okozati összefüggés,
sem mint jövőbelátás. Főleg nem a próféta részéről, aki nem
letéteményese, hanem „csupán” közvetítője Isten szavának!
Éppen
ezért izgalmas az, hogy Ezékiel próféta idejében elterjedt ez a
szólás-mondás: „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült
semmi a sok látomásból!” A próféták sokszor látomás
útján kapták meg Istentől az üzenetet. Aztán ezt az üzenetet
elmondták, ahogyan Ezékiel is, a nép meg várakozott. Ahelyett,
hogy inkább tett volna valamit, annak fényében, amit a próféta
mondott. Nem, inkább várta, hogy lesz a büntetés, vagy jutalom,
tesz-e valamit az Isten, vagy sem. És amikor elfogyott a türelme
akkor arra következtetésre jutott, hogy ez kamu. Miért? Mert az
emberek által szabott időkorlátot nem tartotta be az Isten? Ez
„szép”…
Nem
tudom, látta, vagy olvasta-e valaki a Gyűrűk Urát? […]
Az első részben, amikor Frodó a hobbit (kis termetű, emberszerű
lény) és Gandalf a varázsló találkoznak, akkor Frodó a szemére
veti a varázslónak, hogy elkésett. Erre a varázsló azt
válaszolja: „Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha.
Pontosan akkor érkezik, amikor akar.” Távol legyen tőlem, hogy
Istent egy varázslóhoz hasonlítsam, vagy éppen fordítva. De, ha
egy mesebeli varázslótól elfogadjuk, hogy az akarata és hatalma
szerint megtehet, amit és ahogyan akar, akkor a Mindenható Istenről
ennél kevesebbet nem állíthatunk! Nem véletlen mondja az Úr
Ezékielnek: „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige,
amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik.” és
„Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az
ige, amelyet mondok” Nem siet, nem késik, hanem pontosan akkor
„lép hatályba”, amikor azt az Isten akarja! Mert az Ő szava
igaz és teremtő, és pontosan úgy van, ahogyan annak lennie kell!
De
mi az, ami nekünk ma fontos ebből? Az első dolog: hogy minden! Ne
higgyük azt, hogy Isten szava ma nem szól! Ne higgyük azt, hogy
Istennek ma már nincsenek prófétái, vagy éppen nem lehetnek
olyan emberek, akikre egy-egy helyzetben az Isten prófétai
szolgálatot bíz! Dehogynem! És lehet, hogy pont mi leszünk/vagyunk
azok!
A
másik pedig egy specifikus üzenet, amely jelennek, de a jövőről
is szól, és amely mindannyiunké. „Ha a ti napjaitokban mondok
ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is
váltom!”- mondja az Úr Ezékielen keresztül. Ma Örök élet
vasárnapja van, az egyházi év utolsó vasárnapja. (Jövő héten
már advent első vasárnapját ünnepelhetjük.) De is az örök
élet? Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, akkor azt mondanám,
hogy az Istenhez való tartozás. Egy olyan kapcsolat, amelynek
fennmaradását nem akadályozhatja semmi, még a fizikai lét vége
sem. Az örök élet egy olyan állapot, amely itt, ebben a világban
a miénk lehet, de nem ér véget földi pályafutásunkkal, hanem
kiteljesedett formában folytatódik tovább az Isten mellett. Mi hát
az az ige – Ezékiel fenti mondatából kiindulva – amely a mi
napjainkban szól, és amely prófétai szóként valóra is válik a
mi napjainkban, és szoros kapcsolatban van az örök élettel?
Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy Jézushoz kell
fordulnunk ebben a kérdésben is. Azt olvassuk János
evangéliumában: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az
én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök
élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az
életbe.” (Jn 5,24) Jézus mondta ezt a mondatot. Hát, mi ez,
ha nem AZ ige ma, számunkra? A tökéletes és aktuális prófétai
szó, amely a jelent és a jövőt egy ígéretbe kovácsolja! Igen,
aki ma hisz Jézusban, annak ma, most örök élete van, és annak a
jövőben sem kell félnie, mert Jézus valóra váltja ezt minden
pillanatban, a halál pillanatában is!
Ez
az a reménység, amiben a keresztény ember élhet nap, mint nap!
Szerintem ez egy elég jó út, a legjobb! Lépjünk rá! Ámen
Azt hiszem, hogy ennél jobban aligha lehetett volna lezárni ezt az egyházi évet, ahogyan Lelkész úr tette. Kívánom, hogy sok-sok emberhez jussanak el a fentiek!
VálaszTörlés