Kicsoda a Szentlélek? - Apcsel 2,36-41 (Pünkösd ünnepe, 2022.05.05.)

textus: Apcsel 2,36-41

“36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.

37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? 38 Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. [...] 41 Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”

    Sokszor még hívő emberek sem tudnak mit kezdeni a Szentlélekkel. Mert az Atyát még értjük, hiszen ő a teremtő AZ Isten. Talán még Jézus Krisztus is tiszta, hiszen ő ember IS volt, itt lakott közöttünk, róla szól az evangélium, ő “megfogható”. De mi a helyzet a Szentháromság harmadik személyével, a Szentlélekkel? Természetesen könyvtárakat írtak tele azzal, hogy kicsoda is a Szentlélek, de itt most mégis egy nagyon egyszerű választ szeretnék adni. (És talán sokan majd a “könyvtárakig” is eljutnak…) Ugyanis, ha lehető legrövidebben és legvelősebben akarnám megfogalmazni a Szentlelket, akkor azt mondanám: miatta vagyunk itt! 

Furcsa módon a Szentháromság személyei közül a Szentlelket tudjuk legkevésbé felfogni értelmünkkel, mégis tapasztalati úton ő van a “legközelebb” - már ha állíthatunk egyáltalán ilyen sorrendeket. Ugyanis a Szentléleknek van a legmegtapasztalhatóbb munkája az életünkben, ugyanis az ő ajándéka a hit és a közösség! Az, hogy ha valamiféle dolog mocorog ott mélyen belül, amely kapcsolódni szeretne a végtelenhez, illetve az a tény, hogy mindennek eszközeként és csatornájaként, itt vagyunk a templomban, istentiszteleten (ahol elsősorban nem mi tiszteljük az Istent, hanem az Isten az, aki tiszteletét teszi nálunk!) az a Szentlélek munkája bennünk! Milyen csoda az, hogy a 21. században is érvényes dolog lehet az, hogy bekapcsolódunk egy kétezer éves hagyományba, amely nem a “hagyománysága” miatt érvényes, hanem azért mert kétezer éve élő! Ezt az élőséget pedig nem más adja, mint a Szentlélek!

Ennek az élőségnek az első pillanatát írja le a mai igehirdetési alapige, amely pontosan annak a napnak a tudósítása, amelyen a Szentlélek megérkezett (régiesen: “kitöltetett”), először az apostolokhoz, majd sok más emberhez is. Leszállt a Szentlélek az apostolokra, akiket aztán minden ember megértett, sőt - csodálatos módon - a saját anyanyelvén hallott az ünnepi jeruzsálemi multikultiban. S az ott lévők tapasztalatát Lukács evangélista (aki az Apcsel szerzője is) így foglalja össze: “mintha szíven találták volna őket”. Itt valami van, itt valaminek lennie kell!

Ezért piros az oltárterítő és a stólám is, hiszen a Szentlélek lángnyelvek formájában szállt le az apostolokra, hogy azt a szívükbe és a csontjaikba költözzön (Jer 20,9). A piros pünkösd napja a Szentlélek ünnepe. És ez az ünnep, amelynek megítélése, meg egyáltalán a róla való tudás igen mostoha sorsú, magyarul nagyon keveset tudunk róla, hármas ünnep. De mit is ünneplünk pünkösdkor? 

1. A Szentlélek megérkezését, kitöltését. Azt, hogy a Jézus Krisztusról szóló örömhír, miszerint ő eljött, tanított, gyógyított, önmagát adta értünk, de fel is támadt, azért, hogy utat készítsen az Atyához. A Szentlélek által ez az üzenet mindenki számára elérhetővé és befogadhatóvá vált. Nem számít, hogy hol élünk, milyen emberek vagynk, semmi, csak az a lényeg, hogy Krisztusban egyek lehetünk. 

2. És ez át is vezet az ünnep második üzenetéhez. A Szentlélek által megérthetjük egymást. A Biblia tanúságtétele szerint az emberek meg nem értésének és el nem fogadásának az az oka, hogy az ember “istenné” akarja tenni magát, azaz saját maga akar lenni a végső mérce. Ez fejeződik ki a Bábel tornya történetben (1Mózes 11,1-9), ahol az emberek tornyot építenek, hogy “FELmásszanak” és az Isten helyére üljenek. Ezt szörnyűséges sebet gyógyítja meg a Szentlélek, akiben maga az Isten jött LE, és általa mindenki megértette a másikat. 

3. És itt jutunk el az ünnep harmadik aspektusához, mégpedig ahhoz a nagyszerű pillanathoz, hogy pünkösd az Egyház születésnapja! (Isten éltesse!) Ugyanis a hit és a másik megértésének ajándéka sehol máshol nem valósulhat meg csak az egyház közösségében! 

És itt, a végén, vissza is érkezünk az elejére. Mert a Szentlélek munkája az, hogy most itt vagyunk, együtt vagyunk, és ő, csakis ő a garanciája annak, hogy az Egyház megmarad, és Ő a reménység arra, hogy nem csupán megamarad, de minél többek számára elviszi a jó hírt: Krisztusban vár minket az örök élet! Ámen