Vállalod a felelősséget? - Ez 18,1-9 (Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2022.09.11.)

 





textus: Ez 18,1-9

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!

3 Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! 4 Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

5 Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: 6 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, 7 senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a meztelent felruházza, 8 kamatot nem szed, uzsorát nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, 9 rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! – így szól az én Uram, az Úr.”


Amikor egyetemista lettem, akkor kerültem kapcsolatba először nagy mennyiségben és hosszú időre olyan emberekkel, akik az ország más pontjairól származnak. Én az Alföld közepéről érkeztem, de voltak sokan pl. a Viharsarokból, a Dunántúl mindenféle szegletéből, Nógrádból, sőt a határon túlról is. Nagyon izgalmas volt az összeszokás, hiszen máshonnan érkezve más szokásokkal, más életstílussal, sőt más szavakkal, szókészlettel érkeztünk. Nagyon szerettem ebben az időszakban összegyűjteni, hogy bizonyos tárgyakra, ételekre, helyzetekre, ki milyen kifejezést használ. Vegyünk egy példát. A kenyér végét például sokan saroknak, mások csücsöknek, serclinek, vagy domónak mondják. És bizony ilyen a mai igénkben szereplő egres is, amit én nem is értettem mikor anno először olvastam, hiszen mi nem egresnek, hanem piszkének mondtuk, mások pedig pöszmétének, esetleg köszmétének. Sok esetben, mikor beszélgettünk, a mindenfelől érkezett társaimmal - és főleg az elején - akkor sokat kellett magyarázni, de idővel kialakult egy közös tudás, és egy közös szókészlet.

Ma nem ezzel megküzdenem (és nem csak nekem, hanem mindannyiunknak), hanem azzal, hogy bár ugyanazt a szót, ugyanazt a kifejezést használjuk, de nagyon mást értünk alatta. A társadalom végletekig szét van tördezve, és ez bizony a nyelvhasználatunkban is megjelenik. Ugyanaz a szó, és nem csupán csak mást értünk alatta, de mást is gondolunk mögé, mást társítunk hozzá. És ez nem csak nemzedékek kérdése (bár az is), hanem egy évtizedek óta tartó, és egyre elmérgesedő politikai kurzus terméke. 

Ennek - a folyamatos harcnak, az egymást meg nem értésének, illetve a frontvonalképzésnek - az egyik legnagyobb és legrosszabb következménye, hogy senki nem hajlandó felelősséget vállalni. Mindig a “mások” a hibásak. Hol hallottuk az elmúlt évtized (vagy kettő, három…) közbeszédében azt, hogy “Bocsánat!”, vagy hogy “Elnézést!”, vagy azt, hogy “Sajnálom!”? Sehol. Mindig a “más”, és a “máskor” a hibás. A “múlt rendszer 40 éve”, a “rosszabbul élünk, mint 4 éve”, a “az elmúlt 8 év”, vagy az “utolsó 12 év”. Egyszer sem hallottam olyat, hogy “Bocs, én voltam.”, "Az én hibám.", "Én hoztam rossz döntést, vállalom a felelősséget!", stb.

A mai igénk egy egészen más dimenzióba hív minket. “Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom [...] hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém.”- mondja az Úr. A piszke (én had’ mondjam így), savas gyümölcs, megterheli a fogat. De annak a fogát, aki eszi, nem pedig azét, aki nem. Erre a példára építi fel az ige a mondanivalóját, ami pedig nem más, mint hogy az Isten színe előtt nem lehet mismásolni, nem lehet másra fogni. Az Úr előtt nem lehet játszani a szavakkal, hogy “de én ezt értem alatta”, vagy “nem is arra gondoltam”. Az Úr felnőttként kezeli az embert. Márpedig a felnőttségnek az egyik alapköveteleménye, hogy az ember felelősséget vállal a tetteiért, szavaiért ha tetszik, ha nem.

És ez pedig egy olyan rend, amely létezés fundamentumában gyökerezik. “Életemre mondom” - így szól az ÚR. A héber nyelvben, az Ószövetség nyelvében az “élet” és az “ÚR” szó ugyanabból a gyökből származik. És mit mond az ÚR: “minden lélek az enyém”. Itt pedig a “lélek” szó azonos, a teremtéstörténetben is szereplő, “élőlény” szóval (1Móz 2,7). Az élet hullámai, az Isten végtelen létezésétől, a mi életünk múló perceiig, meghatározott törvény és igazság szerint zajlanak, amelynek egyik fő oszlopáról olvashatunk a mai igében.

És ez nagyon jó hír! Mert akármit is véljünk tapasztalni, az Úr végül érvényre juttatja azt. Ezzel nem bántani, vagy elnyomni akar bennünket, hanem éppen ellenkezőleg, felszabadítani a jóra, vigasztalni és reményt adni. Mert ha az Úr rendezi, akkor az végül valóban rendben lesz!

És ráadásul az Isten - az ő országának munkálásban - bennünket munkatársainak akar. Hiszen egész életünk és minden tettünk, amit keresztény emberként, azaz Krisztus követőként teszünk, potenciális munka az Isten országában. Ezékiel próféta pedig segítséget ad nekünk abban, hogy milyen is az, amikor az ember az Isten törvénye és igazsága szerint él. Ugyanis - ne tévedjünk - még az Isten ószövetségi törvényei is Krisztusra mutatnak (Lk 24,44). Mit ír a próféta: 

  1. nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira” - azaz nem bálványimádó, magyarul csakis Isten számára isten.

  2. nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején” Azaz nem eszköznek tekinti, hanem tiszteli, társnak tekinti a társát, és tiszteletben tartja mások kapcsolatait is.

  3. senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, [...] kamatot nem szed, uzsorát nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között” Azaz nem használja ki, hogy pozícióban van, a másik emberrel szemben. Nem uralkodik, nem hatalmasodik rajta, nem használja ki, nem csapja be, nem semmizi ki, nem korrupt.

  4. És végül: “kenyeréből ad az éhezőnek, és a meztelent felruházza” Azaz irgalmas azért, mert az Isten többet adott neki, és ezért felelősnek érzi magát azokért, akiknek kevesebb jutott. S ilyen módon is munkálja az Isten országát az emberek között.

A próféta így fejezi be. “az ilyen ember igaz, ő élni fog!” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ilyen ember lesz az, aki tökéletesen (Mt 5,48) beleilleszkedik abba az univerzális rendbe, amiről beszéltünk, és amit az Isten adott ennek a világnak! Micsoda fantasztikus lenne az, hogy ez minél több emberre elmondható lenne! Gyógyulna a világ, és csodálatosan épülne az Isten országa! Legyen benne nekünk is részünk! Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)