Lélek és H2O (Prédikáció, Somlószőlős, 2. Családi Istentisztelet, 2015.09.27.)

textus: Jn 4,6b-14

"Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."

Ki az aki tud úszni? [...] A legtöbbünk szerintem tud. Persze van, aki nem tud megtanulni, van aki nem szereti a vizet, de azért a többség tud. Nagyon emlékszem azokra a hetekre, amikor az általános iskola első osztálya előtti nyáron megtanultam úszni. Igen intenzív két hét volt a tanfolyam és sikeres is. Azóta nagyon szeretem a vizet és vízközeli embernek tartom magam. Ez abból is adódott, hogy Szolnokon nőttem fel a Tisza partján. Ott egyszerűen olyan a vonzása a folyónak, hogy az ember nem tudja nem szeretni a vizet. Főleg az élő vizet. Akkoriban nem nagyon szerettem az uszodát, a strandot, pedig (akkor még) három is volt a városban. Inkább a Tiszában a folyóban, az élő vízben szerettem úszni, fürödni. Sok felejthetetlen pillanatot töltöttünk el a családdal, később barátokkal a Tisza, vagy éppen a Holt-Tisza partján.

A mai igeszakaszunk egy nagyon érdekes és fontos történetet dolgoz fel. Jézusnak egy nagyon fontos találkozását. Ennek a tanévnek a családi istentiszteletein ilyen találkozásokat fogunk sorra venni. Jézusnak ez a találkozása számomra mindig az első számú volt. Jézus itt találkozik a samáriai asszonnyal. A nevét ennek az asszonynak nem tudjuk, de talán így névtelenül, még inkább hozzánk tud szólni a történet. Jézus samárián keresztül utazik. Tudnunk kell, hogy a zsidók és a samáriaiak nagyon nem szívlelhették egymást, és akkor még nagyon finom voltam. Jézus a nagy gyaloglás közben rátalál egy kútra, amelynek - valószínűleg a kávájára - leül és megpihen. A tikkasztó közel-keleti hőségben egyedül van, mert a tanítványok valami ennivaló után néztek. Ekkor lép a kúthoz az asszony, beszédbe elegyednek. Ez önmagában nem tűnik érdekesnek, de tudnunk kell a zsidók és a samáriaiak nem is beszéltek egymással, főleg nem egy asszonnyal! Az asszony meg is lepődik, hiszen Jézus nem csak, hogy beszél vele, de inni is kér tőle. Kér! És itt érkezik el a beszélgetés a (z egyik csúcspontjához).

-Ha tudnád ki az, aki veled beszél - mondta neki Jézus - "te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet" Élő víz. De mit is jelent ez? Az asszony is értetlenkedik: "Nincs is vödröd, nem tudsz a kútból meríteni, hogyan adnál nekem élő vizet?" Persze számunkra talán már dereng, hogy Jézus itt nem a kútvízről beszélt. És bizony nem is mondjuk egy folyóról, vagy tóról, vagy más "élő víz"-ről, abban az értelemben, ahogyan mi használjuk ezt a szót. Pedig már akkor is, az ókorban, voltak fürdők és medencék, de Jézus mégsem arról beszél.

Mi ez az élő víz? Hallgassuk meg még egyszer mit mond róla Jézus: "Aki ebből a vízből iszik (ti. a kútból), ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik mert örök éltre buzgó víz forrásává lesz benne." Hát ez meg hogyan lehet? Az emberi test 75%-a víz, egy ember körülbelül maximum 3 napig bírja víz nélkül. Akkor hogyan lehet, hogy akinek Jézus az élő vizet, az soha nem szomjazik meg? Hét úgy, hogy Jézus itt nem a folyadékról, a H2O-ról, a vízről beszél, hanem valami egészen másról. Jézus itt arról beszél az asszonynak (és nekünk is), hogy a ahogyan az élethez, a fizikai testünk fenntartásához elengedhetetlen a víz, úgy az örök élethez, a üdvösséghez, az örök, a fizikai valóságon és életen túlnyúló, azon túlhaladó élethez pedig "élő vízre" van szükség. Ez az élő víz pedig nem más, mint maga Jézus, az ő kegyelme, szeretete, tanítása, megváltása. A lelkünket-életünket életben tartó és tápláló erő az élő víz.

És bizony, aki egyszer találkozik Jézussal az nem lesz "szomjas" többé! Miért? Mert már megtalálta azt, amit, pontosabban akit keres. Ha Jézussal találkozol nincsen szükség több kutatásra, nem kell más, hogy betöltse a bennünk lévő űrt és vágyat a vezetés, a gondviselés és a elfogadottság kapcsán. Mert ő mindezt betölti élő vízzel!

És ez az élő víz nem csak, hogy betölt és helyretesz, megtisztít és vezet, hanem forrássá is válik. És ezen túl magunk is átadhatjuk ezt másoknak. Ahogyan megízleljük az élő vizet, úgy mi is Jézus eszközeivé válunk Jézus kegyelmének és munkájának. Tovább tudjuk adni ennek az örömhírét. Hát ez a "Jézus-titok", ha úgy tetszik. A kapott és továbbadott élő víz! Jézus erre hív most minket: találkozzunk vele és legyünk az örök éltre szomjoltó élő víz követei a világban. Ámen