Kommentár nélkül (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Advent 2. vasárnapja, 2015.12.06.)

textus: Ézs 63,15-64,3
15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk? 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 17 Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod! 18 Kis időre elfoglalták szent néped birtokát, szentélyedet ellenségeink taposták. 19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!
1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, 2 ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek. 3 Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.



A jó pap holtig tanul. - tartja a mondás. De ez nem csak a papokra igaz. A „life long learning”, azaz az élethosszig tartó tanulás már szinte közhelynek számít. És bizony nem csak a munkahelyeken kell az embernek mindig mindennel, a legkorszerűbb dolgokkal is tisztában lenni, hanem a mindennapi életben is tartani kel a tempót, ha meg akarjuk érteni a körülöttünk lévő világot és az újabb és újabb nemzedékeket. Őrült tempóban újulnak meg a technikai vívmányok is. Vannak közöttük rosszak, de többségében jók, csak jól kell tudni élni vele.

A számítógép világában ma az egyik meghatározó tényező a videómegosztás. Az emberek felteszik, megosztják, népszerűsítik a saját maguk, vagy mások által készített videó felvételeket a lehető legkomolytalanabbaktól, a legkomolyabbakig. Én magam is ha nem is rendszeresen, de készítek videókat és fel teszem az internetre. Bár azt kell mondjam inkább csak fogyasztó vagyok. Sok videót nézek meg, akár kikapcsolódásképpen, akár tanulásképpen. Igen, tanulásképpen, mert ezek között a videók között rengeteg az olyan, ami valamit megmutat, megtanít, elmagyaráz. Vegyük például a főzést. Rengeteg főzős videó van a neten. Ha egy étel megtetszik és el szeretném készíteni, vagy szeretném, ha a feleségem elkészítené, akkor a legjobb út ahhoz, hogy ne rontsuk el, hanem elsőre is sikerüljön az, hogy megnézzük, valaki más már megfőzte-e és tett-e fel ilyen videót. És, azt kell mondjam, nem sokszor csalódtunk. Mert igen, elolvashatnám a szakácskönyvben, talán még kép is van róla benne, de az mégsem ugyanaz. Mert van, hogy hiába követem minden egyes szavát a leírásnak nem úgy sikerül a dolog ahogyan kellene. De ha látom is a gyakorlatban, hogy hogyan kell, és ott a végeredmény, akkor biztos lehetek benne, hogy nekem is menni fog. De ez utóbbi állítás nem csak a főzésre igaz, hanem a barkácsolástól kezdve a házépítésig minden helyzetre.

Mert bizony (ahogyan a szakácskönyv esetében) az elmélet sokszor igen más, mint a gyakorlat és a kettő nem fedi egymást. Valamit tudok, vagy megtanulok, elméletben, de a gyakorlat sokszor egészen mást mutat, mást követel. Az élet számtalan területén a gyakorlat szinte áthúzza az ember számításait! És bizony ez igen zavaró és igen kétségbeejtő tud lenni az elmélet és a gyakorlat közötti radikális különbség!

De a legkétségbeejtőbb talán az, amikor az ember a hitében tapasztalja ezt meg. Amikor a Biblia ezt vagy azt írja, de mintha nem úgy lenne a gyakorlatban, vagy amikor az Isten ezt vagy azt ígéri, de nem úgy tűnik, mint ami megvalósul.

Izrael népe, Ézsaiás próféta időszakában, is ezzel szembesült. „Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? […] Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket.” - írja az ige. Igen, elméletben az Isten az, aki uralkodik a világban, mégis annyi minden van, ami úgy tűnik csupán a káosz szüleménye. Mint az európai válság, a közel-keleti helyzet, a világpolitika, vagy éppen a Magyarországon alakuló politikai események. Mert igen, olvassa az ember a Bibliát, hallgatja az igehirdetést, az "elméletet" az Isten szeretetéről, amiről én is különösen sokat szoktam beszélni a gyülekezetben, de a gyakorlat – úgy tűnik – mást mutat! Vagy sokszor azt érezzük – és erre nagyon hajlamosak a magyarok – hogy mindenfelé csak ellenség vesz körül bennünket és sehonnan nem kapunk támogatást. Ezt gondolja sokszor az ember a lakóhelyén, a városában, falujában, vagy éppen az egész ország tekintetében. Nem különleges ez a gondolat. Izrael is pontosan így gondolkodott akkoriban: „Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek” Mégis azt kell mondanunk, hogy az Isten elmélete (ígérete) az minden esetben gyakorlattá (cselekvéssé) válik! Csak sokszor nem akkor és nem úgy, ahogyan mi várnánk.

És hogy miből következtettem ki ezt? Abból, amit ebben a szakaszban olvastunk és tapasztalatból.
Az első és legfontosabb dolog az az, hogy a jelen helyzetben is és szinte minden probléma és gond esetén, hajlamosak vagyunk máshol keresni a probléma forrását, mint ahol van. Mert számos esetben az amikor az ember nem érzi maga mellett az Istent és nem "látja" maga mellett harcolni, az nem azért van, mert az Isten nem harcol értünk. Az Úr igenis minden egyes percben küzd értünk, csak éppen a jó helyen és a jó csatatéren! Mert ő - velünk ellentétben - pontosan tudja, hogy hol kell értünk harcolni! Mi vagyunk azok, akik rossz helyen küzdünk! Mert a keresztény embernek tudnia kell és szívébe kel vésnie, hogy az igazi ellenség az sohasem egy földi hatalom, egy emberi konfliktus, vagy éppen a másik ember, legyen az bárki, hanem a világban uralkodni látszó bűn és halál! Az ezek ellen való közdelem, pontosabban annak a tudata, hogy Krisztus már legyőzte ezeket, tud nekünk is erőt adni a mindennapokban, hogy a bűn és halál tüneteit, legyen az elnyomás, emberi gonoszság, kegyetlenség, kilátástalanság, kétségbeesés stb., helyén kezelni tudjuk. És már ebben a szövegben, ebben a Krisztusról szóló szövegben, amely évszázadokkal megelőzte Krisztus születését, megtalálhatjuk, azokat a útimorzsákat, amelyeket felszedegetve eljuthatunk a Békesség Fejedelméhez, magához Krisztushoz. Őhozzá, akinél az elmélet és a gyakorlat egyé és valósággá válik.

Igen, mert Krisztus legyőzte a bűnt és a halált. Ezt olvassuk a Lukács írása szerinti evangéliumban: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.” (Lk 10,19) Mert az igazi ellenség nem a látható, nem az embertárs, hanem amit a szem már nem tud érzékelni.

Izrael számára a problémák és bajok olyanok voltak voltak, mint a hegyek. Azt kívánta a nép bárcsak „meginoghatnának” ezek a hegyek. Jézus mit mond: „Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz.” (Mt 21,21) A Megváltó a kezünkbe, pontosabban a lelkünkbe adta mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy győzhessünk. Ahhoz, hogy a vége boldog legyen. Nem hogy meginoghatnak a mi hegyeink, de a tengerbe is ugorhatnak! Mert bizony nem csak Izraelnek, hanem nekünk is vannak jócskán megmozdíthatatlannak és megmászhatatlannak tűnő hegyeink, melyek előttünk tornyosulnak.

A másik bátorítás, ami ebben a szövegben van, az biztos vigasztalás élő reménysége! Ezzel kapcsolatban had' mesélje el egy nagyon személyes történetet. Nem olyan régen volt egy döbbenetes tapasztalatom. Az egyik reggel történt, hogy éppen indulni akartam otthonról, amikor is erőteljesen rá kellett szólnom Zoéra, a kislányomra. Nos, nem azért mintha ilyen gonosz volnék, csak éppen ébredése óta olyan hisztis és kiállhatatlan volt minden indok nélkül, amit már nem bírtam elviselni. Ahogyan rászóltam legörbült a kis szája és pityeregni kezdett. És bizony addig nem tudott megnyugodni, amíg én meg nem nyugtattam, amíg én meg nem öleltem és azt nem mondtam neki: „Ne sírj, nem haragszom rád, csak kérlek légy egy kicsit rendesebb, csöndesebb, apa kedvéért.” És mihelyt ez megtörtént, Zoé megnyugodott, elmosolyodott és játszott tovább.

Mert igen, a kisgyermekekben és így Zoéban is benne van, hogy ugyan vannak rossz pillanatok, vannak rossz helyzetek, amikor a szülő nagyon kemény (és talán nem is értette, hogy mi a baj), de a vigasztalás és a bátorítás is csak tőle, a szülőtől jöhet igazán! Mert benne még ott van az az ősbizalom, hogy elfogadja a jót és a rosszat is a szülőtől, mert megbízik benne, mert meg van róla győződve, hogy végül a jót akarja. Ugyanígy bennünk is ott kell, hogy legyen ez a gyermeki bizalom. 

Nem véletlen az, hogy Istent Atyánknak nevezzük és mi a gyermekei lehetünk. És igen sokszor talán nem is értjük (ahogyan valószínűleg a másfél éves kislányom sem értette hogy mi a baj), hogy miért "szól ránk" keményen, miért vezet bennünket az Isten nehéz helyzetekbe! De ahogyan a nagyon ismert zsoltár mondja: "ha a halál árnyékának völgyében járok is nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy" (23. Zsoltár). Igen, mert van a halál árnyékának völgye, van durva helyzet, van sötétség és gonosz... De nincsen az a mélység, ahol ne lenne ott velünk a Mindenható és ne fogná meg kezünk és ne küzdene értünk és ne vigasztalna!

Végezetül pedig hangozzon el az igehirdetési alapige utolsó mondata mindenfajta kommentár nélkül: „Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)