Mit hoz a jövő? (prédikáció, Somlószőlős, Óév estéje, 2015.12.31.)

textus: Lk 12,35-40
"35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"


Érdekes állapot a szilveszter. Az ember általában ilyenkor mindent megtesz, hogy csak a jelenben tudjon élni, éppen ezért ez a nap a felejtésről szól. Vagy pezsgő, vagy kabaré, vagy tánc..., de a lényeg az, hogy egy kicsit se nézze, pontosabban kicsit se lásson túl az ember saját magán és az adott percen. Pedig óév estéjén az ember két irányba tekinthetne: előre vagy hátra.
És ha semmiképpen sem lehet megúszni, akkor az ember inkbb hátra szokott tekinteni. Mi történt az elmúlt évben? Minden médium tele van összefoglaló cikkekkel, műsorokkal, összeállításokkal. Mi volt 2015-ben a politikai, gazdasági, bulvár vagy éppen egyházi "porondon"? Milyen érdekes ez az attitűd, ez a hozzáállás. Az ismeretlentől való örök szorongás hatja át. Mert ami volt, az elmúlt, azt össze lehet foglalni, azt ismerjük. De amit nem ismerünk, azaz, hogy mi lesz majd, azzal inkább ne foglalkozzunk! És ez a fajta szorongás bizony fogyasztást generál. Ezért vásárolunk, ezért rendezünk szilveszteri partit, vagy ülünk le és leszünk tagjai a tévénézők nagy világközösségének. Persze benne van, hogy szórakozni szeretnénk, együtt a barátainkkal, ismerőseinnkkel, vagy éppen otthon egyedül a TV előtt, és ezzel nincsen semmi baj, de látnunk kell, hogy ennek sokkal mélyebb gyökerei is vannak.
Mert mit hoz a jövő? Fogalmunk sincs. Nem látunk bele a holnapba, hát még az egész jövő évbe! Mégis a felejtés és a fogyasztás világrendének nyomása ellenére Jézus valami egészen más utat mutat. Mert ebben a mai igénkben előrefesti nekünk a jövőt. No, nem konkrét eseményeket, vagy időpontokat, hanem hogy Ő mit fog tenni értünk.
Sokat beszéltünk az elmúlt időszakban, arról, hogy Jézus nem "csupán" eljött a földre egyszer valamikor és nem is "csak" most van itt közöttünk, hanem el fog jönni majd teljes dicsőségében. Ez a tény alapvetően határozza meg a keresztény ember idő és életszeméléletét, hiszen ehhez képest, értelmezünk mindent, beleértve önmagunkat is. Hiszen a lényeg az, hogy Jézushoz tartozunk, általa Isten gyermekei vagyunk. Beszéltünk már arról is, hogy őrállóknak kell lennünk várva őt. Várni az utolsó napot, amikor majd minden a helyére kerül, de most is a személyes életünkben várni Krisztust, hogy hozzánk megérkezzen.
Hát ma is erről szól nekünk az ige. De nem félelmet akar bennünk kelteni, nem akar szorongást bennünk generálni. Mert bár ismeretlenek az előttünk álló események, de az, aki mindennek (az időnek, az eseményeknek, a világnak is) Ura, az nem ismeretlen a számunkra! És éppen ezért a bizalmunkat nem a jövőbe, vagy jövőbeni eseményekbe kell vetni, egyfajta spirituális optimizmusként, hanem Jézus Krisztusba, aki által, bármi is történjen, mi az Istenhez tartozónak mondhatjuk magunkat.
Én nem vagyok optimista, bevallom. Nem gondolom, hogy a világ jó felé halad és gyermekeink és unokáink egy jobb világot fognak örökölni. De az Istenbe vetett élő reménységem megrendíthetetlen! Mert tudom azt, hogy bármit is hozzon a jövő, abban megtalálhatom, rátalálhatok benne a Mindenhatóra, aki soha nem hagy engem elveszni!
Jézus arra biztat bennünket, hogy ne lépjünk a felejtés útjára, vagy a félelemére, hanem "ébren" és éberen várjuk őt, hogy megérkezzen. De nem azért, hogy aztán elszenvedjük tőle a jól megérdemelt büntetést, hanem, hogy az áldásait nekünk adhassa.
Csodálatos képpel mutatja ezt be nekünk a Szentírás. Egy úr esküvőre hivatalos, elmegy abba az esküvőbe. A szolgák várják otthon. De hát mindannyian tudjuk, hogy egy esküvőnek nem ekkor és ekkor, hanem majd valamikor lesz vége. Így a szolgák sem tudják, hogy mikor jön meg az Uruk. Vannak - minden bizonnyal - olyanok, aki megunták a várakozást és elmentek, és vannak olyanok, akik hűségesen kitartanak. És bizony csak azok tudják fogadni a hazatérő urat, akik kitartanak, mindenfajta időkorlátok nélkül is.
Ezután azt várnánk, hogy az úr jól megbünteti azokat, akik nem várták meg a hazaértét. Van ilyen bibliai hely is, de ez a mai nem erről szól, hanem ennél sokkal döbbenetesebb! A hazatérő úr nem hagyja, hogy a szolgák végezzék a dolgukat és szolgáljanak neki, hanem ő szolgál nekik! Mit tesz a rá váró szolgákkal? "asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik". Döbbenetes! 
Ilyen Urunk van testvérek! Szolgáló úr. Azt mondja az ige, hogy "boldogok" azok a szolgák, akik várják az Urat! Igen, hát hogyan ne lennének boldogok, ha maga az Úr szolgál nekik! Sőt ez a szó "boldogok", ugyanaz a szó az eredetiben, mint amit a Boldogmondásokban találunk. És ez a szó nem "csak" boldogságot jelent, hanem áldást is! Áldást áraszt, áldást küld ránk az Úr, ha mi is várjuk őt!

Testvérek Jézus szilveszteri üzenete az ébredésről szól, az Istenbe vetett bizalomról és arról, hogy nem hiába várunk, nem hiába vetjük bizalmunkat Őbelé! Csodálatos ez az ígéret az új esztendőre! Adjunk hálát érte! Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)