Mennyei közútkezelők (prédikáció, Somlószőlős, Advent 3. vasárnapja, 2015.12.13.)

textus: Ézs 40,1-11

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. 2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért.

3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. 6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.

7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! 8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. 9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! 10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti."

Immáron a harmadik messiási próféciát (1 2) olvashatjuk ebben az adventben. Ebből kettő - a múlt heti és a mai - Ézsaiás "tollából" származik. És csakúgy, mint az előző szakasz ez is az un. fogság idején hangzott el először.

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! " - hangzik a szakasz elején. Igen, szükség volt akkoriban (is) vigasztalásra. S talán ma nekünk nincs szükségünk vigasztalásra, mert így a karácsony közeledtével nem a szomorúság van előtérben, hiszen a Megváltó földre jövetelére készülünk. És a karácsony alapvetően boldog és vidám dolog. Mégis sok mindent adhat nekünk ez az ige, ha nem a vigasztalás tényére, hanem annak a módjára és tárgyára koncentrálunk.

A vigasztalás pedig egy kiáltó hang formájában szólal meg a mai igénkben. "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!" Ha tüzetesebben megvizsgáljuk az igét, akkor feltűnhet hogy ezek a szavak bár itt fordulnak elő először, de nem utoljára a Biblia lapjain. A Máté írása szerinti evangélium 3.fejezetében szinte szóról szóra elhangzik ez a szakasz. Mégpedig Keresztelő János szájából, prédikációképpen. A nép szinte epekedve várta a Messiást, és Keresztelő János pedig az ő nagyon közeli eljövetelét hirdette. Talán csak napok teltek el e között a Ézsaiástól idézett jánosi prédikáció és Jézus nyilvános szolgálatának kezdete között.

És ez bizony számunkra is komoly üzenetet hordoz. Krisztus eljöveteléről, magáról Krisztusról hallunk ebben az igében. "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!" Miért kell utat építeni? Miért kell utat építeni nekünk? Talán azért mert vannak olyan „útviszonyok”, amikkel Jézus nem tud megbirkózni? Vannak olyan helyek, ahova az ő igéje, az ő üzenete, az ő akarata nem képes eljutni? Ugyan dehogy! Azért kell utat építeni, mert jön! És ez a legnagyobb üzenet, amit csak kaphatunk, hogy Jézus jön! Még mindig, és ma is jön! Jön, annak ellenére, hogy nincs itt testben a földön, jön annak ellenére, hogy meghalt értünk, és jön mind a mellett, hogy feltámadt és mennybe ment! Mert ma is itt van, ma is velünk van és folyamatosan jön felénk! Készítsünk utat az életünkben, a lelkünkben, a környezetünkben, az ige hirdetésével és megélésével. Miért? Mert magunkban és másokban is így tudatosíthatjuk, hogy Ő jön! És mi adventben élünk, azaz várjuk Őt minden percben.

És higgyük el testvérek, hogy Jézus rá fog lépni az általunk készített útra. És ez nyilvánvaló lesz mindenki számára. "Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt." - írja Ézsaiás. Jézus nyilvánvaló és egyértelmű. Főleg ilyenkor, a karácsony közeledtével, nem lehet az ő személye mellett érintetlenül elmenni. Még karácsonyi vásárok, csillogó ajándékok, bevásárló központok, díszkivilágítások vaktó fénye ellenére is kiviláglik a lényeg: hogy Jézus valódi fénye nem vakít, hanem beragyogja az életünket. Mert Ő jön!

És nekünk feladatunk ezt elősegíteni, amennyire csak tudjuk. Lássa mindenki az útkészítésünket! Ne rejtsük el, ne takargassuk, hanem lássa mindenki, hogy mi mire várunk, kire várunk adventben.

Nem véletlen az sem, hogy többször s előfordul az igében, hogy bennünket is kiáltásra biztat Ézsaiás. "Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé." és "Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! " Kiáltani kell, mert minden Krisztus nélkül élő embernek, sőt mindenkinek, újra és újra szüksége van Krisztusra, az ő szeretetére és fényére! Mert olyan minden ember élete mint a fű. Letaposhatják, lekaszálhatják, eltüzelhetik egy pillanat alatt. Gyógyír erre nincsen. De kiáltsunk, mert mind e mellett itt van a mi Istenünk! Soha, de soha nem marad el tőlünk! Nem tudom tudják e a testvérek, hogy Jézusnak van egy másik neve is: Immánuel. Márpedig az Immánuel azt jelenti: "Velünk az Isten!" (Mt 1,23) És ez tény!

És ha Krisztusban velünk az Isten, akkor nincsen félnivalónk. "Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti." - olvassuk. Igen Jézus a jó pásztor (Jn 10,11), aki által az Isten itt volt és itt van felettünk, közöttünk és bennünk. Pásztor, aki jól terelgeti a nyájat, akinek nem semmiről nem tudó, oktalan és akarat nélküli birkái vannak, hanem szeretett bárányai, akiről Jézus ezt mondja: "Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

Hát az ehhez vezető, a Jézushoz vezető út megmunkálására hív bennünket az ige. Dolgozzunk hát ezért rendületlenül és fáradhatatlanul! És ha megakadunk egy-egy kátyúban vagy göröngyben, akkor se csüggedjünk, csak kérjük az Úr segítségét, amit ő meg fog adni nekünk. Ámen