Körforgás (prédikáció, Somlószőlős, Családi Istentisztelet, Hatvanad vasárnap, 2016.01.31.)

textus: Ézs 55,6-11

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. 10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem."

Nagyon sok minden szerettem volna lenni gyerekkoromban, talán még "vadakat terelő juhász" is. Aztán mire középiskolás lettem, addigra kialakult néhány határozott útvonal. De mivel gimnáziumba jártam, így szakmám nem lett az érettségivel, úgyhogy sok nyitott kérdés volt még akkor is. A középiskola elején mindenképpen zenész akartam lenni. Jazzdob tanszakra akartam járni a Akadémiára. Bár a zene megmaradt ebből nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy a gimnáziumi osztály, amibe jártam zene-tagozatos volt. Aztán sok változ(tat)ás után földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni. Majdnem így is lett. Tudniillik elsőre nem vettek fel a Teológiára, így válaszút előtt álltam. Azt mondtam magamban: "Ha nem vesznek fel másodjára sem, akkor tényleg földrajz-töri szakos tanár leszek." Meg is lett volna a lehetőségem, hiszen történelemből és (a választott tantárgyamból) földrajzból is szépen szerepeltem az érettségin. De az Úr másképpen rendezte és most itt vagyok! Nem bánom, sőt utólag visszanézve, mindennek úgy kellett történnie ahogyan történt. De ettől még a történelem és a földrajz iránti szeretetem nem múlt el, mind a mai napig érdeklődöm ezek iránt.

Földrajzból az egyik kedvenc témám az időjárás volt. Nagyon érdekelt a meteorológia. Nagyon izgalmas vizsgálni, hogy miért, hogyan, mikor milyen idő van, és ezek mögött a folyamatok mögött, milyen összetett események állnak. Vegyük például a vizet, ami sokféle formában van a világban. Van felszíni víz mint a tó és folyó, vagy pl. felszín alatti víz, mint a karsztvíz, vagy az atmoszférában lévő víz: a pára és a felhők, vagy az abból eső csapadék: az eső, a hó, a jég stb. Ez utóbbiak kialakulása is nagyon izgalmas. Hiszen leesik pl. az eső, megöntözi a tájat, keveredik mindazzal, ami a földön van, majd párolog, szárad a talaj és ez a víz (legalábbis egy része) visszakerül a légkörbe, hogy aztán újból csapadék legyen belőle ugyanott, vagy máshol. Gyönyörű az a körforgás, amit az Isten megalkotott a csapadék kapcsán.

A mai igénk arról beszél, hogy Istennek az igéje is ilyen, mint csapadék: "Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." Isten árasztja ránk az igéjét, az üzenetét. Mindenkire kivétel nélkül, de mindenkinek személyre szabottan, kivételesen. Mert Ő ilyen. Beszélni, hovatovább beszélgetni szeretne velünk, hogy megérthessük őt és magunkat is, már ebben az életben is. És ahogyan az esőről, vagy a hóról is lehet nem tudomást venni, de meg nem történté tenni nem lehet. Isten igéje is ilyen, az ő üzenete adott, jön, mindenfajta erőlködés nélkül. Kérdés az, hogy mi hogyan fogadjuk. Hogyan fogadjuk, amikor simogat, vagy hogyan fogadjuk, amikor helyretesz? Mert az ige olyan mint az eső, van, hogy jól esik, és van, hogy nem, de van és kész.

Testvérek csodálatos dolog az, amikor az ember feltétel nélkül elfogadja azt, amit az Isten ad neki! Mert akárhogyan is érezzük, ő nem akar rosszat nekünk! De ahogyan az ige mondja: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. " - sokszor nem értjük, hogy mi miért van, történik, mert az Isten sokkal nagyobb, azaz a legnagyobb perspektívából lát mindent. Ő látja az összefüggéseket, amik még a csapadék körforgásánál is bonyolultabbak. De mindennek oka és célja van. Az ige nem csak úgy megy égbe-világba, hanem helye és célja van,ami célt el fog érni!

Testvérek, keressük az Istent, mert megtalálható! Most szólítsuk meg, most keressük az akaratát! És akkor bízhatunk abban, hogy ahogyan a felszáradt eső elpárologva visszatér a levegőbe, úgy Isten igéje is elvisz bennünket Őhozzá, ahol a helyünk van! Így legyen. Ámen.