Igazolatlan hiányzás (prédikáció, Somlószőlős-Kerta, Húsvét utáni 1. vasárnap, 2016.04.03.)

textus: Ézs 40,25-31

"Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. 26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. 28 Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. 29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."

        Amíg iskolába jártam, legyen az általános iskola, legyen az gimnázium, mindig ugyanazzal a jelenettel kezdődött minden egyes nap minden egyes tanítási óra. Talán még ma is így van. Ez pedig nem más mint a jelentés. Kiálltak a hetesek és jelentettek: "Tanár úrnak/-nőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma XX, hiányzik x és y!" Érdekes különben, hogy én például nem emlékszem arra, hogy valaha jelentettem volna, csak magára jelentésre. Pedig biztosan én is ott álltam és elmondtam ezt a mondatot.

        Ritka dolog volt az, ha nem volt hiányzó. Én városi iskolában, olyan osztályokba jártam, ahol harminc alatt nem nagyon volt osztálylétszám. Valaki mindig hiányzott, a tanár pedig beírta a naplóba és ezzel vége is a dolognak. Konstatálta, hogy valaki nincsen itt, majd a szülő vagy az orvos leigazolja a hiányzást, vagy nem...

        Az oltár előtti igében is volt egy hiányzó (Jn 20,19-29), Tamás, aki nyomán a mondás keletkezett: "hitetlen Tamás", vagy ez is: "ne tamáskodj!". Tamás hiányzik, nincsen ki mind a tizenegy tanítvány. Azért tizenegy, mert ekkor, a feltámadás után, az áruló Júdás már nem volt együtt a többi tanítvánnyal. Jézus megjelenik nekik és így köszönti őket: "Békesség nektek!" Igen mert ő békességet hoz! Tamás azonban éppen nem volt ott, így nem hitte el, amit a dolgot. Aztán persze maga Jézus megjelenik neki is, és akkor minden a helyére került. Vigyázni kell hát a hiányzással, mert lehet, hogy Tamás "igazoltan" volt távol, de így sokkal bonyolultabb volt a helyzet.

        Az igehirdetési alapigénk is egy "jelentős" helyzetet vázol fel: "Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni." Nem egy osztályközösségről van itt szó, és nem is egy órakezdésről, hanem a Magasságos Isten dolgairól. Mert ha ő szólít, ha ő hív el, akkor nincsen és nem is lehet hiányzó! Az ő üzenete mindenkihez eljut, gondoljunk csak Tamásra. Jézus megtehette volna, hogy nem jelenik meg neki, hanem úgy hagyja kétségeivel, "hitetlenségével", de nem így lett, hanem Tamásnak is megadatott, hogy egészen testközelből találkozzon a feltámadott Úrral.

        A helyzet azóta sem változott, az Úr üzenete, főleg Jézus Krisztus evangéliuma mindenkinek szól. Egészen pontosan fogalmazva: megszólal mindenkinek, eljut mindenkihez, akihez csak az Úr akarja! Nincsen hiányzó, nem lehet lemaradni, mert az evangélium mindenki számára elérhető. Persze mondhatnánk, hogy mi van azokkal az emberekkel akik soha sehogyan sem találkoznak keresztény emberekkel, mert elzártan élnek egy más vallású vidéken... Nem tudom, testvérek, az ilyen kérdések nem visznek bennünket előre, bízzuk ezt a dolgot az Úrra, higgyük el ő megoldja.

        És az evangélium szól, de nem "felelni" hív, vagy "dolgozatot írni", vagy ha úgy tetszik raportra, hanem... Így ír a mai igénk: "Miért mondod ezt [...]: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. [...] Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen." Azért hív, azért szólít meg, hogy velünk, vagy ahogyan az előbbi sorok írják: az ügyünkkel és sorsunkkal foglalkozzon. Mert mindenki ügye és sorsa az Ő kezében van. Tudunk ővele egyenesben kommunikálni és ügyünk, sorsunk felől gondoskodását kérni. Mert az Istennél nincsenek bürokratikus szintek, nincsen hivatali út, nincsen szünnap, hanem direkt és bármikori kapcsolat lehetséges. Sorsunkat, ügyünket kézben tartja, és jó gazdája.

        És - mind e mellett - nem hagy bennünket magunkra. Mert nem csak, hogy kézben tartja, de annak elvégzéséhez, beteljesítéséhez megad mindent ami szükséges. "Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Erő és megújulás, amely az Úr erején alapszik. Mert az Úr a magáéból ad nekünk. Őróla ezt olvastuk: "Nem fárad el, és nem lankad el,", azokról pedig akik Őrá bízzák magukat (ezt olvastuk el az előbb): "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Ugyanazok a szavak térnek vissza, mert az Úr a magáéból ad nekünk. Hovatovább magát adja nekünk, egyszülött Fiában önmagát.

        Mert nekünk Ő az aki erőt ad, aki sorsunk felől nem hagy kétséget, akire ügyünket bízhatjuk, alapozhatjuk, Jézus. Mert a Feltámadott közöttünk van és a húsvét nem ért véget, minden vasárnap ezt ünnepeljük. És Jézus mindig ott van, amikor kell. Persze, van hogy valami nem megy, nem sikerül. Van, hogy lankadunk vagy erőtlenek vagyunk, akkor - sok esetben - bizony az Úr a "hibás": Miért nem segít? - hangzik oly sokszor a kérdés. De persze ez nem más, mint a saját tétlenségünk, vagy tehetetlenségünk kivetítése az Úrra.

        Mert ő sosem tétlen és - főleg nem - tehetetlen, és mindannak, ami történik, oka és célja van, s a segítség is készen. És ez nem afféle közhely, hanem bizonyosság, az igén és tapasztalaton nyugvó bizonyosság, amely minden helyzetben és minden időben az Úrba kapaszkodik! Nincsen kivétel, nincsen hiányzó, ez az út mindenki számára nyitott! Lépjünk erre az útra, melyet a feltámadás tesz fényessé!

Ámen