Itthon ott is, otthon itt is (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Húsvét utáni 3. vasárnap, 2016.04.17.)

textus: 1Pét 2,11-16
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, 14 akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. 15 Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát 16 mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.




Már önmagában az is érdekes, hogy a mai igénk közvetlen előzménye a múlt heti szakasznak. Furcsán hathat a fordított sorrend, de meg fogjuk látni, hogy van benne ráció.
Péter apostol egy olyan korban írt, amikor kereszténynek lenni nem volt életbiztosítás. Olyannyira nem, hogy sok esetben, üldözték azt, aki Krisztust követte. Mégis egyre terjedt az evangélium és egyre több és több ember csatlakozott az örömhírhez. Ebben a bizonytalan helyzetben nem véletlen, hogy sokan idegennek kezdték érezni magukat a saját városukban, környezetükben, adott esetben családjukban. Hiszen a keresztény embernek más az értékrendje, másképpen viselkedik, mást gondol és másképpen cselekszik. (Erről beszéltünk a múlt héten.) Mégis valahogyan el kell boldogulnia, sőt, ha komolyan vesszük a Szentírást és alapvetőnek fogadjuk el Isten jóságát, hogy jót akart nekünk, akkor nem csak hogy boldogulni, de boldognak is lehetne lenni a hitben, a hívő életben. Péter apostol ezekre a kérdéskörökre akar reagálni és válasszal szolgálni.
"Szeretteim" szólítja meg a gyülekezetet Péter. Már ezzel az egy szóval is már olyan sok mindent kifejez. Pedig a magyar szó még csak nem is fejezi ki egészen tisztán, amit itt Péter mondani akart. Az "agapétoi" szó szerepel itt, azaz az "isteni szeretetben való közösség". Péter már itt, a gondolatmenet elején elárulja a lényeget. Az Isten szeretetében vagyunk, abban a van a helyünk és otthonunk. "Szeretteim", s így folytatja, "kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket...". mintha ellent mondana saját magának "szeretteim" és egyben "jövevények" és "idegenek"? Bizony. Péter jól átlátta a gyülekezet helyzetét. Hiszen a hívő ember egyszerre van otthon és egyszerre idegen ebben a világban. És ez nem valamiféle fölösleges gondolati csavar Péter részéről, hanem a Krisztus követés egyik alapvető mozzanata.
Jézus mielőtt elfogták imádkozott a Gecsemáné kertben. Ott mondta el azt az imát, amelyet János jegyzett le az evangéliumában és ma Főpapi imaként, Jézus főpapi imájaként ismerünk (Jn17). Ebben az imában Jézus nem csak, hogy megszólítja az Atyát, hanem csodálatos módon tanítja az ő népét. Az egyik mondata így szól ennek az imának, ezt mondja az őt követőkről: "nem a világból valók, mint ahogyan én sem vagyok a világból való".
Van egy Magyarország térképem, amin kicsi pontok és csillagok vannak alkoholos filccel rajzolva. ezek a pontok és csillagok, azokat a helyeket, településeket jelölik, amelyek már jártam, ilyen, vagy olyan okból. Ez elején mikor elkezdtem (és még nem volt olyan sok pötty a térképen), nagy volt a kísértés, hogy olyan helyekre is tegyek pöttyöt, ahol csak átutazóban voltam, mert úgy lényegesen több lett volna rajta és jobban nézett volna ki. De végül megálltam és nem tettem meg, hiszen az nem lett volna igazi, valódi. 
Akkor - kérdem én - ha vennénk most az életünket ábrázoló, leíró térképet, akkor - mivel Péter és Jézus szerint is idegenek, jövevények nem e világból valók vagyunk - akkor egyetlen egy esemény, hely, kapcsolat, emlék, közösség, eredmény, siker, kudarc és személy mellett (vagy éppen rajta), nem lenne egyetlen egy pötty sem? Mert tulajdonképpen ott nem járta, azt nem éreztem, nem is történt meg, nem is volt igazi? Hiszen akkor ez az élet csak egy átmeneti állapot, és akkor semmi sem számít, és minden mindegy...? Sokan gondolták ezt a kereszténység évezredeiben. Pedig ez nem igaz. Mert ugyan tényleg jövevények és idegenek vagyunk a világ szemszögéből nézve, mert másmilyenek vagyunk mint a többi, de Jézus amellett hogy kimondja nem e világból valók vagyunk, azt is mondja a Főpapi imájában: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) És ennek nyomán Péter is hosszan taglalja, hogy helyezkedjetek bele ebbe a világba. Tartsátok szem előtt, hogy nem innen származtok, mert az Isten a ti Atyátok, de Ő azt akarja, hogy itt ebben a fizikai valóságban is - bár idegenek vagytok - éljetek jól és boldogan, minden gonoszság ellenére.
Hogyan lehetséges ez? - kérdezhetnénk és a kérdés jogos. Nagyapám mesélte, aki többször is kint járt Oroszországban, hogy egyszer elment Zagorszk-ba (ma Szergijev Poszad) ahol egy ortodox kolostor van. Ott a szerzetes, aki körülvezette őket, még a látogatás elején ezt köszöntést mondta: "Szeretettel köszöntök mindenkit! Biztatom kedves vendégeinket, hogy érezzék magukat otthon, de soha ne felejtsék el, hogy nem otthon, hanem vendégségben vannak!" Bámulatos ez a mondat és meggyőződésem, hogy nem csak turistáknak, vagy kolostor látogatóknak szól, hanem minden keresztény embernek. Testvérem, érezd magad otthon a világban, de mindig legyen a szemed előtt, hogy az igazi és végeleges otthonod az Isten mellett van!
Éppen ezért Péter apostol két dolgot ír le, hogy itt a világban otthon legyünk és egyet ahhoz, hogy az Isten mellett. Ahhoz hogy ezen a földön megálljuk a helyünket, hívő emberként ahhoz kettő dolog szükségeltetik: "tisztességesen éljetek" (12.v.) és jót cselekedjetek (12.v.,15.v). Ha e kettő megvan, akkor ebben a világban is helyetek van. És hogy az Isten mellett, hogyan van otthonunk? Legyetek szabadok, mint Isten szolgái! (15-16.v.) Kössétek magatokat szorosan az élő Istenhez, hogy ezáltal végtelen szabadságot kaphassatok! Hiszen mi lehet nagyobb szabadság annál, ha a végtelen és mindenható Istenhez láncoljuk magunkat. Minden más szabadság csak illúzió, egyedül Istenben lehetséges ez!

Kapaszkodjunk hát az Úrba kössük magunkat Őhozzá! S szeretetéből táplálkozva éljünk tisztességesen és jót cselekedve ebben a világban. S akkor földi életünk is helyén lesz, s otthonra is találunk a Mindenható mellett: És a legfontosabb, hogy ez valódi élet lesz, "itt ideig, s ott örökké"!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)