Isteni dózis (prédikáció, Húsvét utáni 4. vasárnap, 2016.04.24.)

textus: Jak 1,16-21

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.”

Jakab apostol levelét ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy "aprópénz". No nem azért, mert annyit ér, csak "aprópénzt", nem is azért, mert valami zörgős, vagy pénzügyes dologról szól. Azért nevezném aprópénz levélnek, mert kitűnően váltja aprópénzre a húsvét, a feltámadás és a Krisztus követés egyes lényegi részeit. Az életről szól az evangélium fényében. Sok komoly és hasznos üzenet van benne, érdemes forgatni. Tegyük ezt ma mi is.

Különösen is jó ez az egyházi évnek ebben a szakaszában, hiszen a húsvét utáni vasárnapok oka és célja pont ez az aprópénzre váltás: mit jelent nekem a gyakorlatban és a mindennapi életben az, hogy Krisztus meghalt és feltámadt értem és én őt követem.

Jakab apostol három "lépcsőt" ír le ebben a szakaszban. Az első, a kiindulási pont: Mi jön Istentől? Mire számíthatok tőle? A második: Mi történik velem? És a harmadik: Mit kell tennem? Ezek kérdések fogják a mai vizsgálódásunk vázát képezni, nézzük meg ezeket sorban.

1. Mi jön az Istentől? Mire számíthatok tőle a Krisztus követésemben? Jakab a fejezet első felében - ami nem képezi a textusunk részét - végig a kísértésről és a nehézségekről beszél. Azt szögezi le, hogy mindez nem Istentől jön, senki ne mondjon ilyeneket, hogy az "Isten kísért engem". És ennek egyenes folytatásaként írja, hogy Istentől nem a rossz jön, hanem "jó adomány" és "tökéletes ajándék" - így fogalmaz Jakab. Nem konkretizálja, hogy mik ezek a jó adományok és tökéletes ajándékok, de már a megfogalmazás és biztat bennünket.

Ugyanis ha jól megvizsgáljuk ezeket a fogalmakat akkor kincsekre lelhetünk. Az eredeti görög szövegben az "adomány" szó így hangzik: "doszisz". Nem nehéz egy általunk ritkábban-sűrűben használt szót felfedezni benne: a dózis. Istentől származó jó dózis - írja Jakab. Minek van dózisa? Hagyományosan, a hétköznapi szóhasználatban többnyire két dolognak: a gyógyszernek, ami gyógyít, helyrehoz, segít, ami jó, és valamiféle ártalmas dolognak, méregnek, ami pusztít, öl, rombol, egyszóval rossz. Nem mindegy hát, hogy miből kapunk mekkora dózist! Ennyit vagy annyit? Ebből, vagy amabból? Az Úr nekünk jóból és megfelelő mennyiséget akar adni, nem véletlen a második dolog, amire számíthatok az Istentől az a "tökéletes ajándék". Megfelelő mennyiség (jó dózis) és a legjobb minőség (tökéletes ajándék)! Hát erre számíthatok bizton az Úrtól! Ezt hozta el nekünk a húsvét, Krisztus evangéliuma, örömhíre, amely nyitva áll nekünk, s amelyet most aprópénzre váltunk.

2. Így jutottunk el a második kérdésünkig: Mi történik velem? Mi történik velem, ha megkapom mindazt az Úrtól, amiről eddig beszéltünk? Mi lesz akkor, ha megérint, ha megszólít, ha elfoglalja az őt megillető helyet az életemben? Változás fog történni. Mert ha valakit megszólít az Isten, akkor ott nem maradhat minden ugyanúgy, valaminek változnia kell, valaminek át kell formálódnia, jobbá kell válnia!

Jakab egy nagyon erős képet használ erre változásra: "Az ő akarata szült minket". Mi a szülés és a születés? Valami egészen újnak, egy új életnek a kezdete. Én ott voltam a kislányom születésénél, és azt mondhatom nem egyszerű, de valami egészen különleges dolog. Bizton azt mondhatjuk, hogy nem csupán azért erős ez a kép, amit Jakab használ, hogy figyelemfelkeltő legyen hanem azért is, mert híven tükrözi magát a folyamatot, amit le akar írni. Olyannyira megváltozik az ember az Isten szeretetének fényében, hogy az felér egy születéssel. Nem véletlen, hogy a Szentírás sokat beszél új életről, és új teremtésről (2Kor 5,17; Róm 6,4).

3. És nézzük a harmadikat: Mit kell tennem? Mi következik az Isten ajándékából és átformáló szeretetéből? "19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." Jakab arra biztat bennünket, hogy gyakoroljuk ennek a megváltozott életnek a "következményeit", s mutassuk, éljük meg annak gyümölcseit. Hiszen a Krisztus követő ember a Mesteréről vegyen példát. Halljuk meg az igét, megfontoltan szóljunk és igyekezzünk mindezt a lehető legkevesebb negatív indulattal, haraggal. Utasítsuk el, ami rossz és fogadjuk be ami jó.

Könnyű ezt mondani! - tehetnénk hozzá - de megtenni sokkal nehezebb. És valóban, ebben van igazság, de tartsuk szem előtt, hogy mindez egy ajándék következménye, és első sorban a legnagyobb ajándéké, aki maga Krisztus. S az ebből táplálkozó megváltozott élet, s képesség tenni a jót és elutasítani a rosszat is az, ajándék. Éppen ezért fejezi be Jakab így az textust: az ige tud megtartani benneteket.

A mai igénk a tavaszi belső "nagytakarítás" igéje. Bár már jócskán benne vagyunk a tavaszban, de mindig aktuális a rendezkedés és "belső terek és helyek" felülvizsgálata. Hogyan állok az Krisztus követésben? Felfedeztem már az életemben az Isten ajándékait, s hogy mit kell tennem velük? Mert abban száz százalékig biztos vagyok, hogy mindannyiunk életeben ott vannak ezek az ajándékok a megfelelő dózisban! Legyünk nyitottak és befogadók az Isten felé, s tőle jövő kegyelemre! Ebben is ő segítsen bennünket! Ámen