Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)

textus: Lk 10,23-37

„23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.

25 Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26 Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. 29 Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. * 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 37 Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Klasszikus a történet. Azt hiszem ezt a sztorit mindenki ismeri, de ha mást nem, akkor a fogalmat, hogy „irgalmas samaritánus”, vagy régiesen „irgalmas szamaritánus”, (esetleg „samáriai”, vagy „szamáriai”), már mindenki hallotta. Olyannyira népszerű és közszájon forgó ez a történet, hogy állandó jelző kerekedett az irgalmas samaritánusból, ami a másokon önzetlenül segítő embert jelenti. Jézus példázata, (amely formáról már beszéltünk), valóban nagyon hangsúlyos az ő tanításán belül is. Maga a történet is milyen képszerű, és minden korban helytálló. A bűnözők által félholtra vert ember és a prominens személyek, akik ilyen vagy olyan mondvacsinált okok miatt simán elmennek mellette, sorsára hagyva, és egy különös, aki egészen más és kívülálló, segít neki. Onnan jön a segítség, ahonnan nem várnánk.

De a legnagyobb tanulság a történetnek mégsem ez, szerintem. Azt igazán maga a téma adja meg. Ezt szem előtt tartva próbáltam egy olyan mondatot összehozni, ami jól összefoglalja a történetet, vagy ha úgy tetszik, akár címe is lehetne. Ez kerekedett ki belőle: Az irgalmas samaritánus és a felebarát szeretete. Miután ezt a címet megalkottam, nagyon megörültem magamnak. De ez nem tartott soká, mert rá kellett döbbennem, hogy ebből a „cím”-ből semmi sem egyértelmű. Mi az, hogy „irgalmas”? Mi az, hogy „samaritánus”? Mi az, hogy „felebarát”? És mi az, hogy „szeretet”? Az „irgalmas” szónak olyan szerencsétlen felhangja van, „irgalomra szorulni”, mintha ez nem egy jó állapot lenne. A „samaritánus”, az valami foglalkozás, vagy tisztség? A „felebarát”? Annyit használjuk, de tulajdonképpen azt jelenti, hogy valaki csak a félig barátom? A szeretet? Azt tudom mi. Vagy mégsem...? Döbbenetes mennyiségű kitűnő teológiai könyvet írtak már ezekről a fogalmakról. De ma nem feladatunk ezeket áttekinteni, de még csak szemezgetni sem belőlük. Egyszerűen megpróbáljuk „aprópénzre” váltani, ezt a történetet, ezzel a négy kulcsfogalommal: irgalom, samaritánus, felebarát, szeretet.

Egy példázatnál mindig fontosak a szereplők, ezért kezdjük itt is a főszereplővel: a samaritánussal. A „samaritánus” egy olyan népcsoport tagját jelöli, akik a Szentföld területén éltek egy Samária nevű helyen. Ők egy amolyan "az egyiknek kevés, a másiknak sok, sem ilyen, sem olyan” nép voltak. Izraelnek, a választott népnek olyan csoportosulása voltak ők, akik a történelem egy kritikus pillanatában, Isten akaratának nem engedelmeskedve, hajlandók voltak elkeveredni más népekkel. Többé-kevésbé megtartották az izraeli szokásokat és vallást, de hogy úgy mondjam, sokkal lazábban és rugalmasabban kezelték a dolgot. Jézus idejére már több száz éve külön úton haladtak a többi izraelitől. Emiatt általános közutálat övezte őket Izraelben. Olyannyira, hogy ha valakinek dolga akadt egy távoli vidéken és Samárián keresztül vezetett volna az útja, inkább kikerülte időt és energiát nem sajnálva, nehogy véletlenül kapcsolatba kerüljön velük, akárcsak azzal is, hogy az ottani utakat használja.

„szeretet”: Azt hisszük tudjuk mit jelent, pedig tudni igen kevés. A Biblia gyönyörű és nagyon mély szakaszokat tartalmaz a szeretettel kapcsolatban. A szeretetnek azonban rengeteg formája létezik, és sokszor félreértjük. Az ebben a történetben szereplő szeretet, az istentől jövő, a tőle származó szeretetet. Ebben semmi negédes felhang nincsen, nem „a szeressük egymást gyerekek” mismásoló lelkülete van ebben, hanem a Teremtő, Megváltó és Mindeneket Magához Vonzó Isten cselekvő akarata és hozzánkfordulása. Ez a szeretet, a másik felé odafordulás motívuma, és másoktól a másik viselkedésétől függetlenül.

És így tudjuk igazán megérteni, hogy mit is jelent az „irgalom”, amely a harmadik fogalmunk ma, a „samaritánus” és a „szeretet” mellett. Az irgalom ennek az Istentől származó, belőle táplálkozó szeretetnek a megnyilvánulása, cselekedetre váltása. Amikor a másik személyétől függetlenül a helyzetét látva és tapasztalva, indíttatást érzünk arra, hogy tegyünk érte, tegyük érte a jót, segítsünk, és... meg is tesszük! Milyen jó az, ha az Isten indít bennünket, és az ő akaratának engedve szeretetét közvetítjük mások felé, szóban és tettek által is.

Egy dolog maradt már csak. Az hogy ki felé vezérelhet bennünket ezzel a cselekvő szeretettel az Isten? „Felebarát” olvassuk. Olyan sokszor használjuk ezt a fogalmat, de tulajdonképpen mit jelent?

Van egy nagyon jó történetem ezzel kapcsolatban. Hogy tényleg megtörtént-e, és így, nem tudom. De egy ilyen történetnél talán nem is ez a leglényegesebb… Szóval, 

egyszer történt, hogy egy amerikai újságíró interjút készített Teréz anyával. Az interjú végeztével feltette a kérdést.

- De, kedves asszonyom, miért csinálja azt, hogy mindenáron segít az embereknek, éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve? Hiszen úgysem tud mindenkin segíteni…

Teréz anya ezt válaszolta neki:

- Valóban nem tudok mindenkin segíteni. De mindig ott van mellettem a következő.

Ez a történet nagyon jól megvilágítja, hogy mit is jelent a „felebarát”. Ugyanis ha ezt a bibliai szót lefordítjuk, akkor úgy is lehetne „barát”, „testvér”, „szomszéd”, és „közel lévő”. Ebből most nekünk ez utóbbi kettő érdekes. Hiszen a történetben a samaritánus személye megmutatja, hogy sem barátról, sem testvérről szó sem lehet. És ez utóbbi kettőből, a "közel lévő"adja meg nekünk az igazi mélységet. Mit jelent hát a felebarát? Azt az embertársat, aki éppen, akkor ott van, akivel egy levegőt szívok. Ezt mondta Teréz anya is abban a bizonyos interjúban. Mert a távolból szeretni könnyű, de közelről szeretni és irgalmasnak lenni, na az már feladat.

Foglaljuk hát össze, mire is indít bennünket ma ez a történet. Mindenek előtt nyitottságra, az Isten szeretetének befogadására, hiszen Jézus is azt mondja a példázat előtt, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből,” És aztán ebből fakadóan, az Isten szeretetéből merítve tudjuk majd tevékenyen szeretni a felebarátot, a közel lévőt, cselekedve, irgalommal.

Ez magunktól nem megy, semmiképpen sem, de ha engedjük Őt dolgozni az életünkben, akkor jó eszközei, jó csatornái lehetünk szeretetének és munkájának. És ez nagyon jó, boldog és áldott dolog, ahogyan ezt Jézus többször is elmondja (23.v.). Jó megtapasztalni ezt cselekvőként, segítve a közel lévőt, de milyen ha olyan felebaráttal(!) találkozom, aki maga is eszköz, s akkor én is lehetek befogadója ennek, amikor szükségem van rá. És talán akkor és ott, ahol és akitől nem várná. Bárcsak minél nagyobb hálót „szőhetnénk” e világ köré igazi irgalmas felebarátokból! Ámen