Mit viszel magaddal? (prédikáció, Padragkút-Ajka, Tanévnyitó istentisztelet, 2016.09.25.)

textus: Mt 22,34-46

34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42 Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. 43 Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: 44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” 45 Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? 46 De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.



Sokan vannak szemüvegesek közöttünk. Én is az voltam életem első huszonnyolc évében. Nagyon rosszul láttam, és meg kell mondjam, a szemüveg volt az egyik legfontosabb tárgy az életemben. Úgy keltem, hogy felvettem az éjjeliszekrényről és feltettem, és úgy feküdtem, hogy ugyanoda visszatettem. Mert bizony szemüveg nélkül az orromig sem láttam volna. Magamtól nem tudtam volna tisztán látni, szükség volt arra, hogy valami – ebben az esetben egy lencse – korrigálja a látásomat.
A tisztán látás érdekében az ember nem csak az orrára téve, de a gondolataira, a szívére, sőt még a lelkére is feltesz egy (vagy több) "szemüveget". Mert mindenki tájékozódik valami alapján a világ dolgaival és a saját életével kapcsolatban. Lehetnek ezek a tájékozódási pontok, elvek, vagy a gyakorlat, valamilyen ideológia, vagy éppen pártpreferencia, vagy bármi más. És az ilyen vagy olyan dolgok mentén döntő és elő emberek rendszerint valóságos, vagy virtuális csoportokba tömörülnek. De sajnálatos módon, ezeket a csoportokat legkönnyebben a közös ellenség tudja egy zászló alá rendezni.
Így van ez ma is, és Jézus idejében sem volt másképpen. A mai szakaszunk pont egy ilyen sztorit hoz elénk. „Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.” - így szól az első vers a mai igéből. A farizeusok és szadduceusok egy-egy vallási-politikai tömörülés, vagy ha úgy tetszik, párt voltak Jézus korában. Egymás ellenfelei voltak mind a vallási, mind a politikai palettán. Jézus pedig vitába került a szadduceusokkal és jól leiskolázta őket. Amint a farizeusok ezt meghallották, rögtön felkapták a fejüket. „Hóhó, itt egy lehetséges szövetséges! Igaz ugyan, hogy teológiailag még meg kell vizsgálni ezt a Jézust, de már az egy nagyon jó pont, hogy a szadduceusokat jól elintézte!” Jézus találkozik a farizeusokkal, akik rögtön lemeózzák: „melyik a nagy parancsolat a törvényben?” - kérdezik. És a választól függ, hogy mit ítélnek. Jézus így válaszol: „„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” A farizeusok nem mondanak semmit, hiszen Jézusnak igaza van.
De a sűrű bólogatás közepette elfeledkeztek a lényegről. Hogy mit is jelent ez, amit Jézus ius idézett. Nem tudom, hogy valaki az itt ülők közül, látta-e az Éli könyve című filmet? Annak a filmnek az egyik legsúlyosabb mondata a főszereplőtől, Élitől hangzik el. Éli egy vándor, aki egy nem is olyan távoli alternatív jövőben, egy atomháború utáni, sivataggá vált, világban vándorol. Az ő birtokában van a Biblia utolsó példánya. Az emberek ugyanis, az Isten fölött érzett haragjukban, aki megengedte az atomháború borzalmát (de legalábbis eltűrte), betiltják és bezúzzák, elégetik, megsemmisítik az összes Bibliát. Éli pedig – hite szerint – küldetést kap Istentől, hogy vigye nyugatra az utolsó példányt. A sok kaland és borzalom után Éli mondja ki a következő mondatot az utazása vége felé: „Olyan sokáig hordoztam magammal a Könyvet, hogy már elfelejtettem aszerint élni!” Hát, a farizeusokkal is így volt. Bólogatnak-bólogatnak, de már semmi közük sem volt a dologhoz (Tisztelet a kivételnek.).
Hiszen miről beszél itt Jézus? Az Istentől származó szeretet viszonzásáról, és az embertárs iránti szeretetről. Hát hogyan gondolhatták ezek, hogy Jézus egy vélt közös ellenség felett érzett (vélt) harag alapján szövetségre lép velük?! Az egyetlen „dolog”, amin egy közösség, vagy szövetség igazán szerveződhet az a szeretet. De nem a „szeressük egymást gyerekek” negédes, szirupszerű érzése, hanem a személyes kapcsolat útján, Istentől kapott kegyelem, szeretet továbbadása. Nevezzük ezt Krisztus-szemüvegnek.


Az a mottója a mai tanévnyitó istentiszteletnek, hogy „Mit viszel magaddal?” Mit teszünk ebben az új munkaévben a "táskánkba", szívünkbe, lelkünkbe…? Tegyük be ezt a Krisztus szemüveget. És ha helyzet van, akkor tegyük fel és lássuk az ő személyén, az ő tanításán keresztül a másikat. Lássuk meg, hogy micsoda lehetőség és ajándék az Isten szeretetének elfogadása, és mennyire jó ezt továbbadni. Nem ölelkezni, nem negédesen mismásolni, nem majomszeretettel csimpaszkodni, hanem a háború helyett békét, a kilátástalanság helyébe hitet, a reménytelenségbe perspektívát, az ítélet helyébe kegyelmet, a bosszú helyett megbocsátást vinni!
*

Na, ezen a szereteten már lehet közösséget építeni, szövetséget kötni. Egészen pontosan becsatlakozni abba a szövetségbe, amit maga Jézus ajánl fel, ezt úgy nevezzük, hogy Új szövetség! Egy szövetség, ami személyes kapcsolaton alapul. A farizeusok azzal példálóztak Jézusnak, hogy ők Isten nagy embere Ábrahám utódai (Lk 3,8), meg, hogy Dávid király hagyományait követik. De közben elvesztették a legfontosabb kötődést: az Istenhez valót. Mert az egyetlen dolog, ami számít, hogy kapcsolatban vagy-e Istennel! Nem áttételesen, hanem közvetlenül. Mert Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei! Bárcsak mind így lennénk…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)