Egészséges lélekvitel (prédikáció, Padragkút-Ajka, Bibliavasárnap, 2017.10.29)

textus: Ám 8,11-12
11 Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. 12 Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.






Mindenkinek van fogalma arról, hogy mit jelent éhezni. Még azoknak a szerencséseknek is, akiknek ezt az állapotot soha nem kellett megtapasztalni. Éhezők mindig is voltak és mindig is lesznek, bár az utóbbi évtizedekben – hála az Úrnak – sikerült a növekvő tendenciát megfordítani. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete 2013-ban, élelmezésbiztonsági jelentésben közölte, hogy hogyan is állnak (hivatalosan) az éhezés visszaszorításával. Abban az évben, a hivatalos adatok szerint 842 millió ember éhezett a világon. Ez még annak a fényében is hatalmas szám, hogy csökkenő tendenciát mutat.
Ezeknek az embertársainknak a nagy része Dél-Ázsiában és Afrikában él. De tudjuk jól, hogy nem kell messze mennünk ahhoz, hogy éhezéssel találkozzunk. Ma Magyarországon is létező jelenségről beszélünk. Jelen van „klasszikus” formájában, tudniillik, nincsen mit enni, vagy nincsen elegendő étel. De tudnunk kell, hogy az éhezés nem mindig jár együtt éhségérzettel. Magyarul: attól még éhezhetünk, hogy van elég mennyiségű étel a hasunkban. Az ENSZ és több más nagy, az éhezéssel foglalkozó szervezet definíciója szerint: „azok az emberek tekinthetők éhezőnek, akik nem jutnak hozzá az aktív, egészséges életvitelhez szükséges elegendő élelmiszerhez.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem csupán mennyiségre kell meglennie a kellő tápláléknak, hanem minőségre is! Mihez? Az egészséges és aktív életvitelhez! Ha így tekintjük, akkor ma is, itt, nálunk, hatalmas probléma az éhezés! Ha nagyon praktikus akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy nem elég minden nap háromszor zsíros kenyérrel jól lakni. Mert bár nem leszek éhes, de ettől még a testem éhezni fog a vitaminok, ásványi és egyéb szükséges tápanyagok hiányától, amikre szükségem lenne!
Azt vettem észre, hogy az átlag ember (már ha beszélhetünk egyáltalán ilyen kategóriáról, hogy átlagember) szereti szétválasztani a testet és a lelket, mintha különálló entitások, létezők lennének. Pedig minden emberrel foglalkozó tudományág és filozófia, vizsgálat és gondolat kimondja, hogy ezt a szétválasztást nem lehet megtenni. A test és a lélek egységet alkot, melyben hatással vannak egymásra. A pszichológia nagyon régóta foglalkozik azzal, hogy lelki problémák bizony testi tüneteket okozhatnak. Ezeket nevezzük pszichoszomatikus tüneteknek. De fordítva is igaz, a betegség – különösen, ha súlyos – akkor nagyon nagy lelki teherrel jár együtt. Ez volt a negatív megközelítés. De közelítsük meg pozitívan is dolgot, a hitélet szemszögéből. A Biblia bizonyságot tesz, hogy Isten „megformálta az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” (Gen [1Móz] 2,7) És miután végezett teremtő munkájával „látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Gen [1Móz] 1,31). Mert, igen, az ember test és lélek, de egyben, és ez így jó, kerek, egész.
Ha mindez igaz, amiről eddig szó esett, akkor ki kell mondanunk azt is, hogy ha testi szempontból tudunk éhezésről beszélni, akkor az ember test-lélek egységének tükrében, beszélnünk kell lelki éhezésről is! Mai igénkben – Ámósz próféta által – ezt mondja az Úr: „éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.
Az testi éhezés nem jó, de vajon a lelki éhség sem jó? Egyrészt persze, hogy nem jó! Hiszen, ahogyan a test, ha nem kap elég táplálékot, vagy éppen több energiát használ fel, mint amennyit bevisz, akkor fogyni, sorvadni kezd. Így van ez a lélekkel is. Bármilyen furcsán is hangzik, de a lelkünket is „etetnünk” kell. Mert bizony az is ugyanúgy elsorvad megfelelő „táplálék” híján. Ha nincsen megfelelő mennyiségű lelki táplálék, akkor elsorvad a lelkünk. De akár hisszük akár nem, csakúgy mint a fizikai táplálék, az étel tekintetében, az ember küzd az életben maradásért, és mindent megtesz, hogy táplálékhoz jusson, úgy a lelki szinten is ezt tesszük, még akkor is, ha nem is vagyunk tudatában! Mert minden ember megpróbálja táplálni, építeni a lelkét! A nagy kérdés az, hogy mivel! Hogyan is hangzott az ENSZ meghatározása az éhezésre: „azok az emberek tekinthetők éhezőnek, akik nem jutnak hozzá az aktív, egészséges életvitelhez szükséges elegendő élelmiszerhez.” Tehát itt nem csak mennyiség, hanem komoly minőségi kérdésről is szó van! Mert nagyon nem mindegy, hogy mivel próbáljuk táplálni, ápolni, építeni a lelkünket.
A mai vasárnapot, Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapot, hagyományosan a Biblia vasárnapjának szokták nevezni. És nem véletlen, hogy ma a lelki éhségről van szó. Hiszen az egyetlen olyan táplálék, amely minden tekintetben ki tudja elégíteni lelkünk szükségleteit, az a Biblia. Lehet mással is táplálni, még akár jó dolgokkal is, de amíg rá nem találunk Isten igéjére, lelkünk „sírni fog” érte! Miért? Mert csakis Istennél találhatjuk meg mindazokat a lelki „nyomelemeket”, „vitaminokat”, „ásványi anyagokat”, amelyek elengedhetetlenek az aktív, egészséges élet- … és lélekvitelhez! Mert az ő szeretete, kegyelme, hűsége, törődése mind-mind szükséges a számunkra.
éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására” - mondja az Úr. Rossz dolog a lelki éhezés? Igen, egyfelől persze! Erről beszéltünk eddig. Viszont másfelől, nagyon jó dolog is lehet! Mert ugyan fenyegetően hangzik ez az ige, és igen Isten ítélete is benne van bőséggel, de ott bátorítás, a kegyelem is. Hiszen milyen jó, hogy ez a lelki éhség az Úrhoz hajt minket! Milyen jó, mert nála meg is találjuk mindazt, amire szükségünk van. Nagyon sokan próbálják meg mindenféle pótlékokkal, lelki tápláléknak látszó, olyan ízű, de hamis gondolatokkal, eszmékkel, ideológiákkal, hiedelmekkel betölteni a nyilvánvaló űrt. De a lelki éhségünk az Úr felé űz bennünket, akinél teljességre találhatunk, és csakis nála.
Nem véletlenül mondja Jézus: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. [… ] Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,3.6) Boldogság az, ha éhezünk lélekben, mert az Úrral való találkozás felé hajt bennünket, és Ő lesz az, aki a szükséget be is tölti!

Testvérek! Az ember test és lélek egysége. És ahogyan ma sokat hallunk arról, hogy milyen tragédia az éhezés a világban, és milyen fontos a helyes táplálkozás, úgy gondoljunk arra is, hogy lelkünk számára sincsen ez másképpen. Csak akkor teljesedhet ki az életünk, és élhetünk aktív, és minden tekintetben egészséges életet, ha lelkünk is rendben van. Ehhez pedig Isten igéjének egészséges táplálékára van szükség. Ne bolyongjunk tovább, hiszen megtaláltuk Őt!  

Megjegyzések

  1. 10/10-es prédikáció!

    Az alábbi rész egyenesen telitalálat: "Bármilyen furcsán is hangzik, de a lelkünket is „etetnünk” kell. Mert bizony az is ugyanúgy elsorvad megfelelő „táplálék” híján. Ha nincsen megfelelő mennyiségű lelki táplálék, akkor elsorvad a lelkünk."

    Szívből kívánom, hogy így kb. 2 perccel az "500" előtt, sokan találják meg az Urat - és kezdjék el olvasni a Szentírást...!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)