Egészséges lélekvitel (prédikáció, Padragkút-Ajka, Bibliavasárnap, 2017.10.29)
textus: Ám 8,11-12
„11 Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –,
amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni,
és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének
hallgatására. 12 Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól
keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.”
Mindenkinek van fogalma arról, hogy mit jelent éhezni. Még
azoknak a szerencséseknek is, akiknek ezt az állapotot soha nem
kellett megtapasztalni. Éhezők mindig is voltak és mindig is
lesznek, bár az utóbbi évtizedekben – hála az Úrnak –
sikerült a növekvő tendenciát megfordítani. Az ENSZ Élelmezési
és Mezőgazdasági Szervezete 2013-ban, élelmezésbiztonsági
jelentésben közölte, hogy hogyan is állnak (hivatalosan)
az éhezés visszaszorításával. Abban az évben, a hivatalos
adatok szerint 842 millió ember éhezett a világon. Ez még annak a
fényében is hatalmas szám, hogy csökkenő tendenciát mutat.
Ezeknek az embertársainknak a nagy része Dél-Ázsiában és
Afrikában él. De tudjuk jól, hogy nem kell messze mennünk ahhoz,
hogy éhezéssel találkozzunk. Ma Magyarországon is létező
jelenségről beszélünk. Jelen van „klasszikus” formájában,
tudniillik, nincsen mit enni, vagy nincsen elegendő étel. De
tudnunk kell, hogy az éhezés nem mindig jár együtt éhségérzettel.
Magyarul: attól még éhezhetünk, hogy van elég mennyiségű étel
a hasunkban. Az ENSZ és több más nagy, az éhezéssel foglalkozó
szervezet definíciója szerint: „azok az emberek tekinthetők
éhezőnek, akik nem jutnak hozzá az aktív, egészséges
életvitelhez szükséges elegendő élelmiszerhez.” Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy nem csupán mennyiségre kell meglennie a kellő
tápláléknak, hanem minőségre is! Mihez? Az egészséges és
aktív életvitelhez! Ha így tekintjük, akkor ma is, itt, nálunk,
hatalmas probléma az éhezés! Ha nagyon praktikus akarok lenni,
akkor azt mondanám, hogy nem elég minden nap háromszor zsíros
kenyérrel jól lakni. Mert bár nem leszek éhes, de ettől még a
testem éhezni fog a vitaminok, ásványi és egyéb szükséges
tápanyagok hiányától, amikre szükségem lenne!
Azt vettem észre, hogy az átlag ember (már ha beszélhetünk
egyáltalán ilyen kategóriáról, hogy átlagember) szereti
szétválasztani a testet és a lelket, mintha különálló
entitások, létezők lennének. Pedig minden emberrel foglalkozó
tudományág és filozófia, vizsgálat és gondolat kimondja, hogy
ezt a szétválasztást nem lehet megtenni. A test és a lélek
egységet alkot, melyben hatással vannak egymásra. A pszichológia
nagyon régóta foglalkozik azzal, hogy lelki problémák bizony
testi tüneteket okozhatnak. Ezeket nevezzük pszichoszomatikus
tüneteknek. De fordítva is igaz, a betegség – különösen, ha
súlyos – akkor nagyon nagy lelki teherrel jár együtt. Ez volt a
negatív megközelítés. De közelítsük meg pozitívan is dolgot,
a hitélet szemszögéből. A Biblia bizonyságot tesz, hogy Isten
„megformálta az embert a föld porából, és az élet
leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
(Gen [1Móz] 2,7) És miután végezett teremtő munkájával „látta
Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Gen [1Móz]
1,31). Mert, igen, az ember test és lélek, de egyben, és ez így
jó, kerek, egész.
Ha mindez igaz, amiről eddig szó esett, akkor ki kell mondanunk
azt is, hogy ha testi szempontból tudunk éhezésről beszélni,
akkor az ember test-lélek egységének tükrében, beszélnünk kell
lelki éhezésről is! Mai igénkben – Ámósz próféta által
– ezt mondja az Úr: „éhínséget bocsátok a földre. Nem
kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az
Úr igéjének hallgatására.”
Az testi éhezés nem jó, de vajon a lelki éhség sem jó?
Egyrészt persze, hogy nem jó! Hiszen, ahogyan a test, ha nem kap
elég táplálékot, vagy éppen több energiát használ fel, mint
amennyit bevisz, akkor fogyni, sorvadni kezd. Így van ez a lélekkel
is. Bármilyen furcsán is hangzik, de a lelkünket is „etetnünk”
kell. Mert bizony az is ugyanúgy elsorvad megfelelő „táplálék”
híján. Ha nincsen megfelelő mennyiségű lelki táplálék, akkor
elsorvad a lelkünk. De akár hisszük akár nem, csakúgy mint a
fizikai táplálék, az étel tekintetében, az ember küzd az
életben maradásért, és mindent megtesz, hogy táplálékhoz
jusson, úgy a lelki szinten is ezt tesszük, még akkor is, ha nem
is vagyunk tudatában! Mert minden ember megpróbálja táplálni,
építeni a lelkét! A nagy kérdés az, hogy mivel! Hogyan is
hangzott az ENSZ meghatározása az éhezésre: „azok az emberek
tekinthetők éhezőnek, akik nem jutnak hozzá az
aktív, egészséges életvitelhez szükséges
elegendő élelmiszerhez.” Tehát itt nem csak mennyiség,
hanem komoly minőségi kérdésről is szó van! Mert nagyon nem
mindegy, hogy mivel próbáljuk táplálni, ápolni, építeni a
lelkünket.
A mai vasárnapot, Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapot,
hagyományosan a Biblia vasárnapjának szokták nevezni. És nem
véletlen, hogy ma a lelki éhségről van szó. Hiszen az egyetlen
olyan táplálék, amely minden tekintetben ki tudja elégíteni
lelkünk szükségleteit, az a Biblia. Lehet mással is táplálni,
még akár jó dolgokkal is, de amíg rá nem találunk Isten
igéjére, lelkünk „sírni fog” érte! Miért? Mert csakis
Istennél találhatjuk meg mindazokat a lelki „nyomelemeket”,
„vitaminokat”, „ásványi anyagokat”, amelyek
elengedhetetlenek az aktív, egészséges élet- … és
lélekvitelhez! Mert az ő szeretete, kegyelme, hűsége,
törődése mind-mind szükséges a számunkra.
„éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni,
és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének
hallgatására” - mondja az Úr. Rossz dolog a lelki éhezés?
Igen, egyfelől persze! Erről beszéltünk eddig. Viszont másfelől,
nagyon jó dolog is lehet! Mert ugyan fenyegetően hangzik ez az ige,
és igen Isten ítélete is benne van bőséggel, de ott bátorítás,
a kegyelem is. Hiszen milyen jó, hogy ez a lelki éhség az Úrhoz
hajt minket! Milyen jó, mert nála meg is találjuk mindazt, amire
szükségünk van. Nagyon sokan próbálják meg mindenféle
pótlékokkal, lelki tápláléknak látszó, olyan ízű, de hamis
gondolatokkal, eszmékkel, ideológiákkal, hiedelmekkel betölteni a
nyilvánvaló űrt. De a lelki éhségünk az Úr felé űz
bennünket, akinél teljességre találhatunk, és csakis nála.
Nem véletlenül mondja Jézus: „Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa. [… ] Boldogok, akik éheznek
és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt
5,3.6) Boldogság az, ha éhezünk lélekben, mert az Úrral való
találkozás felé hajt bennünket, és Ő lesz az, aki a szükséget
be is tölti!
Testvérek! Az ember test és lélek egysége. És ahogyan ma sokat
hallunk arról, hogy milyen tragédia az éhezés a világban, és
milyen fontos a helyes táplálkozás, úgy gondoljunk arra is, hogy
lelkünk számára sincsen ez másképpen. Csak akkor teljesedhet ki
az életünk, és élhetünk aktív, és minden tekintetben
egészséges életet, ha lelkünk is rendben van. Ehhez pedig Isten
igéjének egészséges táplálékára van szükség. Ne bolyongjunk
tovább, hiszen megtaláltuk Őt!
10/10-es prédikáció!
VálaszTörlésAz alábbi rész egyenesen telitalálat: "Bármilyen furcsán is hangzik, de a lelkünket is „etetnünk” kell. Mert bizony az is ugyanúgy elsorvad megfelelő „táplálék” híján. Ha nincsen megfelelő mennyiségű lelki táplálék, akkor elsorvad a lelkünk."
Szívből kívánom, hogy így kb. 2 perccel az "500" előtt, sokan találják meg az Urat - és kezdjék el olvasni a Szentírást...!