Adventi zuhany (prédikáció, Ajka, Advent 3. vasárnapja, 2017.12.17.)

textus: 1Kor 4,1-5

„1 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2 Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. 3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. 5 Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”

Minden szombat reggel piacra megyünk. Legtöbbször igyekszünk együtt menni, hogy családi program lehessen, de ha úgy jön ki a lépés, akkor csak én megyek, vagy csak a feleségem, Rita, vagy esetleg csak valamelyikünk, de Zoéval, a kislányunkkal. Nagyon szeretek piacozni, és nem csak azért mert helyi termelőket támogathatok, nem csak azért, mert amit a piacon veszek, az az esetek többségében jobb és ízletesebb, mint a bolti, és nem is csupán azért, mert a természetet, a teremtett világot azzal is védem, hogy pl. nem Chiléből származó almát eszek, amit heteken át szállítanak, hogy itt legyen, ami iszonyatos természeti következményekkel jár, hanem azért is mert a piac egy élmény. Nagyon szeretem megfigyelni az embereket szemezgetni a zöldségek, vagy éppen húsok között. Vannak már jól bejáratott ismerős termelők, akikhez megyünk stb.

De még ennél is izgalmasabb, az a piacnak az a része, ahol mindenféle ruhát, lomot, műszaki cikket, távirányítós autót, alsóneműt, régiséget, meg még kitudjamit lehet venni. Döbbenetes, hogy mennyi mindent lehet a piacon kapni, aminek egy része amúgy teljesen rendben van, de van egy csomó olyan dolog, ami kétes eredetű és még kétesebb minőségű, és persze ott vannak a mindenki számára tökéletesen fölösleges dolgok. De azt hiszem nem csak én vagyok ezzel úgy, hogy „oké, hogy teljesen fölösleges, de annyira jól néz ki, (vagy pont, hogy annyira ronda), hogy ennyi pénzért nem lehet ott hagyni”! Ilyenkor adventben, karácsony előtt ez csak fokozódik. És a kétes eredetű/minőségű/ fölösleges dolgok mellett megjelennek a kétes eredetű/minőségű/fölösleges és rettentően giccses dolgok. Minden zenél, mozog, világít. Ez utóbbit olyannyira, hogy ha éjszaka lenne a piac, akkor is tök jól lehetne vásárolni. Az egyik ilyen – számomra hitetlen – dolog a világítós zuhanyrózsa. Ahogyan átjön rajta a víz, a beépített ledek szivárvány minden színére átszínezik a rózsa lukain átfolyó vizet. Döbbenetes, fölösleges, elektromos (ami a vízzel együtt nem jó párosítás), és szerintem ha az elem lemerül nem is lehet benne kicserélni. Eszméletlen, de majdnem megvettem.

Az világban tapasztalható advent is egy kicsit kezd olyan lenni, mint egy piac. Egyrészt szó szerint, másrészt pedig átvitt értelemben is. Csakúgy mint a piac, az advent is alapvetően egy jó „hely”, egy csomó minden hasznos, egészséges, építő dolog van benne. Lelkileg lehet töltődni Isten „finom és egészséges” igéjével, rá lehet találni az tényleg nekünk szó, nekünk való üzenetre, amit megbízható forrásból, az Úrtól kapunk. De ott van egy csomó minden, ami tökéletesen fölösleges, sőt akár kétes eredetű, vagy éppen minőségű.

Az egyik ilyen kétes dolog, a fény! Ugye, hányszor halljuk (én is mondom), hogy a karácsonyban a fény a lényeg, hogy a fény költözzön belénk, hogy eljön a fény, hogy egyre nagyobb a fény, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi… Adott esetben már már giccsbehajló mondatok és gondolatok árasztanak el bennünket. A többség pedig kritikátlanul fogadja ezeket, pedig sokszor igen kétes értékűek/eredetűek. Vagy éppen teljesen fölöslegesek, mint a világítós zuhanyrózsa.

De tényleg? Tulajdonképpen mit jelent az, hogy „fény jön”, vagy hogy „a fény legyen bennünk”? Tudja valaki? Meg tudja fogalmazni valaki? Mert nyilván nem azt jelenti, hogy nyeljünk le egy villanykörtét, vagy csináltassunk röntgent, hogy jól át legyünk világítva. Azt jelenti talán, hogy szeressünk? Vagy azt, hogy legyünk értelmesek, és ne legyünk sötétek? Vagy azt esetleg, hogy legyen hitünk? Vagy azt, hogy cselekedjünk jobban, mint szoktunk? Vagy azt a vágyat fejezi ki, hogy olyan korán sötétedik, valamivel ezt ellensúlyozni kell? Vagy az eddig felsoroltak valamilyen kombinációját? Vagy ez csupán egy szép kép, amitől kicsit jobban érzem magam, kicsit könnyebb az ünnep feszültségét átvészelni?

„Ő [Jézus] majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” - írja a mai igénk. Nem lőttünk félre ezzel a fény dologgal. A mai igénk is azt mondja, hogy Jézus jövetele fényt hoz, „megvilágít”. János evangélista azt írja Jézusról: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4) Később Jézus maga mondja: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12).

De akkor mi is ez a fény dolog adventben? Jézus, aki maga a világosság, ő jön el hozzánk.

1. Jézus az, aki megvilágítja az utat előttünk, hogy tudjuk, hogy merre tartson az életünk, hogy mit kezdjünk azzal a több-kevesebb idővel, ami a földön adatott nekünk. 
2. Ő az a világosság, amely megfényesít bennünket. Jobbá tesz, átalakít valami egészen különlegessé, amely az Isten terve volt már velünk a teremtés hajnalán. 
3. Ő a világosság, aki a Szentlélek által a hitet ébreszti bennünk, ami nyilvánvalóvá teszi nekünk az Urat. 
4. Ő a világosság, aki ki tudja munkálni bennünk a szeretet és megbocsátást akkor is, hogyha az emberileg nem lehetséges. 
5. Ő az aki olyan utat világít meg, ami örök életre visz. 
6. És ő az a világosság, aki ezt úgy teszi, hogy nyilvánvalóvá tesz mindent, ami bennünk van, megvilágítja az egész bensőnket!

Ez utóbbi az, amiről ma Pál ír nekünk. Azt, hogy Jézus ha eljön, akkor az ő világossága nyilvánvalóvá teszi és elűzi a sötétet! Bennünk! Mert ott is ott van. Nem bemászott, nem valaki orvul elrejtette bennünk, nem az Istennek a teremtés-gyártási hibája, hanem a miénk. És sokszor ragaszkodunk hozzá, pont azért mert a miénk. A kétségbeesés, a bűn, a vétek, a hitetlenség, a másik emberrel szembeni (sokszor alaptalan) ítéleteink, függőségeink, önvádunk, szégyeneink… Ezek mind mind a sötétségünkhöz tartoznak. Ezeket Jézus „napvilágra” hozza, ahol elenyészhetnek, ha elengedjük őket és hisszük, hogy Jézus ezt meg tudja tenni! Pontosabban, hogy már megtette a kereszt által!

Nem véletlen, hogy az advent színe a lila, csakúgy mint a böjtnek, hiszen bűnbánati időszakról van szó. Nem megszégyenítő, vagy hamis bűntudatot tápláló, hanem bűnbánati időszakról. Jézus fénye nem vádló, hanem szabadító. Meg akar szabadítani bennünket ezektől a terhektől, fekete foltoktól. Bevilágít minden sarokba. De nem aktát készít rólunk, nem jelentést ír, nem börtönbe zár miattuk, hanem magára veszi, hogy tényleg minden fényes legyen.

És, hogy hogyan kapcsolódik ez az adventhez? Hát úgy, hogy a karácsony a jézusi fény eljövetelének ünnepe, és akik tényleg őt várják azok megfényesedhetnek! Igaziak lehetnek. Valódi gyökerekkel rendelkező, értékes, megváltott emberek! Az Úr adja meg ezt nekünk. Ámen.