A bölcs Salamon és a túlfogyasztás (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2018.07.29.)

textus: 2Krón 1,7-12

„ 7 Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked! 8 Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. 9 Most pedig, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, akik oly sokan vannak, mint a föld pora. 10 Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? 11 Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez a szíved vágya, és nem gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet, hanem bölcsességet és értelmet, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, 12 ezért megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.”

Tudjuk-e hogy mi az a Túlfogyasztás napja? [...] Az a nap minden évben, amikor az emberiség elhasználta a Földnek egy évre elegendő erőforrásait. Azt gondolhatnánk, hogy hát egy év alatt használjuk el, amit egy év alatt használhatunk el, de sajnos nem így van. 1970 óta nem. Abban az évben december 29-én elfogyott az a mennyiségű erőforrás, amit a Föld még regenerálni tudott. Ez a dátum az évtizedek során egyre korábbra került. Idén augusztus 1-re esik. Idén az emberiség hét hónap alatt elhasználta azt a mennyiségű erőforrást, amit Föld egy év alatt képes regenerálni. Ma – így mondják a tudósok – 1,7 Földre lenne szükség ahhoz, hogy az emberiség ezt energia- és előforrásigényét fedezni tudja. De mivel nincsen 1,7 Földünk, így marad a lassú önpusztítás.

Ez a magatartás nem túl bölcs dolog a részünkről, úgy gondolom. Az emberiség, s benne mi – úgy tűnik – nem vagyunk elég tekintettel másokra. Mert bár – az Úr kegyelméből – mi azon a felén élünk a Földnek, ahol még nem annyira látszanak olyan nagyon ennek a kizsákmányolásnak a jelei, de sok milliárd embertársunk számára ez már mindennapi valóság! Azt hiszem ezt nem kell tovább fejtegetni.

Hogyha a gyökereire szeretnénk találni ennek a nem túl bölcs magatartásnak, akkor azt kell mondanunk, hogy szeretetlenségben és szűklátókörűségben találhatjuk meg. Olyan ez, mint amikor arról gondolkodunk, hogy mit kezdenénk a lottó ötössel, vagy azzal, hogy mit kívánnánk, ha lehetne három kívánságunk. Legtöbben először magukra gondolnak, hogy én ezt vagy azt szeretném. És ezzel nincs is semmi baj! Hát, hogyne akarnánk már magunknak jót?! A baj csak azzal van, hogy sokan megállnak ennél a szintnél. Vannak kevesebben, akik továbbmennének és a családnak is juttatnának a jóból. Ezzel sincsen semmi baj, sőt, milyen jó lenne ha családnak is jó lenne! Azonban már nagyon kevesen vannak, akik ennél is tovább mennének. Pedig mennyi jót lehetne tenni egy lottó ötössel, vagy három kívánsággal! És ez a gondolatmenet nem csupán elmélet. Nézzük csak meg, hogy azok az emberek, akik hatalommal, vagy hatalmas anyagi forrással rendelkeznek vajon mennyire jótékonyak, szolidárisak… Természetesen tisztelet a kivételnek!

A mai igénk egy egyszeri, visszafordíthatatlan és döbbenetes felelősséggel járó döntéshelyzetet tár elénk. Salamon, aki Dávid királynak volt a fia (annak a Dávidnak, aki gyerekkorában legyőzte Góliátot) ott állt az uralkodás küszöbén. Pontosabban nem “állt”, hanem feküdt, hiszen éppen alszik, álmodik a mai igénkben. És nem lottó ötöst nyer, nem is a kívánságteljesítő aranyhallal álmodik, hanem ennél sokkal hatalmasabb dolog történik vele: az Úr jelenik meg neki álmában! Az bibliai időkben gyakori volt, hogy az Úr álomban szólította meg az embereket. (Ma se becsüljük le ennek a jelentőségét.) Szóval, az Úr megjelenik Salamonnak és elmondja azt a mondatot, amire titokban mindannyian vágyunk: „Kérj valamit, én megadom neked!” Ez aztán a helyzet! A pillanat! No, most kell okosnak lenni! Nekem először az jutott volna eszembe, hogy kérjek az egy helyett három kívánságot! De milyen jó, hogy nem én voltam ott, hanem Salamon. Felmérte a helyzetet, tudatosította magában, hogy nem aranyhallal, vagy lottó ötössel van dolga, hanem a Mindenható Istennel! Tudta, hogy hatalmas feladatra készül, ő lett az Isten választott népének királya, és ez olyan hatalmas feladat, amihez ő egyedül kevés. És rájött arra is, hogy ez nem csak róla szól, de még csak nem is „csupán” a családjáról, hanem sok-sok másik emberről is. És hozott egy döntést. „Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?”

Salamon megtehette volna, hogy nem gondol csak magára, megtehette volna, hogy nem foglalkozik a többi emberrel. „Mit nekem a nép! Mit érdekel engem a világ többi része! Ez a nagy pillanat, amikor mindent megkaphatok, amit csak akarok!” Tehette volna azt, amit ma az emberiség a Föld kapcsán. Csak magának kér, „hiszen ez jár nekem” alapon, nem gondolva másokra és nem gondolva a jövőre. Azonban Salamon nem csak magának kérte, amit kért, és pontosan ezért történt, hogy nemcsak másnak, hanem magának is kapott. Ezt válaszolta neki az Úr: „Mivel ez a szíved vágya, és nem gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet, hanem bölcsességet és értelmet, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, ezért megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.” Egy újszövetségi ige jut erről eszembe. Jézus mondja: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33) Salamon belekapaszkodott Isten jelenlétébe, szinte mintha egy frappáns szóviccben lennénk, egy bölcs döntéssel bölcsességet kért. És az Úr minden mást is megadott neki.

Mit tanulhatunk ma, mindezeken túl, ebből az igéből? Három dolgot biztosan:

1. Az Istenben bölcsesség van. A hívő ember nem elbutul a hívőségtől, nem szemellenzős lesz, nem vak lesz a realitásra, hanem éppen ellenkezőleg! Kinyílik a világ és az Úrtól jövő bölcsesség megvilágíthatja az életet.

2. Az Úr ad! Igen, van, hogy az Úr el is vesz, de mindig ad is! Sokszor pedig várakozáson felül.

3. Lehet az Istent kérni, és nem csak úgy általában, hanem a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is, és azokban, amikor azt érezzük, hogy bár előttünk van a feladat, de mi kevésnek érezzük magunkat hozzá.

Szoktam én is mondani, hogy minden emberben van egy Isten alakú űr. És ez így is van. És azt az űrt csak és kizárólag ő tudja betölteni. Azonban Ő még ennél is tovább megy. Nem „csupán” jelenlétével örvendeztet meg bennünket, hanem adja hozzá ajándékait is. A bölcsességet, a segítséget, a hitet és még sok minden mást is. Értéket. Bizony értéket, olyat, amit más nem adhat meg számunkra!

De jó lenne, ha mindannyian találkozhatnánk ezzel a bőkezű, adományozó Istennel! Nagy szükségünk lenne rá nekünk, a Földnek, az egész világnak és az utánunk jövő generációknak egyaránt. Ámen