Fake news és Good news* (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap, 2018.08.19.)


*"fake news" - hamis/álhírek
  "good news" - jó hír/örömhír, az evangélium

textus: Mk 7,31-37
31 Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül. 32 Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33 Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; 34 azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg! 35 És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni. 36 Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, 37 és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!


Már nem emlékszem a címére, de valamikor a kilencvenes évek közepén láttam egy filmet, ami a számítástechnika és az informatika forradalmi hatását kívánta bemutatni. Abban mondta az egyik szereplő, hogy a legnagyobb érték az, amivel minden mást meg lehet szerezni. A vele párbeszédben lévő másik szereplő ezt reagálta erre a kijelentésre, „ez biztosan a pénz”. Az előbbi pedig ezt mondta: „Ó, már régen nem. Nem a pénz a legfontosabb, hanem az információ”. Ma már nevetünk azokon a számítógépeken, azokon a technikai megoldásokon, amik akkoriban voltak, viszont ezen az előbb elhangzott mondaton nem nevetünk. Nem véletlenül mondják, hogy információs társadalomban élünk, az információk határoznak meg mindent. Még a pénz, a nagy pénz útját is.
Mára odáig jutottunk, hogy a nap minden pillanatában információhoz jutunk, információt adunk és fogadunk be. És ezen most nem azokat az alapvető információkat értem, amit az agyunk dolgoz fel minden pillanatban, mint pl. hogy ha megyek a járdán és előttem van egy gödör, akkor az agyam feldolgozza ezt a képet és jelez, hogy nem lenne jó belelépni, mert kimegy a bokám, így inkább átlépem, vagy kikerülöm. Nem, nem erre gondolok. Hanem a világról, a társadalomról, termékekről, lehetőségekről, eseményekről, stb szóló indformációkra, azokra amik a kirakatból, a plakátokról, a hirdetésekről, rádióból, a TV-ből, az internetről, a telefonról és egyéb eszközökről ömlenek felénk nap mint nap. Még az előbb emlegetett kilencvenes években is csak töredéke volt az információáramlás a mainak. És az ember egyre többet és többet akar. Olyan ez mint a függőség, egyre több kell, hogy elérjük a kívánt szintet. Csakhogy – és ez a függőségeknél is így van – eljön egy pont, amikor az embernek a tolerancia szintje, sok évnyi „szerhasználat” után, egyszer csak lezuhan. Mert már nem bírja tovább a szervezet. (Ezért halnak meg annyian túladagolásban, mert öt éve, két éve és tegnap még 5X-re volt szükségem ahhoz, hogy jó legyen, ma pedig már csak 1X-et bírok, de beveszem az 5X-et, de azt már nem bírom.) És akkor bezár.
Ez egy teljesen érthető folyamat. És bizony a mai társadalmunk egy jó része bezárt. Nem tudja már elfogyasztani azt a hatalmas mennyiségű információt, amit kap, ezért szűrni kénytelen. Ez természetes, nem ekkora mennyiségű információra lettünk kitalálva. Csakhogy az ember egyéni „szűrőberendezése” nagyon sok veszélyt, zsákutcát, tévedést hordoz magában. Pontosan ezért beszélnek ma a tudósok „post truth”, azaz az igazság utáni korszakról. Mert az információs dömping elleni legkönnyebb védekezés, szűrési technika az, ha csak olyan híreket hallgatok, nézek, olvasok, amelyek tetszenek, amelyek beleillenek az én gondolatmenetembe, aktuális hiedelmeim, nézeteim közé. Erre a szakemberek is rájöttek és komoly pénzek mozognak olyan csapatok felé, akiknek nincsen más feladatuk, mint a különböző gondolkodású rétegeket kiszolgálni „kényelmes” hírekkel, – akár valósak akár nem – amelyek beleillenek az adott csoportok, társadalmi rétegek véleményébe, és ezért átjutnak azokon az egyéni szűrőkön is, melyeket védekezésül építettek ki. És mivel az igazság utáni korszakot éljük, így már nem az számít, hogy mi igaz, vagy mi nem, hanem az, hogy mi az ami a fogyasztó számára befogadható, így van rá kereslet. Ezeket a híreket nevezik – szintén angol kifejezéssel - „fake news”-nak azaz hamis híreknek.
Ebben az áldatlan állapotban, amikor már fogalmunk sincs, hogy mi igaz és mi nem – hacsak magunk utána nem járunk időt, energiát és anyagi eszközöket nem kímélve –, nagyon nehéz nyitottnak maradni. Merthogy a bezárkózás nem csak a TV nézésünkre, vagy a hírolvasásunkra van kihatással, hanem az emberi kapcsolatainkra is. Mert egy idő után nem csak a „személytelen” bemondót, hírolvasót, műsorvezetőt, újságírót stb. nem viselem el, hanem a mellettem lévő embert sem, ha más véleménye van, talán még akkor sem, ha amúgy a barátom, vagy éppen családtagom, közeli hozzátartozóm. És bizony csak abban az esetben tudok nem bezárkózni, sőt biztonságosan nyitott maradni, ha van egy biztos pontom, amivel be tudom tájolni saját magamat és a körülöttem lévő világot is.
A mai igénkben Jézus gyógyít. Egy komoly fogyatékossággal küzdő embernek – egy süketnémának – adja vissza az érzékelését, látását, hallását. Magáról a gyógyításról szinte pontosan két évvel ezelőtt beszéltem (itt el lehet olvasni). Ma egy egészen más szemszögből néznénk meg ezt a gyógyulást. Szerintem döbbenetes az analógia a mai információs társadalom és e között a süketnéma között. Ez az ember le van zárva, el van zárva egy csomó minden elől. És közben zsong, kiabál, tobzódik körülötte a tömeg. Nincsen egy biztos pont, nincs a szabadulásnak semmilyen lehetősége.
De megérkezik Jézus. És mit tesz? „Jézus félrevonta őt a sokaságtól” olvassuk az igében. Kiemeli ebből az egészségtelen és talán nyomasztó zsúfoltságból, és személyesen csak vele foglalkozik. Valójában már ezzel megkezdődik a gyógyulás folyamata, hiszen a Mester maga szűri meg az ingereket.
Azután mit tesz Jézus: „ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét”. Ebben a nagyon extrém és nem túl gusztusos műveletben Jézus szimbolikusan megtisztítja az „eltömődött”, bezárt érzékszerveket. Majd az ige így folytatja: „az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!” És az Ő szavára megtörtént a csoda! A bezárt, korlátozott ember szabad lesz. De nem csupán ép és „normális” lett, hanem az a fantasztikus dolog történik meg vele, hogy a Mester szava az első, amit hall!
Ma, nekünk is erre van szükségünk! A féktelen fogyasztás, vagy éppen a bezárkózás helyett, szabadságra. Arra, hogy szabadon élhessük az életünket, de úgy, hogy valahogyan védve legyünk mindazoktól a hamisságoktól, hazugságoktól, féligazságoktól, amit személy szerint nekünk (igen, mindannyiunknak, függetlenül oldaltól és színtől) gyártanak.
A, már gyógyult, süketnéma számára Jézus volt az első valódi hang, amit hallott. De, nekem meggyőződésem, hogy nem csak sorrendben, számszerűen volt Jézus hangja az első, hanem fontosságában is. Ez utat mutat a mi számunkra is. Az értünk önmagát odaadó Jézus szavaira van szükség ma is! Mert ez lehet az a biztos pont, amelyik segít eligazodni a világban, úgy, hogy közben nem zárjuk el magunkat az igazán fontos dolgok, kapcsolatok elől. Mert Jézus szava igaz, az Ő szava épít, az Ő szava felemel, az Ő szava élet! Hallgassunk hát rá! Ámen

Megjegyzések

  1. Tökéletes korrajz, perfekt prédikáció - elolvasásra, "szűrés nélküli" be- és megfogadásra szigorúan ajánlott!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)