Algoritmus-bíró (prédikáció, Ítélet vasárnap, 2019.11.10.)

textus: LK 11,29-30.32
29Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. 
30Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. […]
32Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.





Mostanában sokat foglalkozom az emberiség jövőjével. Ezalatt azt értem, hogy sokat olvasok, tájékozódom azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetséges jövővariációk jöhetnek el a számunkra. Vannak sarkalatos pontjai a jelennek, amik bizonyos irányvonalakat kijelölnek. Ilyen például a klímakatasztrófa. Az, hogy klímahelyzet van, az ma már nem kérdés. Már csak az a kérdés, hogy milyen mértékűen befolyásolja az életünket, ahhoz képest, ahogyan, azt már most is teszi. A másik ilyen dolog pedig az automatizáció, a robotika. Az emberiség mindig is készített eszközöket, csak ezeknek az eszközöknek az összetettsége változott, bonyolódott az évezredek során. Gondoljunk csak a közlekedésre. Először gyalog, majd hátasállat, szekér, majd vonat, hajó, majd autó, repülő. Vagy a számolásra is gondolhatunk. Fejben, majd egyszerű eszközökkel, kavicsokkal például, majd szorobán, aztán számológép, majd a komputerek egyre fejlettebb generációi. És itt meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami ma érdekes a számunkra. Ezek pedig a számítógépes algoritmusok. Ezek olyan számítási rendszerek, amelyek recepszerűen leírnak egy folyamatot, amit aztán robotok, vagy akár más egyszerűbb gépek el tudnak végezni. Lehet, hogy ez most így nem tűnik olyan érdekesnek a számunkra, de azt „garantálni” tudom, hogy az algoritmusok irtózatos hatással lesznek (és már vannak is) az életünkre. Hadd hozzak egy-két példát. Ma nagyon sokan dolgoznak Magyarországon és itt Ajkán is olyan üzemekben, gyárakban, ahol szalag mellett végeznek munkát. Nyugaton fele ennyi ember sem dolgozik arányaiban ilyen munkakörben, ugyanis ott algoritmusok által vezérelt robotok végzik el helyettük. Ez nem tudományos fantasztikum, hanem a jelen valósága. Nálunk kizárólag azért nem ez van (egyenlőre), mert még olcsóbb az embert megfizetni, mint az egész gyárat átállítani. De ez az anyagi különbség egyre kisebb, és kisebb… De nehogy azt higgyük, hogy ez a folyamat, csak a gyárakat, vagy éppen csak a szalagmunkát érinti. Nem. Például ma már vannak olyan orvosi beavatkozások, műtétek, amiket algoritmusok által vezérelt robotok végeznek el. Mert a robot keze nem remeg, a robot nem aludt rosszul, nem kalandozik el a figyelme. A robotnak az 1 mm az egy 1mm, és nem 1,2. A robot nem fárad el, neki tök mindegy, hogy 1 óra vagy 1 nap, stb. Szembe kell nézünk azzal és meg kell oldanunk azt a kérdést, hogy ma már a munkák nagyobb részét olcsóbb és hatékonyabb algoritmusok által vezérelt robotokkal elvégeztetni, mint emberrel. Ennek pedig egyenes ági következménye, hogy az emberek nagyobb részének munkájára nem lesz szükség a jövőben… De ez egy másik téma.
Ami miatt most ez nekünk érdekes, az az, hogy egyes vélemények szerint az igazságszolgáltatás és jogi szcéna nagy részét is ki fogják váltani az algoritmusok. Gondoljunk csak bele. Egy algoritmus-bíró mindig pártatlan és objektív, a bizonyítékok alapján dönt, nem megvesztegethető, nincsen ideológiája. Csak számol és dönt. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de számomra ez a folyamat igen félelmetes! Egy száraz, hideg, végtelenül objektív döntéshozatal, amely nincsen érzelmileg tekintettel semmire és senkire, és mindig végtelenül igazságos a tényekre, bizonyítékokra nézve. Rettentő és félelmetes ez a jövőkép.
De vajon nem ismerős-e nekünk ez az előbbi kép a jelenünkből? Nem szoktunk valakit így jellemezni? Ahogyan az Akkezdet Phiai nevű rap-formáció Hangerő című számában, találóan mondják: „legfölül a mennyek ura/Lehet az, hogy Isten is csak egy égi webkamera?” Sokféleképpen lehet gondolkodni az Istenről. Mivel mi véges lények vagyunk, ő meg végtelen így, az Istennel kapcsolatban, minden kép és minden példa nem csak hogy sántít, de valószínűleg az ellenkezője is igaz. Nagyon sokan pedig úgy képzelik el az Istent, mintha egy algoritmus lenne, aki pártatlan és objektív, a bizonyítékok alapján dönt. Csak számol és dönt. Ki ide kerül majd, ki pedig oda.
A mai igénkben Jézus beszél az összegyűlt sokasághoz. És nem másról beszél, mint az ítéletről. Arról, hogy a látszólag következmények nélküli világunkban, ahol pozícióban lévő emberek – úgy tűnik – bármit megtehetnek következmények nélkül, egyszer majd ítéletet tart az Úr. „Ez a nemzedék gonosz nemzedék”- mondja Jézus. De nem kell statisztikákat, kimutatásokat vizsgálgatnunk ahhoz, hogy kijelentsük nem csak Jézus nemzedéke gonosz, hanem mindegyik másik is. Nyugodtan érthetjük ezt a kijelentést magunkra is. Ahogyan Mózes első könyve írja: „gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva” (1Móz 8,21). Jézus így folytatja: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.
De mit ért ezalatt Jézus, hogy „Jónás próféta jeleJónás próféta egy különleges embere volt Istennek. El akart futni a szolgálat elől, majd mégis odafordult az Isten felé és elvégezte, ami rá lett bízva. Ami pedig az volt, hogy menjen Ninive városába és prédikáljon, hogy mindenki térjen meg az Úrhoz, mert különben nagyon nagy baj lesz. És csodák csodája, Ninive népe változtatott a dolgain és megmenekült. Ezért mondja Jézus azt, hogy „Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Ma ítélet vasárnapja van, az egyházi év utolsó előtti előtti vasárnapja. Ha valamikor aktuális az Isten ítéletéről beszélni, akkor az ma van. De nem célom az, hogy fenyegessek. És a fenyegetés, az Isten személyével való fenyegetés sem célja az igének. Nem cél, hogy akárcsak egy vasárnapon is, legyen az bár ítélet vasárnapja, Istennek a személyét és az ő igazságosságát egy algoritmusra leegyszerűsíteni! Milyen sokan úgy képzeljük el az Isten ítéletét, mint aki a mérleg egyik serpenyőjébe belerakja a jó dolgainkat, a másikba a bűneinket és egy egyszerű matematikai számítással eldönti, hogy fölfelé vagy lefelé vesszük az irányt. Akár egy algoritmus-bíró. Hát, ez nem így működik.
Már csak azért sem, mert ahogyan Pál írja: „Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3,10) és „Mert nincs különbség: mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 3,22-23) Azzal a súlyos ténnyel kell szembenéznünk, hogy természetünkből fakadóan, nem tudunk olyan életet élni, nem tudunk úgy cselekedni, nem tudunk, olyat mondani, ami elegendő lenne ahhoz, hogy Isten szemében igazak és tiszták legyünk, és hogy úgy mondjam, felfelé vegyük az irányt az ítélet napján! Ennyi. És ha ténylegesen egy objektív, algoritmus-szerű Istennel kell szembenéznünk, akkor nem csak ennyi,… hanem nekünk annyi!
Amikor Jézustól a hallgatóság jelet követelt, akkor egyértelműen csodára gondoltak. „Na, Jézus csinálj valami izgalmasat, valami természetfelettit és akkor majd elfogadunk!” Erre Jézus válasza: „nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele” és „íme, nagyobb van itt Jónásnál”.
Higgyük el, hogy sokkal jobban jártunk Jónás jelével, mint egy újabb csodatétellel! Mert Jézus ezzel a pár mondattal, megerősítette azt a tényt, hogy igen, lesz ítélet, sőt már folyamatban is van az Istennek az ítélete, de… van lehetőség az életre!
De mi ez a lehetőség, amit Jónás próféta személye szimbolizál?
1. Jónás prédikált, hirdette az Isten igéjét. Azaz hangzik az Isten szava. Ez pedig azt jelenti, hogy az Isten nem hagyott bennünket magunkra, hogy bármennyire is erőlködünk, végül mindenki tűnjön el a süllyesztőben. Hangzik az ige, az Ige szájából, aki maga az ige. Jézus eljött értünk, hogy utat mutasson és elvezessen az Istenhez.
2. Jézus nagyobb Jónásnál. Jézus nem egy próféta csupán, hanem az Isten Fia. Így, ha Jónás szavára meg lehetett menekülni Ninive lakóinak, akkor Jézus szava az egész világ számára lehetőség! Sőt! Jézus nem csupán beszél a megoldásról, az Istenhez jutásról, hanem ő maga az út. Ő az, aki magára vette bűneinknek, betegségeinknek, rossz szokásainknak, szenvedéseinknek, megromlott emberi kapcsolatainknak, vagy akár élhetetlennek tűnő életünknek a terhét, és felvitte a keresztre! Őbenne az Isten megadott mindent a mi számunkra, hogy elérhessük Őt!
De mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogyha valaki hiszi azt, hogy Jézus mindezt megtette érte – és nem csak úgy általában – hanem személyesen érte is, akkor az már most, már ebben a pillanatban is „átment a halálból az életbe” (Jn 5,24).
Miért? Mert Isten nem egy algoritmus, aki pártatlan és objektív, aki csak bizonyítékok alapján dönt és csak számol és dönt. Isten valóban nem szubjektív, de nem is objektív, hanem Isten. Vele kapcsolatban nem lehet ilyen fogalmakat használni, mert ő maga a viszonyítási pont. És Ő úgy látta jónak, hogy az emberiség, és minden ember egyenként, számoljon el a tetteivel, de végül azokat fogadja magához, akik hisznek Jézusban, akik hisznek az Isten mindent felülmúló kegyelmében!
Lesz ítélet? Lesz. Kell félnünk? Nem kell. Kapaszkodjunk Jézusba. Ámen

Megjegyzések

  1. Az eleje elkapta a gyomromat, bele is borzongtam, de aztán ahogyan haladtunk tovább, úgy múlt el ez az érzés, és lett egyre jobb a "helyzet".
    Remek prédikáció! Köszönöm szépen, hogy olvashattam! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)