Algoritmus-bíró (prédikáció, Ítélet vasárnap, 2019.11.10.)
textus:
LK 11,29-30.32
„29Amikor
pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett
beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem
adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele.
30Mert
amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az
Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. […]
32Ninive
lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és
elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme,
nagyobb van itt Jónásnál.”
Mostanában
sokat foglalkozom az emberiség jövőjével. Ezalatt azt értem,
hogy sokat olvasok, tájékozódom azzal kapcsolatban, hogy milyen
lehetséges jövővariációk jöhetnek el a számunkra. Vannak
sarkalatos pontjai a jelennek, amik bizonyos irányvonalakat
kijelölnek. Ilyen például a klímakatasztrófa. Az, hogy
klímahelyzet van, az ma már nem kérdés. Már csak az a kérdés,
hogy milyen mértékűen befolyásolja az életünket, ahhoz képest,
ahogyan, azt már most is teszi. A másik ilyen dolog pedig az
automatizáció, a robotika. Az emberiség mindig is készített
eszközöket, csak ezeknek az eszközöknek az összetettsége
változott, bonyolódott az évezredek során. Gondoljunk csak a
közlekedésre. Először gyalog, majd hátasállat, szekér, majd
vonat, hajó, majd autó, repülő. Vagy a számolásra is
gondolhatunk. Fejben, majd egyszerű eszközökkel, kavicsokkal
például, majd szorobán, aztán számológép, majd a komputerek
egyre fejlettebb generációi. És itt meg is érkeztünk ahhoz a
ponthoz, ami ma érdekes a számunkra. Ezek pedig a számítógépes
algoritmusok. Ezek olyan számítási rendszerek, amelyek
recepszerűen leírnak egy folyamatot, amit aztán robotok, vagy akár
más egyszerűbb gépek el tudnak végezni. Lehet, hogy ez most így
nem tűnik olyan érdekesnek a számunkra, de azt „garantálni”
tudom, hogy az algoritmusok irtózatos hatással lesznek (és már
vannak is) az életünkre. Hadd hozzak egy-két példát. Ma nagyon
sokan dolgoznak Magyarországon és itt Ajkán is olyan üzemekben,
gyárakban, ahol szalag mellett végeznek munkát. Nyugaton fele
ennyi ember sem dolgozik arányaiban ilyen munkakörben, ugyanis ott
algoritmusok által vezérelt robotok végzik el helyettük. Ez nem
tudományos fantasztikum, hanem a jelen valósága. Nálunk kizárólag
azért nem ez van (egyenlőre), mert még olcsóbb az embert
megfizetni, mint az egész gyárat átállítani. De ez az anyagi
különbség egyre kisebb, és kisebb… De nehogy azt higgyük, hogy
ez a folyamat, csak a gyárakat, vagy éppen csak a szalagmunkát
érinti. Nem. Például ma már vannak olyan orvosi beavatkozások,
műtétek, amiket algoritmusok által vezérelt robotok végeznek el.
Mert a robot keze nem remeg, a robot nem aludt rosszul, nem
kalandozik el a figyelme. A robotnak az 1 mm az egy 1mm, és nem 1,2.
A robot nem fárad el, neki tök mindegy, hogy 1 óra vagy 1 nap,
stb. Szembe kell nézünk azzal és meg kell oldanunk azt a kérdést,
hogy ma már a munkák nagyobb részét olcsóbb és hatékonyabb
algoritmusok által vezérelt robotokkal elvégeztetni, mint
emberrel. Ennek pedig egyenes ági következménye, hogy az emberek
nagyobb részének munkájára nem lesz szükség a jövőben… De
ez egy másik téma.
Ami
miatt most ez nekünk érdekes, az az, hogy egyes vélemények
szerint az igazságszolgáltatás és jogi szcéna nagy részét is
ki fogják váltani az algoritmusok. Gondoljunk csak bele. Egy
algoritmus-bíró mindig pártatlan és objektív, a bizonyítékok
alapján dönt, nem megvesztegethető, nincsen ideológiája. Csak
számol és dönt. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de számomra ez
a folyamat igen félelmetes! Egy száraz, hideg, végtelenül
objektív döntéshozatal, amely nincsen érzelmileg tekintettel
semmire és senkire, és mindig végtelenül igazságos a tényekre,
bizonyítékokra nézve. Rettentő és félelmetes ez a jövőkép.
De
vajon nem ismerős-e nekünk ez az előbbi kép a jelenünkből? Nem
szoktunk valakit így jellemezni? Ahogyan az Akkezdet Phiai nevű
rap-formáció Hangerő című számában, találóan mondják:
„legfölül a mennyek ura/Lehet az, hogy Isten is csak egy égi
webkamera?” Sokféleképpen lehet gondolkodni az Istenről. Mivel
mi véges lények vagyunk, ő meg végtelen így, az Istennel
kapcsolatban, minden kép és minden példa nem csak hogy sántít,
de valószínűleg az ellenkezője is igaz. Nagyon sokan pedig úgy
képzelik el az Istent, mintha egy algoritmus lenne, aki pártatlan
és objektív, a bizonyítékok alapján dönt. Csak számol és
dönt. Ki ide kerül majd, ki pedig oda.
A
mai igénkben Jézus beszél az összegyűlt sokasághoz. És nem
másról beszél, mint az ítéletről. Arról, hogy a látszólag
következmények nélküli világunkban, ahol pozícióban lévő
emberek – úgy tűnik – bármit megtehetnek következmények
nélkül, egyszer majd ítéletet tart az Úr. „Ez a nemzedék
gonosz nemzedék”- mondja
Jézus. De nem kell statisztikákat, kimutatásokat vizsgálgatnunk
ahhoz, hogy kijelentsük nem csak Jézus nemzedéke gonosz, hanem
mindegyik másik is. Nyugodtan
érthetjük ezt a kijelentést
magunkra is. Ahogyan Mózes
első könyve írja: „gonosz az ember szívének szándéka
ifjúságától fogva” (1Móz
8,21). Jézus így folytatja: „Ez a nemzedék gonosz
nemzedék: jelet követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás
próféta jele.”
De
mit ért ezalatt Jézus, hogy „Jónás próféta jele”
Jónás próféta
egy különleges embere volt Istennek. El akart futni a szolgálat
elől, majd mégis odafordult az Isten felé és elvégezte, ami rá
lett bízva. Ami pedig az volt, hogy menjen Ninive városába és
prédikáljon, hogy mindenki térjen meg az Úrhoz, mert különben
nagyon nagy baj lesz. És csodák csodája, Ninive népe
változtatott a dolgain és
megmenekült. Ezért mondja Jézus azt, hogy „Ninive
lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és
elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme,
nagyobb van itt Jónásnál.”
Ma
ítélet vasárnapja van, az egyházi év utolsó előtti előtti
vasárnapja. Ha valamikor aktuális az Isten ítéletéről beszélni,
akkor az ma van. De nem célom az, hogy fenyegessek. És a
fenyegetés, az Isten személyével való fenyegetés sem célja az
igének. Nem cél, hogy akárcsak egy vasárnapon is, legyen az bár
ítélet vasárnapja, Istennek a személyét és az ő igazságosságát
egy algoritmusra leegyszerűsíteni! Milyen sokan úgy képzeljük el
az Isten ítéletét, mint aki a mérleg egyik serpenyőjébe
belerakja a jó dolgainkat, a másikba a bűneinket és egy egyszerű
matematikai számítással eldönti, hogy fölfelé vagy lefelé
vesszük az irányt. Akár
egy algoritmus-bíró. Hát,
ez nem így működik.
Már
csak azért sem, mert ahogyan Pál írja: „Nincsen igaz
ember egy sem” (Róm 3,10) és
„Mert nincs különbség: mivel mindenki vétkezett, és
nélkülözi Isten dicsőségét”
(Róm 3,22-23) Azzal a súlyos ténnyel kell szembenéznünk, hogy
természetünkből fakadóan, nem tudunk olyan életet élni, nem
tudunk úgy cselekedni, nem tudunk, olyat mondani, ami elegendő
lenne ahhoz, hogy Isten szemében igazak és tiszták legyünk, és
hogy úgy mondjam, felfelé vegyük az irányt az ítélet napján!
Ennyi.
És ha ténylegesen egy objektív, algoritmus-szerű Istennel kell
szembenéznünk, akkor nem csak ennyi,… hanem nekünk annyi!
Amikor
Jézustól a hallgatóság jelet követelt, akkor egyértelműen
csodára gondoltak. „Na, Jézus csinálj valami izgalmasat, valami
természetfelettit és akkor majd elfogadunk!” Erre Jézus válasza:
„nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele”
és „íme, nagyobb van itt Jónásnál”.
Higgyük
el, hogy sokkal jobban jártunk Jónás jelével, mint egy újabb
csodatétellel! Mert Jézus ezzel a pár mondattal, megerősítette
azt a tényt, hogy igen, lesz ítélet, sőt már folyamatban is van
az Istennek az ítélete, de… van lehetőség az életre!
De
mi ez a lehetőség, amit Jónás próféta személye szimbolizál?
1.
Jónás prédikált, hirdette az Isten igéjét. Azaz hangzik az
Isten szava. Ez pedig azt jelenti, hogy az Isten nem hagyott
bennünket magunkra, hogy bármennyire is erőlködünk, végül
mindenki tűnjön el a süllyesztőben. Hangzik az ige, az Ige
szájából, aki maga az ige. Jézus eljött értünk, hogy utat
mutasson és elvezessen az Istenhez.
2.
Jézus nagyobb Jónásnál. Jézus nem egy próféta csupán, hanem
az Isten Fia. Így, ha Jónás szavára meg lehetett menekülni
Ninive lakóinak, akkor Jézus szava az egész világ számára
lehetőség! Sőt! Jézus nem csupán beszél a megoldásról, az
Istenhez jutásról, hanem ő maga az út. Ő az, aki magára vette
bűneinknek, betegségeinknek, rossz szokásainknak,
szenvedéseinknek, megromlott emberi kapcsolatainknak, vagy akár
élhetetlennek tűnő életünknek a terhét, és felvitte a
keresztre! Őbenne az Isten megadott mindent a mi számunkra, hogy
elérhessük Őt!
De
mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogyha valaki hiszi azt, hogy Jézus
mindezt megtette érte – és
nem csak úgy általában –
hanem személyesen érte is, akkor az már most, már ebben a
pillanatban is „átment a halálból az életbe”
(Jn 5,24).
Miért?
Mert Isten nem egy algoritmus, aki pártatlan és objektív, aki csak
bizonyítékok alapján dönt és csak számol és dönt. Isten
valóban nem szubjektív, de nem is objektív, hanem Isten. Vele
kapcsolatban nem lehet ilyen fogalmakat használni, mert ő maga a
viszonyítási pont. És Ő úgy látta jónak, hogy az emberiség,
és minden ember egyenként, számoljon el a tetteivel, de végül
azokat fogadja magához, akik hisznek Jézusban, akik hisznek az
Isten mindent felülmúló kegyelmében!
Lesz
ítélet? Lesz. Kell félnünk? Nem kell. Kapaszkodjunk Jézusba.
Ámen
Az eleje elkapta a gyomromat, bele is borzongtam, de aztán ahogyan haladtunk tovább, úgy múlt el ez az érzés, és lett egyre jobb a "helyzet".
VálaszTörlésRemek prédikáció! Köszönöm szépen, hogy olvashattam! :-)