A lélek génjei (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2020.07.26.)

textus: 1Jn 5,18-20

„18Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. 19Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 20De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

 

 A tudósok már nagyon régóta vitatkoznak azon, hogy vajon mi határozza meg jobban az emberek életét az öröklés, vagy pedig a környezet. Jöttek mentek az évszázadok során a különböző elméletek és irányzatok, amelyek a 20. században élesedtek ki a legjobban, hiszen a genetika előretörésével értettük csak meg igazán, hogy mit is jelent tulajdonképpen az öröklés. Azonban mára már a legtöbb tudós megegyezik abban, hogy nincsen egyértelmű válasz. Mind a genetika, mind pedig a környezet hatással van az életünkre és arra, hogy kik is vagyunk valójában, és egyik sem kerülhet abszolút monopol helyzetbe, még akkor sem ha ez így tűnik.

Az azonban biztos, hogy akár a genetika, akár a környezet hatásai meglátszódnak az életünkön. Olyan nagyon egyszerű dolgoktól, mint hogy milyen magas vagyok, vagy milyen színű a hajam-szemem, egészen komplex viselkedésmintákig, hogy hogyan reagálok bizonyos dolgokra. És hogy mindez mennyire meghatároz bennünket, azt nagyon jól mutatják, például az USÁban lévő tüntetések, ahol pont azért tüntetnek most, hogy ennek a meghatározottságnak ne legyenek negatív, diszkriminatív következmémnyei. Hiszen az egy adottság, a genetika, hogy valaki pl. milyen bőrszínnel születik, arra befolyása az illetőnek nincs, viszont amin meg változtatni lehet, az a környezet, amely elnyomja, diszkriminálja a nem fehér kisebbséget. De erről most ennyit, mert messzire vezetne…

A mai igénk is erre a két oldalra („genetika” és környezet) irányítja a figyelmünket csak éppen lelki, spirituális szempontból. „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk [„aki Istentől született”], és az egész világ a gonosz hatalmában van”- írja János. A keresztény ember nem csupán a biológiai örökléssel, a genetikával, és a fizikai környezettel van kapcsolatban, illetve vannak rá hatással ezek a körülmények, hanem van egy másik dimenzió, egy lelki/spirituális származás és környezet is, amellyel számolnia kell. Pontosabban, mindenkinek számolnia kéne vele, csak erre csupán a hívő ember képes.

Az ige azt írja, hogy „Istentől születni” (1). János apostolnál leveleiben és az evangéliumban is többször előjön ez a kép, Istentől születni (Jn 1 és Jn 3). János azt mondja ezzel, hogy amikor rátalálunk az Istenre, aki megmutatja magát nekünk (ezért tudjuk rátalálni), akkor az olyan, mintha újjá születnénk. Ennek egy gyönyörű első lépése a keresztség, amikor az Isten végtelen kegyelmében, közel lép hozzánk és megengedi, hogy mi is közeledjünk őhozzá. De azt is tudjuk (2), hogy a világ nem egy ideális környezet a hívő ember számára. Nem úgy néz ki, mint ami segíti, hanem inkább akadályozza a hitünket.

De! Ezt is írja János: „tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” Nem vagyunk segítség nélkül! Az apostol kinyilvánítja, hogy nem vagyunk egyedül a spirituális genetika és a nem túl ideális környezet küzdelmében. Hiszen elküldte értünk Jézus Krisztust. Így kimondhatjuk, hogy a bár biológiában a genetika és a környezet együttesen alakítja a az ember életét, és egyik sem győzedelmeskedik a másik felett, a lelki életben azonban az Istentől származás mindent visz! Ugyanis, ha valaki tényleg az Istentől született és tényleg kapcsolatban van Jézus Krisztussal, valódi kapcsolatban, akkor az az örök élethez vezet!

És ez ad egy egészen más szemléletmódot, látószöget a valóság érzékelésében. Pontosabban, a hívő ember, bár nem tökéletesen (1Kor 13,12), de a valóság egészét látja. Hiszen a fizikai és mentális síkon túl a spirituális lét is ott van előtte. Ez nagyon szépen kijön az eredeti, görög szövegben, ugyanis, amikor János, az „Igaz”-ról, illetve az igazságról beszél, akkor egy olyan fogalmat használ, amelynek az igazság mellett, annak árnyalataként, „valóság” jelentése van (alétheia). Azaz, úgy is idézhetjük a mai igénket, hogy „tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Valóságot, és ezért vagyunk az Valóságban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az valóságos Isten és az örök élet.”

A hívő ember nem képzeletbeli baráttal rendelkezik, nem valami ódivatú erkölcsi rendszer muzeológusa, hanem az igazi valóságot érzékeli, az igazi valóságos Létezőt, az Istent, aki valóságos Istenként valóságos emberré lett Krisztusban azért, hogy bármi is történjen velünk ezen a világon, mi őhozzá tartozzunk és örökösei legyünk, itt és majd odaát is.