Eldöntendő kérdés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap, 2020.10.11.)

textus: 5Móz 30,15-20

„Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16 Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. 17 De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, 18 kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. 19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! 20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”

 

Szinte minden fajta iskolának és tanulásnak része valamilyen számonkérés, aminek a keretén belül az oktató, a tanár, az edző, stb. megbizonyosodhat arról, hogy az illetőnek milyen a tudása képessége, készségei, stb. Ennek egyik nagyon gyakran gyakorolt formája (legalábbis az iskolában) a dolgozat. A dolgozatoknak is sokféle fajtája van. Lehet az kifejtős, esszé írós, lehet egy-két mondatos választ igénylő kérdésekből álló, lehet feleletválasztós vagy akár eldöntendő kérdésekre válaszolós. De bármilyen is legyen, az egy döntéshelyzet, hogy eldöntsem milyen választ adok, és persze mindig érdemes úgy válaszolni, ahogyan kérik. Éppen ezért mindig mi a legfontosabban? Mi az, amit minden tanár, oktató elmond egy dolgozat előtt? Azt, hogy olvasd el rendesen a feladatot, végig, hogy tudd mire és hogyan kell válaszolni!

Nincsen ez másképpen az életben sem. Amikor döntéseket hozunk, akár kicsiket, hogy mit reggelizzek, akár nagyokat, hogy pl. kit válasszak életem párjának, akkor azt mindig az élet által adott keretek között tudjuk és kell is megtenni. Például, ha a hűtőben nincsen vaj, csak margarin meg lekvár, akkor hiába akarok én vajas kenyeret reggelizni, csak margarinosat és lekvárosat tudok, stb. Azt hiszem, érjük…

És ahogyan egy dolgozatban is döntéseket hozunk, válaszolunk, és az életben is meghozzuk a döntéseket, hogy mit és hogyan, úgy az Istennel való kapcsolatban is döntéshelyzetben vagyunk.

De vajon, miért vagyok képes dönteni az Istennel kapcsolatban? Annak, hogy egyáltalán dönteni tudok két nagyon fontos alapja van. Az egyik maga az Isten akarata (1): „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” Ha az Isten nem adná meg a választásnak a lehetőségét, akkor nem lenne választásunk. És ez az első nagy tanulságunk, hogy az Isten lehetőséget ad! Nincsen esélytelenség az Vele kapcsolatban. Nincsen olyan helyzet, körülmény, állapot, ahol az embernek ne lenne esélye arra, hogy az Istennel kapcsolatba kerüljön és a jó lehetősége ott ne lenne. (Persze, hogy hogyan definiáljuk a “jó”-t, az megint más kérdés...) A másik a Szentlélek (2), aki ébreszti bennem a hitet és erőt és alkalmat ad ahhoz, hogy döntsek a jó mellett újra és újra. Nélküle esélyem sem lenne!

Nos, most már tudjuk, hogy van döntési lehetőségünk az Isten kegyelméből. De vajon hogyan tudok dönteni? Pontosabban mik a keretei ennek a döntésnek? Ilyeneket olvasunk a mai igében: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.”, „Válaszd hát az életet”, „De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek.” Sokszor úgy gondolkodunk az Istenről és benne való hitről, hogy az olyan az életben, mint hab a tortán. „Én ilyen vagy olyan vagyok, ezt meg azt csinálom, ezen az úton járok, és… még ráadásul hiszek is (valahogyan).” És emiatt, ha valamit el kell engedni a „tortából”, akkor mindig a “hab” húzza a rövidebbet. Ezzel szemben a mai igénk nyilvánvalóvá teszi, hogy itt eldöntendő kérdésről van szó. Vagy igen, vagy nem. Nincsen „is-is”, nincsen „csak egy kicsit”, nincsen „felibűl-harmadábul”, vagy „csak úgy mellesleg”, és nincsen “igen is, meg nem is”. Ez egy eldöntendő létkérdés, hovatovább életkérdés.

Baj lesz, ha más istenekhez pártolsz - mondja a Szentíró. Persze ez akkoriban szó szerint másik, istennek tartott személyeket, tárgyakat, állatokat stb. jelentett. Ma már ez (legalább is a mi tájékunkon) annyira nem jellemző, bár előfordul. Ma inkább az a jellemző, hogy elfordulva (vagy oda sem fordulva) mást választunk éltünk legfőbb és legmélyebb viszonyítási pontjának. És ha ez megtörténik, akkor az már egy nemleges válasz. És ezt húznám alá második tanulságként: az Istennel kapcsolatos kérdés eldöntendő, vagy igen vagy nem!

De miért fontos, hogy az Isten mellett döntsek? Elsősorban természetesen azért, mert Isten mellett Krisztus munkája és érdeme nyomán a Szentlélek által örök életem lehet! Ez a legfontosabb. A mai igénk azonban arra is rávilágit, hogy bár valóban ez a legfontosabb, de nem az egyetlen ok. „megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd” Eredetileg ez az igéret Izrael népének szólt, mielőtt bementek volna arra a földre, amit az Isten igért nekik. De ma nekünk szól ez a szakasz. Azt igéri, hogy az Isten mellett nem leszünk/vagyunk elhanyagolva, hanem az Ő áldása kísér bennünket, ebben az életben is. Tehát az Isten oldalán lenni, nem csak a mennyre vonatkozó „távoli” igéret, hanem erre a földi életre is ható valóság! „megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön” Amikor itt a Biblia „föld”-et ir, akkor nem a talajra kell gondolni, hanem „hely”-re. Azaz az Isten mellett rátalálhatok a helyemre is! Hogy ki vagyok, hogy mit kell tennem, hogy mi a küldetésem, feladataom, irányom stb. Ezeket az Isten mind-mind megmutathatja, sőt, el- és átvezethet hozzájuk/rajtuk. És segíthet abban is, hogy ezekel kapcsolatos döntéseim, választásaim is jók legyenek. Hogy a jó mellett tudjak dönteni. Mert minden döntésemnek következménye van rám nézve és a környezetemben élőkre nézve is. „Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

És végül... Mindez hogyan lehet az enyém? Mindebben, hogyan lehet részem? Hogyan találhatok és maradhatok meg az helyemen, azon a helyen, amit az Isten (reménység szerint) megmutat nekem? „Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá” Az Isten szeretet (1Jn 4,8) és így fordul hozzánk, felénk is, szeretettel. Olyan jó, ha mi is pontosan ugyanígy tudunk felé fordulni, őt kérni, neki hálát adni! És ebben az állapotban akkor tudunk megmaradni, ha belőle táplálkozunk, ha hallgatunk rá, ha ragaszkodunk hozzá!

Ez az út, amelyet világosan elénk adott a mai szakasz! Zárásképpen mást nem tudok mondani, másra nem tudok buzditani, mint amit egy másik helyen ir a Biblia: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7).