Mire való - Ézs 42,18-21 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap, 2021.06.06.)



Az igehirdetés audió formában:





textus: Ézs 42,18-21

18 Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok! 19 Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? 20 Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. 21 Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni.

Nagyon szeretek filmet és sorozatokat nézni, azt hiszem ezzel nem árulok el titkot. Mostanában inkább az elgondolkodtató filmeket részesítem előnyben. Régebben inkább csak a szórakozás motivált, de manapság még inkább a jó és érdekes gondolatkísérletek mozgatnak meg. Ennek mentén végiggondoltam azokat a filmeket is (a számtalan közül), amelyeket már láttam és most, mivel egészen mást várok egy filmtől, ilyen szemmel újra megnézném. Így jutott eszembe Az Istenek a fejükre estek c. film. Ezt a filmet 1980-ban készítették, mivel akkor még nem éltem, a kilencvenes évek elején láttam. Alapvetően egy vígjátékról van szó, de mégis nagyon-nagyon elgondolkodtató. Már az eredeti angol cím is egy kicsit sejtet ebből, ugyanis az úgy hangzik, hogy „The Gods Must Be Crazy”, azaz „Az istenek minden bizonnyal őrültek”. A film alaptörténete az, hogy egy pilóta éppen Botswana felett repül és – eléggé elítélendően – egy kólásüveget (ami akkor még tényleg üvegből volt) kihajít a repülő ablakán. Ezaz üveg csodálatos módon úgy esik le a földre, hogy nem törik össze, és egy afrikai törzsből származó bennszülött pedig megtalálja. Olyan érdekesnek találja, meg különben is az égből esett, hogy úgy hiszi az istenek küldték neki ezt az új eszközt. Hazaviszi, és egy ideig minden rendben is van vele, sőt, nagyon is oké, mert egy csomó mindenre tudják az üveg kemény és sima felületét használni a törzsben. Aztán egy idő után mindenki magának akarja, és ez olyan feszültséget szül, hogy meg kell szabadulniuk az üvegtől. Mindez persze vicces és aranyosan van előadva, de a lényeg nagyon is komoly. Azon túl, hogy milyen felelőtlen dolog a szemetelés, mekkora galibát tud okozni az, ha valamit olyasminek tartunk, és olyasmire használunk, ami nem az, és nem arra való.

A mai igénk is valami ilyesmiről szól. Ézsaiás próféta könyve, amiből a mai szakaszunk származik, az egyik legnagyobb hatású bibliai könyv. Ez a hatásossága, a puszta tartalmán túl, sok esetben abból fakad, hogy döbbenetes különbségeket, kontrasztokat tud lefesteni. Így van ez a mai igénk kapcsán is. Nem sokkal, a mai igénk előtt, a fejezet elején így ír: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.” (42,1-4) Ezek a csodálatos igék Jézusról (is) szólnak. Rengeteg újszövetségi párhuzam van ebben a pár sorban, én csak egyet emelek ki. „az én választottam, akiben gyönyörködöm”- írja a próféta. Szinte ugyanezek a szavak visszhangoznak Jézus megkeresztelkedésekor is. „És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) És ezzel döbbenetes kontrasztban van a mai szakaszunk, ugyanebben a fejezetben: „Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál.” Most mi van? Akkor, ez most mi?

Érdemes ehhez a két szakaszhoz (is) tudni azt, hogy a héber nyelvnek és irodalmiságnak van egy, számunkra talán nagyon zavaró, tulajdonsága. Ez pedig az, hogy sok esetben a mondanivaló alanyának vagy tárgyának a változását a szöveg nem jelöli. Azaz, az egyik mondatban még X személyről beszél az ige, a másikban meg már Y-ról, és ez semmilyen módon nincsen nyelvtanilag jelölve. Maximum a szövegkörnyezetből, illetve a nyilvánvaló ellentmondásból tudunk kiindulni. És – ennek mentén – azt ki tudjuk mondani, hogy a fejezet elején lévő „szolga” és a textusunkban lévő „szolga” nyilvánvalóan nem ugyanaz a személy!

És itt most vonatkoztassunk el attól, hogy a fejezet eleji pozitív szakasz Jézusról szól, mert ugyan ez igaz, de itt most nem erre akarok kilyukadni, hanem pont arra, amiről a próféta könyve kapcsán beszéltem: a kontraszt, a különbség, az elképesztő távolság a két szolga között! Mert itt van a lényeg, Ézsaiás a fejezet elején leírja az ideális helyzetet. Az Isten szolgája (nem csak Jézus, hanem akár mi is…) IDEÁLIS esetben milyen? Olyan, akiben az Isten gyönyörködni tud, akiben ott van a Lélek, a Szentlélek, aki az Isten akaratát hirdeti és nem nyomja el a másik embert, akkor sem ha megtehetné, stb. Ezzel szemben – adott esetben – mi a REALITÁS? Hogy a szolga süket és vak, alkalmatlan. És félreértés ne essék, a próféta itt nem testi fogyatékosságról beszél, nem arról, hogy akinek nincsen meg a látása, vagy a hallása, az nem lehet az Isten jó szolgája! Ó, dehogynem! „Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál.”- írja. Azaz itt a süketség és a vakság nem ezen biológiai képességek hiányát jelenti, hanem ezen biológiai (és spirituális!) képességek rossz, nem rendeltetésszerű használatát! Csakúgy, mint a kólásüveg a filmben. Az nem arra való, hogy miután kiitták belőle az üdítőt akkor kidobják az ablakon! Hiszen, ha így történik, akkor iszonyatos galibát is okozhat. Nem. Hanem arra való, hogy a használat után, újrahasznosítva újra használatba kerüljön! Az Isten által adott spirituális képességek, lehetőségek azért vannak, hogy az Istenhez kapcsoljanak bennünket, nem másra.

Mi tehát a jó és ideális, illetve a rossz szolga között a legnagyobb különbség? Az, hogy ki mire használja azt, amit az Istentől kapott! (Gondoljunk pl. a talentumok példázatára – Mt 25,14-30) Ugyanis mindenki kap! Olyan nincs, aki nem kap, minden egyes ember megkapja az Istentől azt, amivel akár jól is tud „gazdálkodni” (lelki szempontból) egész életében.

Akkor tegyük fel a kérdést? Az Isten rosszul választja a „szolgák” egy részét? Pazarolja a javakat? Hiszen, ha ő Isten (márpedig az), akkor tudnia kell, hogy nem, vagy rosszul használják fel azt amit kaptak… A válasz talán meglepő, de igen. Az Isten „rosszul” is tud választani. Legalábbis, ha a mi szempontunkból nézzük, akkor mindenképpen. De milyen jó, hogy nem csak a mi szempontunk létezik!

Az igénk utolsó verse ezt írja: „Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni.” Az ebben a mondatban szereplő „igazság” szó („cedek”) nem egészen egyenlő a mi igazság szavunkkal. Ha mi igazságra gondolunk, akkor alapvetően egy jogi fogalom ugrik be. Mi igaz és mi hamis, mi az ami bizonyítható, mi az ami nem. Mi az ami jogos és mi az ami nem. Vagyis: ki mit érdemel, érdemei szerint. Azonban a bibliai gondolkodásban az Istennel kapcsolatos igazság nem lehet csupán jogi fogalom, hiszen egyértelmű, hogy az Isten igazságának lécét senki sem tudja megugrani! Így az igazság nem elsősorban jogi, hanem spirituális lelki fogalom, s mint ilyen az Isten kegyelmén múlik! Márpedig az Isten adni akar! Ezt követhetjük végig az egész Szentírásban! Az Isten adni akar. Első renden üdvösséget, azaz helyet saját maga mellett az örökkévalóságban, de ezen kívül még rengeteg olyan képességet és lehetőséget, ami használunk kell, amelyek közül talán elsők között van a lelki látás és hallás, azaz annak a képessége, hogy kapcsolatot tartsunk az Istennel és megértsük, amit nekünk mondani, üzenni, parancsolni akar!

A mai vasárnappal elkezdődik az egyházi esztendő második fele. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok arra hivatottak, hogy az első félév nagy ünnepei (karácsony, húsvét, pünkösd), amikor is arról volt szó, hogy mit tett és mit tesz értünk az Isten, most aprópénzre váltsuk mindazt, amit tanultunk, s arról legyen szó, nekünk mit kell tennünk! Nos, itt a küldetés: hallóvá és látóvá válni és az Istenre hangolódva annak maradni!

Erre segítsen bennünket a Lélek! Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)