Tényleg szabad vagy? - Gal 5,13-14 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2021.06.27.)




A prédikáció audió formában:


textus: Gal 5,13-14

13 Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. 14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”



Amikor azt a szót meghalljuk, hogy szabadság, akkor bár abban biztos vagyok, hogyan sokan sokfélét gondolunk róla, vannak olyan momentumok, gondolatok, események, amelyek mindannyiunknak beugranak. Ezek általában kétjegyű számokhoz kapcsolódnak, mint pl. ’48, ’56, esetleg ’89. A magyar történelem folyamán a legtöbb kiemelkedő pont, amiről rendszeresen megemlékezünk, és amelyek az identitásunkat adják, azok szabadságharcok voltak. Olyan pillanatok, amikor harcoltunk azért, hogy szabadok legyünk. „rabok legyünk vagy szabadok / ez a kérdés válasszatok” De mivel ezeket a harcokat rendszerint elbuktuk, ezért a szabadságfogalmunk tulajdonképpen a szabadság vágya, illetve a szabadsághoz vezető útról szól, nem magáról a szabad létformáról. Éppen ezért beszélünk sokat a szabadság eléréséről, de igen keveset arról, hogy tulajdonképpen mire is akarjuk használni a szabadságot, vagy milyen is az az állapot, amelyben szabadnak mondjuk/érezzük magunkat.

Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”- írja Pál. A kereszténységben nagyon sokat beszélünk, hogy azáltal, hogy hívő emberek vagyunk, szabaddá válunk. E mellett pedig ott van a tapasztalat, hogy keresztény emberként nem teszünk (vagy nem kellene tennünk) olyan dolgokat, amelyek egy nem hívő ember megenged magának. Éppen ezért alakult egy olyan tévképzet a kereszténységről, hogy az nem más mint tiltásoknak a gyűjteménye, amelyben sem ezt, sem azt, sem amazt nem szabad. Ez a feszültség abból adódik, hogy a szabadságot rendszeresen összekeverjük más fogalmakkal és állapotokkal. A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Azt anarchiának nevezzük. A szabadság nem egyenlő a szabadossággal, ugyanis az a szabadság álcájába bújtatott önérdekű határátlépés. A szabadság nem egyenlő a függetlenséggel sem. Ugyanis az ember, a Biblia tanúságtétele szerint, természetéből fakadóan, spirituálisan MINDIG függő helyzetben van. A nagy kérdés az az, hogy kitől! Vagy az Istentől, vagy pedig (ahogyan Luther frappánsan összefoglalja a Kiskátéban a Isten ellen dolgozó erőket) a testtől, a világtól és az ördögtől. Ez egy bináris kérdés, vagy ez vagy az.

Pál ezzel a helyzettel pontosan tisztában van, azért írja, hogy szabadok vagyunk Krisztusban, de „a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Pál rögtön arról is beszél, hogy a szabadságban ott van a kísértés is, hogy félreértjük azt. „a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek” Nos, itt „test” szó alatt, nem a biológiánkat kell érteni. Pál nem a fizikai mivoltunk ellen beszél, hiszen ő maga is azt vallotta, ahogyan az Bibliában van, hogy az ember test és lélek jó egysége (lásd teremtéstörténet). A „test” szó itt egy sokkal tágabb fogalom. Test alatt Pál itt azokat erőket és irányokat érti, amelyek fizikai létünkből fakadnak és az Istentől el akarnak távolítani. Olyan bűnök, mint pl. a nyerészkedés, a hatalomvágy, a kapzsiság, a birtoklásvágy, stb. Minden, ami ebben a világban, a testünkben, lelkünkben hat és lehúz, és szolgává tesz, ahelyett, hogy felemelne és szabaddá tenne.

Mi tehát a szabadság a Biblia szerint? Az Istentől való feltétlen függés. Gyönyörű példa erre az Egyiptomból szabaduló Izrael népe (Mózes második könyve). Isten kihozza őket a rabszolgaságból és kiviszi őket a sivatagba egy hosszú vándorlásra az ígéret földje felé. A nép azonban állandóan zúgolódott, hiszen amikor rabszolgák voltak, akkor legalább biztosítva volt a létfenntartáshoz való élelmezés, vagy ahogyan ők megfogalmazták: „Bárcsak meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret!” Kint a sivatagban azonban megtapasztalták, hogy milyen a nem kiszámítható jövő. Így folytatták az előbbi mondat után Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?” (2Móz 16,3).

Nem lehet őket kárhoztatni emiatt, ugyanis az igazi szabadság nem instant. Nem olyan, hogy öntünk rá egy kis forró vizet és már fogyasztható is! Nem! Az igazi szabadságot, amely az Istentől való feltétlen függés állapota, tanulni kell! Nem könnyű a világ, a test (abban az értelemben, ahogyan ezt fentebb kifejtettem) és az ördög kiszámítható rabságából, az Istentől való függés szabadságban létezni! Ugyanis a valódi szabadság – amely csak az Istenhez kötve valósulhat meg – pontosan nem azt jelenti, hogy a gyeplőt a magam kezében tartom, hanem abban, hogy az Isten kezébe adom!

Viszont ha ez megtörténik, akkor meg tudom élni az igazi szabadságot, ahol már nem csak a szabadságra való törekvés és harc az, hanem maga a szabadság. Ez pedig két dolgot fog eredményezni:

1. Tudok mit kezdeni a szabadságommal, azaz nem csak arról fog szólni minden, hogy én MITŐL akarok szabad lenni, hanem arról is MIRE vagyok szabad. „szeretetben szolgáljatok egymásnak”- írja az apostol. Azaz szabad leszek a jóra, szabad leszek arra, hogy másokért tegyek, hogy segítsek, hogy felemeljek másokat, hogy vigasztaljak, hogy vidámítsak, hogy jobbítsak.

2. Tudok mit kezdeni a szabadságommal, azaz szabad vagyok arra is, hogy magamért tegyek! Sőt, hogy önmagam lehessek, hogy igazán azzá válhassak, akivé lennem kell. Miért? Azért mert a kiteljesedés csak szabadon lehetséges. Ha valaki elnyomni akar, akkor ott nem lehetek magam, azonban ha valaki felemel, támogat, utat mutat, védelmez, jó kereteket ad, akkor ezekre támaszkodva végre figyelhetek másokra,… és magamra is!

Hát erre hív bennünket most az Úr! És ezt másként nem lehet csakis Krisztuson keresztül, aki ezt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6). Máshol pedig ezt: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32) Ismerjük hát meg Őt, aki maga AZ igazság!

Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)