Emberek közel s távolban - Apcsel 4,32-35 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap, 2021.07.04.)



A prédikáció letölthető, audió formában:






textus: Apcsel 4,32-35

32 A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, 35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.



Van egy elmélet, amit úgy szoktak nevezni, hogy a Hat lépés távolság elmélet. Hallott már valaki róla? […] Arról szól, hogy – elméletben – minden ember el tud jutni maximum 5 ember, azaz 6 kapcsolati kötelék alatt, bármelyik másik személyhez. Magyarul, nagy eséllyel, bárkit ismerhetek a világon 5 emberen keresztül. Nekem van egy ismerősöm, akinek van egy ismerőse, akinek van… stb., és ily módon eljuthatok bárkihez, bárhol a világon. Kipróbáltam – persze csak gondolatban – az Amerikai Egyesült Államok elnökével. Döbbenetes, de sikerült! Igaz, plusz egy ember kellett hozzá, tehát velem együtt 7, de mivel ez csak gondolatkísérlet volt, ezért biztosra mentem… Lehet, hogy sikerülne szabályosan is. Ez az elméletet, amelyet alapvetően Stanley Milgram, nagyon híres amerikai pszichológushoz szoktak kötni, valójában Karinthy Frigyes fogalmaztam meg először 1929-ben. Szóval van nem kicsi magyar vonatkozása is.

A Hat lépés távolság elmélet megmutatja azt, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz ezen a bolygón. Pontosabban, mennyire közel VOLTUNK egymáshoz, hiszen ez az elmélet már lassan száz éves. Amióta megjelent az internet, és főleg a közösségi média, szerintem online kapcsolatokon keresztül még lejjebb lehetne szorítani ezt a hat lépést. Ma olyan közel kerültünk egymáshoz, ahogyan ez eddig elképzelhetetlen volt.

De vajon az, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz, elérhetőek és megtalálhatóak vagyunk egymás számára, jelent-e valódi közelséget, közösséget? Kötve hiszem. Sőt, valójában – szerintem – valódi kapcsolati szinten távolabb vagyunk egymástól, mint valaha! Ezt támasztják alá a hagyományos, offline közösségek (a család, a szomszédság, a település szerinti, az iskolai osztályok szerinti, a munkahelyi, stb.) széthullása, a döbbenetes társadalmi elaprózódás, elszemélytelenedés. Ehhez még hozzájött a COVID is, amely még súlyosbított a helyzeten. Ezt mi is, mint egyház, és mint gyülekezet, nagyon megsínylettük…

A mai igénk azonban ad egy kis perspektívát, célt, hogy milyen is lehetne, milyennek kellene lennie egy közösségnek, kifejezetten a keresztény közösségnek. Ugyanis a szakaszunk az ősgyülekezetről, azaz az első, a feltámadás utáni, jeruzsálemi gyülekezetről szól, amit az apostolok vezettek. „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. […] Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.” Nem semmi! Had’ tippeljek: mindenkinek csak az maradt meg, hogy közös kasszán ment az egész közösség. Ugye? De higgyük el, ez a legkevésbé fontos az egész szakaszban. (Nagyon röviden: Ez azért volt így, mert nagyon közelre várták Jézus visszatértét, szóval úgy gondolták, hogy minek gyűjtsenek, ha úgyis vége a világnak mindjárt. Ez nem következett be. Eddig…)

A lényeg a lelkületben van. Egyek voltak. „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.” plusz anyagilag is, a kezdeti időszakban. Hogyan tudnánk ezt ma magunk számára lefordítani? Azt olvassuk „szívében és lelkében”. Tudnunk kell, hogy a bibliai időkben az emberek más helyre képzelték a gondolati és érzelmi folyamatokat. Mi, ha azt mondjunk, hogy a „szívében”, akkor alapvetően érzelmekre gondolunk. A Biblia korában azonban a szív nem az érzelmek, hanem a gondolatok helye volt. Ma úgy mondanánk, hogy „gondolkodásmódjukban”, vagy „abban, hogy hogyan gondolkodnak a hitről, az Istenről és a világról”, esetleg: „egy véleményen voltak”. Egyet gondoltak. A „lélek” szó pedig itt a „pszükhé” görög kifejezés, azaz ahogyan ma magyarul mondanánk psziché. Na, ez az érzelmi rész. Összefoglalva tehát: az ősgyülekezetnek egy volt a gondolkodásmódja és szerették is egymást! Nos, azt hiszem ez tényleg az igazi közösség ismérve!

Az egységes gondolkodásmód nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyetértettek. Közel sem, hiszen a „gondolkodásmód”, a „szív” itt elsősorban a Krisztusban és Krisztusról való gondolkodást jelenti. És persze főleg nem jelent egyformaságot sem. A szeretet pedig nem jelentette azt, hogy soha nem volt balhé – mert volt, nem is kevés – de mindig megoldásra és nem önérdekű harcra törekedtek. És e kettőhöz hozzátartozott az anyagi felelősségvállalás, amely akkor egy ilyen extrém formát, a teljes vagyonközösséget, jelentette. Persze ma már nem kell, hogy vagyonközösségben éljünk, de az anyagi felelősségvállalás még mindig elengedhetetlen a keresztény közösségben.

Szóval, van perspektíva. De vajon hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy annyiféle ember, annyiféle gondolat, annyiféle vélemény, annyiféle politikai nézet megférjen egy tető alatt és valódi közösség alakulhasson ki (elsősorban) a gyülekezetben, de akár más közösségekben, a családban? A kulcsot az apostolok viselkedésében találjuk meg. „Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” Sehogy máshogyan nem tud megvalósulni közösségeink, gyülekezeteink megújulása, megerősödése, vagy éppen gyógyulása, csak akkor, ha Krisztus feltámadásának fényében élünk! Csakis akkor, ha hitünkkel ebbe kapaszkodunk, szánkkal és életünkkel ezt hirdetjük! Mert csak a feltámadás, azaz a bűn és a halál feletti győzelem tudja begyógyítani közösségeink sebeit! Ez azonban nem történhet meg emberi hatalmi szóval, vezetők döntéseivel, külső kényszerítésre, hanem csak a Krisztusban hívők szava által hirdetett és a Szentlélek által hatóvá és erőssé tett evangélium által!

Fogadjuk és adjuk tovább az örömhírt! Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)