Megvan a kettes? - 1Jn 10b-13 (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2021.07.18.)

A prédikáció audió formában:

textus: 1Jn 5,10b-13

„Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”

Amikor iskolában vagy bármilyen más keretek között tanulunk, akkor az esetek túlnyomó többségében van valamilyen számonkérés. Dolgozat, felelés, témazáró, zh, kollokvium, záróvizsga, érettségi, szigorlat, stb. Alapvetően – a teljesítmény értékelendő – két fajtája létezik a számonkérésnek. Az egyik, hogy el kell érni egy bizonyos szintet, mennyiségű pontot, a másik pedig, hogy nem szabad egy szint alá menni, túl sok pontot veszteni. Vegyünk egy sima iskolai dolgozatot. Ott össze kell gyűjteni mondjuk 10 pontot, hogy meglegyen. A jogosítvány megszerzéséhez pedig, a forgalmi vizsgán nem szabad egy szint alá menni, túl sok hibapontot összegyűjteni. Az egyik szerint nulláról indulsz és el kell érni egy szintet, a másiknál „ötösről” indulsz és nem szabad sokat hibázni. Éppen ezért szoktunk készülni (jobb esetben) ezekre a vizsgákra, hogy mikor majd lesz a megmérettetünk, akkor majd sikerüljön.

Sokan úgy gondolkodnak az örök életről, az üdvösségről, a mennybe jutásról, hogy az olyan mint egy ilyen számonkérés, dolgozat, vizsga. Vannak, akik úgy képzelik, hogy az életben elég jónak kell lenni, hogy az Isten majd akkor örök életet adjon. El kell érni egy megfelelő mennyiségű „jó pontot”, hogy megugorjuk a lécet. Mások pedig úgy gondolkodnak, hogy éljünk rendesen, csak nehogy túl sok hibapontot összegyűjtsünk az évek alatt, mert akkor már nem fogunk bejutni. De akármelyik változatot is kövessük, mindig ott van benne a „majd”, a majd, akkor… egyszer… valamikor…

Ezzel szemben János azt írja: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” Hogy micsoda? Az örök élet most van!? Nem majd, akkor valamikor, amikor, hanem most?! Hát, ez itt körülöttem nem úgy néz ki, mint a mennyország!- Ha ilyesféle gondolataink vannak, akkor az nagyon jó, ugyanis János szavai („most van az örök élet”) és a mi tapasztalatunk („a mennyország nem hiszem, hogy így néz ki”) nem mondanak ellent egymásnak. Sőt! Voltaképpen a lényeget adják ki. Ugyanis János az örök élet elnyerésének módjáról és idejéről beszél, és nem annak helyéről! De menjünk szépen sorban.

Jézus ezt mondja (amely mondást szintén János tollából ismerjük): „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24). Itt, a mai szakaszunkban, így fogalmaz János: „Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Jézus nyomán János apostol nem kevesebbet állít, mint hogy aki hisz Jézusban, mint megváltóban, aki a mi bűneinkért adta magát, annak örök élete VAN! Nem majd lesz, egyszer valamikor, hanem most van! Ez persze nem azt jelenti, hogy a mennyországban vagyunk, hanem azt jelenti, hogy amikor ez a földi létünk véget ér, akkor az nem vereség, hanem egy kapu, amin átlépve folytathatjuk az életet, egy másik, egy jobb, egy szebb, egy teljes formában, amit a Biblia „üdvösségnek” nevez! A szentíró kitágítja az élet horizontját, a látóhatár a végtelenbe tart, mert az Isten szeretetét nem akadályozhatja semmi!

„De hiszen ez fantasztikus! - gondolhatnánk – akkor minden oké!” És valóban minden oké, ha TÉNYLEG minden oké! A nagy kérdés az, hogy tudjuk ezt elérni? Hogyan tud meglenni most nekem az a bizonyosság, hogy MOST örök életem van, amelynek ezt a szakaszát itt töltöm, de majd odaát folytatódik?

Nos, itt jön be újra a dolgozatos-számonkérős példánk. Vajon az örök élet, olyan mint az a dolgozat, ahol elég pontot kell szereznem, csak itt jó tettekkel, imádsággal, rendességgel, egyházfenntartói járulékkal stb.? Vagy olyan mint a jogsi forgalmi vizsgája, hogy inkább arra figyeljek, hogy ne szerezzek hibapontot, bűnt, mert ha egy bizonyos szint alá megyek, akkor annyi…? János apostol erre is megadja a választ: egyik sem. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”- írja. Hol vannak itt a tettek? Hol van az imádság? Hol vannak a hibapontok? Sehol. Mi van itt? A hit. Mert a hitben van az élet. Az örök élet.

Félreértés ne essék, a jó tettek, a bűnök kerülése, az imádság és az egyházfenntartói járulék nagyon jó dolgok! De ezek nem lehetnek olyan eszközök, amelyekkel meg lehet szerezni az örök életet! Az örök életet csak ajándékba lehet kapni! De ez ettől nem olcsó! […] Mi az a legnagyobb, amit Isten adhat? […] Saját maga! Isten Jézus Krisztust adta, hogy nekünk meglehessen! Ő maga „fizetett” érte! Nem is kevéssel, hanem saját magával! Ennek a döbbenetes eseménynek a felismerése az, amely az örök életre visz!

De ezt az ajándékot el is kell tudni fogadni! Ehhez kell a felismerés, bátorság, erő és legfőképpen hit! És ha ez sikerül, és az ajándékot elfogadom, majd ki is csomagolom, akkor hatalmas erő van benne, amely bennem dolgozva „kitermeli” majd a tetteket, az imákat, és segít abban is, hogy kerüljem a rosszat! Formál és alakít!

Hát ez az evangélium közepe! Ez az az ajándék, amelyért van az egyház! Elsőrenden az a feladatunk, hogy ezt hirdessük, hogy ezt képviseljük… de legfőképpen ezt éljünk! Ámen