Nem csak zöld - Ám 4,11-13.5,4 (prédikáció, Teremtés hete, 2021.09.26.)

A prédikáció audió formában:

textus: Ám 4,11-13.5,4

„11 Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az Úr. 12 Ezért bánok így veled, Izráel! És mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel! 13 Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene. […] Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!”

Az utóbbi években egyre több szó esik a klímahelyzetről, pontosabban klímaválságról. Arról, hogy az emberiség ténykedése nyomán bolygónk a pusztulás felé halad. Ma már egyértelmű az, hogy elkerülni nem lehet a klímakatasztrófát, hiszen már több helyen ez nem a jövő, hanem a jelen. Például tudjuk-e azt, hogy dokumentálták az első olyan esetet, ahol csak és kizárólag az emberi felelőtlenség okozta klímahelyzet eredményeképpen éhínség alakult ki. Ez a hely nem más, mint Madagaszkár. Igen, sok gyerek kedvenc mesehőseinek országában most súlyos táplálékhiánnyal küzdenek, amelynek oka csakis az ember. És ha még egy kicsit közelebb akarjuk hozni magunkhoz a dolgot, akkor azt is elmondom, hogy a madagaszkári evangélikus közösség a 8. legnagyobb a világon. A bő 25 milliós lakosságból 3 millióan tartoznak a legnagyobb evangélikus egyházhoz, de összesen 4 millióan evangélikusok a szigetországban. És éheznek.

Számtalan olyan program és mozgalom van, amely fel akarja hívni a figyelmet erre a problémára, amelynek hatásait magunk is érezzük már az időjárásban, a mezőgazdaságban, az élelmiszerárakban, vagy a légkondi üzemidejének meredek emelkedésében. Ott van például a műanyagmentes július, a Fridays fot Future, a „Passzold vissza tesó!” kampány (amiben mi is részt veszünk), vagy éppen az európai mobilitási hét, amelynek nem olyan régen lett vége.

Úgy tűnhet, hogy a Teremtés Hete, amelynek keretén belül a mai istentiszteleten is erről a témáról beszélünk, beáll ezeknek a programoknak a sorába. És persze valahol ez így is van,… csakhogy mégsem! Egyrészről igen, hiszen mi, az egyház, a magunk módján és szemszögéből, a teremtettségünkből táplálkozva, közelítjük meg a kérdést. Azonban pont emiatt a különleges szempont miatt mégsem illünk bele teljesen ezeknek a zöld programoknak a sorába. És hogy miért, arra a mai igénk ad választ.

Az alapige Ámósz próféta tollából származik. Ámósz Istennek egy olyan ember volt, aki a Szentlélektől indíttatva, különösképpen érzékeny volt mindenféle társadalmi kérdésre és igazságtalanságra. A szegények, elnyomottak, kisemmizettek pártjára állt és Isten szabadítását közvetítve, és a gazdag elnyomóknak pedig ítéletet hirdetett. Azonban Ámósz, mint Isten igéje hirdetője nem állt meg itt. Nem csupán diagnosztizált, hanem a mélyére is hatolt a problémának. Nem csupán tüneti, vagy felületi kezelést sürgetett, hanem a helyzet gyökeréig leásva kereste az okokat. És nem csak kereste, de meg is találta. „Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám”- közvetíti Isten szavait a próféta. Sodoma és Gomora – Mózes 1. könyvének tanúságtétele szerint – olyan borzalmas helyek voltak, amelyek bűneik miatt pusztulásra ítéltettek. És bár Ámósz olyan néphez szólt, akik hasonló pusztulást szenvedtek el, még azután sem tértek vissza Istenhez, az ő útjára! „tűzből kiragadott üszkös fadarab”, amely éppen izzásban van és pusztul, de mégsem, mégsem lép a szabadulás újára!

Ismerős a helyzet, ha a mai témánk összefüggésében nézzük? Nekem az. Az emberiség a globális pusztulás felé robog saját járművén, fék nélkül. Már most is megtapasztaljuk ennek a káros hatásait, nélkülözéseit, szenvedését, amikor aranyárban mérik a zöldséget, amikor kiszáradnak a veteményesek, amikor negyven fok van már reggel nyolckor, amikor egy járvánnyal küzdünk, amelynek oka (nagy részben) a természet felelőtlen és féktelen pusztítása…! De nem, nem lépünk másik útra, hanem maximum a fejünket csóválva száguldunk tovább!

Miért van vajon az, hogy az emberek nagy részét ez nem érdekli? És miért van az, hogy a hatalomban lévők, a kormányok és cégek, a nagy vállalatok nagy részét sem érdekli? Hiszen ez már nem vészmadárkodás, hanem tény! Ez nem klímahiszti, hanem a szemünk előtt, a mi életünkben is zajló eseménysorozat, amelynek eredményeképpen lehet, hogy már unokáink számára nem lesz élhető bolygó! Miért? Nos, erre a kérdésre a világ csak annyit tud mondani, hogy az emberi felelőtlenség, a pénz szeretete, a hatalomvágy, stb. Azonban a kereszténység, a Biblia, és most speciel Ámósz próféta, ennél sokkal konkrétabb válasz ad, sőt nem csak választ, hanem megoldást is!

„Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám” eddig olvastuk, majd ezt is írja a próféta: „Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!” Ámósz a megoldás felől közelít, de hozzá kell tennünk, értelemszerűen az okokat is. Pontosabban egy okot, mert „csak” egy van. De az viszont nagy. Ez az ok pedig a bűn. Bűn persze az, hogy az ember felelőtlen, hatalomvágyó, mohó, stb., de nem ezek a tettek, tulajdonságok amik a gyökerei a bűnnek. Ezek a tünetek, a betegség mélyebben lakozik. Ez pedig nem más, mint az Istentől való távolság. Amikor az ember az Istentől távol van, kilép az Isten védőernyője alól, akkor történhet meg az, ami ma is történik. „Engem keressetek, akkor életben maradtok!”- mondja az Úr. Bármit is erőlködünk, hogy megmentsük a világot, nem fog menni. Csak akkor fog menni, ha az emberiség, de legalábbis egy kritikus mennyiségű tömeg odatalál az Istenhez, aki ki tudja gyomlálni mindazokat a rossz dolgokat, tulajdonságokat, amelyek most mindannyiunkat a pusztulás felé visznek.

És ez az a felismerés, amely miatt mi nem illünk 100%-ban a többi zöld program közé. Mert mi nem csupán a bolygót akarjuk megmenti – azt is persze, hiszen ez mindannyiunk jól felfogott érdeke! – hanem az Istenhez akarjuk vezetni az emberiséget. Nem véletlen, hogy Pál apostol azt írja: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) Nem csak az emberek egy csoportja, nem csak az emberiség, hanem az egész „teremtett világ”! Minden egyes kivágott fában, minden kiirtott erdőben, minden elpusztított négyzetméterben, minden szmogtól terhes levegővételben ott van a bűn! Márpedig a bűn legyőzése csakis Jézus Krisztus és az ő keresztje által lehetséges! Ő volt az, aki önmagát adta azért, hogy mi meggyógyulhassunk s így magunk is gyógyíthassuk a világ sebeit!

Nekünk, hívő emberek számára, a bolygó megmentése nem a végső cél. A végső cél az Istenhez való eljutás, amelynek áldott és csodálatos „melléktermékei” közül egy a bolygónk megmenekülése! Bárcsak mi is eszközök lehetnénk ebben! Ámen