Az ég a földig ér (prédikáció, Somlószőlős, Mennybemenetel ünnepe, 2015.05.17.)

textus: Apcsel 1,1-11

1Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől 2egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.
4Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” 6Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” 7Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” 9Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”



Hogy mai igénkhez közelebb jussunk, és az üzenetet igazán megérthessük két részre kell felosztanunk azt. Az első három vers, ill. 4-től 11-ig. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvének legelején vagyunk, az első három vers egyfajta előszó, vagy beköszöntő a könyv elején. A könyvet Lukács írta, aki a sorban harmadik az evangélisták között (Máté, Márk, Lukács, János). Kétkötetesre tervezte a művet, amit egy Teofilus nevezetű személynek dedikált. Az elsőben, „evangéliumában”, Krisztus földi munkáját, a megváltás történetét mesélte el, a másodikban, az Apostolok Cselekedeteinek könyvében pedig a feltámadott Krisztus tetteit meséli el, amiket tett az apostolokon keresztül.

Az előszó után e könyv bevezető fejezete a történet, amelynek most van ünnepe: Jézus mennybemenetele. Számomra mindig furcsa volt a mennybemenetel ünnepe. Mármint az, hogy miért ünnepeljük? Miért jó az nekünk ha Jézus nincsen itt, hanem elmegy? Miért jó, ha távolodik és nem közeledik? Hiszen ha benne van a váltságunk, akkor a legjobb ha a közelében vagyunk. Márpedig hogyha mennybe ment, akkor ennek nem sok esélye van legalábbis addig nem, ameddig ebben a fizikai testben élünk.

Sokáig tartott mire megértettem, hogy nem arról van szó, hogy Jézus elhagy bennünket. Amikor Jézus a mennybe ment, akkor az nem azt jelenti, hogy elhagyott bennünket, hanem azt, hogy elfoglalta méltó helyét ott, ahonnan jött. Ennek üzenete pedig az, hogy ő ugyanaz a személy, mint aki a megváltás előtt volt, ugyanaz, mint aki itt a földön volt, és ugyanaz, ma is! Így fogalmazza ezt meg a Zsidókhoz írt levél: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Mi ennek az üzenete? Az, kedves testvérek, hogy Jézus Úr! Úr volt a világ teremtése előtt is, Úr a földön, és Úr ma is. Olyan Úr, aki gondunkat akarja viselni és olyan Úr, aki jó vezetője, vezérfonala lehet a mi életünknek is!

És hogy távol lenne tőlünk? Egyáltalán nem! Jézus attól, hogy Úr egyáltalán nem távolodott el tőlünk, ugyanolyan, sőt talán még közelebb van, mintha testben itt lenne! Paul Claudel francia költő írja ennek kapcsán: „Arcomat el kell tüntetnem előletek, hogy tiétek legyen a lelkem...” És mennyire igaz ez! Az ember sokszor nem látja a nyilvánvaló dolgokat, nem látja, ami előtte van. De ami bennünk van, az igazán nyilvánvaló, azt igazán megéljük! „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek” - mondja Jézus az apostoloknak, „Én most felmegyek, azért, hogy megtudjátok, én ugyanaz vagyok, én Úr vagyok, de eljön a Lélek, a Szentlélek, aki által erőt kaptok és mindaz, amit tanultatok, mindaz, amit hallottatok, tapasztaltatok életté válik majd bennetek és rajtatok keresztül másokban is!”

Ki kell jelentenünk, hogy a mennybemenetellel Jézus nem eltávolodott tőlünk, hanem igazán a miénk lett. Miénk, a küldetésen keresztül, amit adott nekünk, hogy elmondjuk és hirdessük az ő történetét, az evangéliumot, mindenkinek, hogy minél többen ismerhessék meg az örömhírt.

Mikor Jézus felment a mennybe, a tanítványok ott álltak és bámulták az eget, amerre Jézus felment. Ekkor két férfi állt meg mellettük fehér ruhában (akik akár angyalok is lehettek), és ezt mondták: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?” - eddig az idézet. „Nem felfelé kell tekinteni az égre, hanem előre és befelé, mert Jézus nem ment el, hanem a tiétek lett! Jézus nem azt akarja, hogy csak úgy bámuljatok, hanem azt, hogy aktívan várjátok a Szentlelket és az erőt általa!”

Kedves Testvérek! A mennybemenetel ma számunkra is ugyanazt kell, hogy jelentse, mint akkor azoknak, akik tanúi voltak az eseménynek: bizonyosságot. Bizonyosságot abban, hogy Jézus Úr! Hogy Jézus Úrként lett emberré és váltott meg bennünket, pedig megtehette volna, hogy nem teszi meg. Pál apostol a Krisztus himnuszban, ezt írja: „Jézus nevére minden térd meghajol[], mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,10-11) Jézus abban a meggyötört testben a kereszten, kigúnyolva és számkivetetten is ugyanaz az Úr volt, mint aki egykor és ma is! Felelősségteljes úrként vállalta miértünk mindezt. Ilyen urat érdemes szolgálni, nem? Jézusért érdemes élni, érdemes szolgálni a nevében! Őrá rá lehet építeni egy életet!

Eddig arról beszélünk, hogy az Apostolok Cselekedeteinek könyve Lukács evangélista műve, aki a harmadik evangélista is. Ez a két könyv egybe tartozik, egy kétkötetes mű, melyben az első a megváltásunk történetét meséli el, a másik pedig a feltámadott Krisztus tetteit az apostolokon keresztül. Majd arról beszéltünk, hogy Jézus a mennybemenetellel nem hogy eltávolodna, de közelebb kerül hozzánk a Szentlélek által, és hogy ő Úr mindenen és nekünk is Urunk lehet.

De, zárásképpen, van egy harmadik fontos dolog is a mai igénkben. Mégpedig azoknak az férfiaknak/angyaloknak a befejező mondata, akik megkérdezték a tanítványokat, hogy „miért álltok itt az ég felé nézve?” Így szól ez: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” Sohasem szabad elfelejtenünk az, hogy Jézus Úr mivolta azt is magába foglalja, hogy majd egyszer vissza fog jönni, és akkor mindenkinek meg kell majd állni előtte elszámolni az életével! Ez fontos és súlyos dolog! De testvérek – ismét mondom – Jézus Krisztus ugyanaz Úr volt a kereszten is. Márpedig, ha életét adta értünk, akkor hogyne adna nekünk is örök életet. Nem félelemmel kell hát várnunk Urunkat, hanem hittel, mert ez az ami által megragadhatjuk az örök életet, hit által lehet váltságunk őbenne! És amikor meg kell majd állnunk őelőtte, akkor az nem félelemmel teli találkozás lesz, hanem Úr és gyermek csodálatos találkozása!

Úgy legyen! Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)