Az ég a földig ér (prédikáció, Somlószőlős, Mennybemenetel ünnepe, 2015.05.17.)
textus:
Apcsel 1,1-11
„1Az
első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és
tanított kezdettől 2egészen
addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által
megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3Szenvedése
után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor
negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa
dolgairól.
4Amikor
együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el
Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről
hallottátok tőlem, 5hogy
János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel
kereszteltettek meg.” 6Amikor
együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben
állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” 7Így
válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és
alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8Ellenben
erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim
lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt
egészen a föld végső határáig.” 9Miután
ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt
a szemük elől. 10Amint
távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi
állt meg mellettük fehér ruhában, 11és
ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé
nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön
el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.””
Hogy
mai igénkhez közelebb jussunk, és az üzenetet igazán megérthessük
két részre kell felosztanunk azt. Az első három vers, ill. 4-től
11-ig. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvének legelején vagyunk, az első három vers egyfajta előszó, vagy beköszöntő a könyv
elején. A könyvet Lukács írta, aki a sorban harmadik az
evangélisták között (Máté, Márk, Lukács, János).
Kétkötetesre tervezte a művet, amit egy Teofilus nevezetű
személynek dedikált. Az elsőben, „evangéliumában”, Krisztus földi munkáját, a megváltás történetét mesélte el,
a másodikban, az Apostolok Cselekedeteinek könyvében pedig a
feltámadott Krisztus tetteit meséli el, amiket tett az apostolokon
keresztül.
Az előszó után e könyv bevezető fejezete a történet, amelynek most van ünnepe: Jézus mennybemenetele. Számomra mindig
furcsa volt a mennybemenetel ünnepe. Mármint az, hogy miért
ünnepeljük? Miért jó az nekünk ha Jézus nincsen itt, hanem
elmegy? Miért jó, ha távolodik és nem közeledik? Hiszen ha benne
van a váltságunk, akkor a legjobb ha a közelében vagyunk.
Márpedig hogyha mennybe ment, akkor ennek nem sok esélye van
legalábbis addig nem, ameddig ebben a fizikai testben élünk.
Sokáig
tartott mire megértettem, hogy nem arról van szó,
hogy Jézus elhagy bennünket. Amikor Jézus a mennybe ment, akkor az
nem azt jelenti, hogy elhagyott bennünket, hanem azt, hogy
elfoglalta méltó helyét ott, ahonnan jött. Ennek üzenete pedig
az, hogy ő ugyanaz a személy, mint aki a megváltás előtt volt, ugyanaz, mint aki itt a földön volt, és ugyanaz, ma is! Így
fogalmazza ezt meg a Zsidókhoz írt levél: „Jézus Krisztus
tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Mi ennek az
üzenete? Az, kedves testvérek, hogy Jézus Úr! Úr volt a világ
teremtése előtt is, Úr a földön, és Úr ma is. Olyan Úr, aki
gondunkat akarja viselni és olyan Úr, aki jó vezetője,
vezérfonala lehet a mi életünknek is!
És
hogy távol lenne tőlünk? Egyáltalán nem! Jézus attól, hogy Úr
egyáltalán nem távolodott el tőlünk, ugyanolyan, sőt talán még
közelebb van, mintha testben itt lenne! Paul Claudel francia
költő írja ennek kapcsán: „Arcomat el kell tüntetnem előletek, hogy tiétek
legyen a lelkem...” És mennyire igaz ez! Az ember sokszor nem
látja a nyilvánvaló dolgokat, nem látja, ami előtte van. De ami
bennünk van, az igazán nyilvánvaló, azt igazán megéljük!
„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek,
és tanúim lesztek” - mondja Jézus az apostoloknak, „Én
most felmegyek, azért, hogy megtudjátok, én ugyanaz vagyok, én Úr
vagyok, de eljön a Lélek, a Szentlélek, aki által erőt kaptok és
mindaz, amit tanultatok, mindaz, amit hallottatok, tapasztaltatok
életté válik majd bennetek és rajtatok keresztül másokban is!”
Ki
kell jelentenünk, hogy a mennybemenetellel Jézus nem eltávolodott
tőlünk, hanem igazán a miénk lett. Miénk, a küldetésen
keresztül, amit adott nekünk, hogy elmondjuk és hirdessük az ő
történetét, az evangéliumot, mindenkinek, hogy minél többen
ismerhessék meg az örömhírt.
Mikor
Jézus felment a mennybe, a tanítványok ott álltak és bámulták
az eget, amerre Jézus felment. Ekkor két férfi állt meg mellettük
fehér ruhában (akik akár angyalok is lehettek), és ezt mondták:
„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?”
- eddig az idézet. „Nem felfelé kell tekinteni az égre, hanem
előre és befelé, mert Jézus nem ment el, hanem a tiétek lett!
Jézus nem azt akarja, hogy csak úgy bámuljatok, hanem azt, hogy
aktívan várjátok a Szentlelket és az erőt általa!”
Kedves
Testvérek! A mennybemenetel ma számunkra is ugyanazt kell, hogy
jelentse, mint akkor azoknak, akik tanúi voltak az eseménynek:
bizonyosságot. Bizonyosságot abban, hogy Jézus Úr! Hogy Jézus
Úrként lett emberré és váltott meg bennünket, pedig megtehette
volna, hogy nem teszi meg. Pál apostol a Krisztus himnuszban,
ezt írja: „Jézus nevére minden térd meghajol[…],
mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil
2,10-11) Jézus abban a meggyötört testben a kereszten, kigúnyolva
és számkivetetten is ugyanaz az Úr volt, mint aki egykor és ma
is! Felelősségteljes úrként vállalta miértünk mindezt. Ilyen
urat érdemes szolgálni, nem? Jézusért érdemes élni, érdemes
szolgálni a nevében! Őrá rá lehet építeni egy életet!
Eddig
arról beszélünk, hogy az Apostolok Cselekedeteinek könyve Lukács
evangélista műve, aki a harmadik evangélista is. Ez a két könyv
egybe tartozik, egy kétkötetes mű, melyben az első a megváltásunk
történetét meséli el, a másik pedig a feltámadott Krisztus
tetteit az apostolokon keresztül. Majd arról beszéltünk, hogy
Jézus a mennybemenetellel nem hogy eltávolodna, de közelebb kerül
hozzánk a Szentlélek által, és hogy ő Úr mindenen és nekünk
is Urunk lehet.
De,
zárásképpen, van egy harmadik fontos dolog is a mai igénkben.
Mégpedig azoknak az férfiaknak/angyaloknak a befejező mondata, akik
megkérdezték a tanítványokat, hogy „miért álltok itt az ég
felé nézve?” Így szól ez: „Ez a Jézus, aki felvitetett
tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a
mennybe.” Sohasem szabad elfelejtenünk az, hogy Jézus Úr
mivolta azt is magába foglalja, hogy majd egyszer vissza fog jönni,
és akkor mindenkinek meg kell majd állni előtte elszámolni az
életével! Ez fontos és súlyos dolog! De testvérek – ismét
mondom – Jézus Krisztus ugyanaz Úr volt a kereszten is. Márpedig,
ha életét adta értünk, akkor hogyne adna nekünk is örök
életet. Nem félelemmel kell hát várnunk Urunkat, hanem hittel,
mert ez az ami által megragadhatjuk az örök életet, hit által
lehet váltságunk őbenne! És amikor meg kell majd állnunk
őelőtte, akkor az nem félelemmel teli találkozás lesz, hanem Úr
és gyermek csodálatos találkozása!
Úgy
legyen! Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése