Születésnap (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond-Rigács-Somlóvecse, Pünkösd ünnepe, 2015.05.24-25.)
textus:
Apcsel 2,1-13
„1 Amikor
pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak
ugyanazon a helyen, 2 hirtelen
hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely
betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd
valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek
szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan
megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek
beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok
kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden
nemzete közül jöttek. 6Amikor
ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt,
mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket
beszélni. 7 Megdöbbentek,
és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien
Galileából valók-e? 8 Akkor
hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9 Pártusok,
médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy
Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,10 Frígiában
és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné
mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók
és prozeliták, krétaiak és arabok:) halljuk, amint a mi
nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12Megdöbbentek
mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar
ez lenni? 13 Mások
azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.”
Miért vagyunk itt? Ez a mai istentisztelet nagy kérdése. És talán a választ is megtaláljuk Isten igéjében.
Az
első pünkösdöt élhettük át az ige szavain keresztül együtt.
Azt az alkalmat, eseményt, amikor a Szentlélek, a Szentháromság
harmadik személye csodálatos módon belépett a világba és
megváltoztatott mindent. Nem túlzok: mindent... és mindenkit. Azok
az apostolok, akik, mikor Jézust elfogták, fejvesztve menekültek
és bezárkóztak, mert annyira rettegtek, élen azzal a Péter
apostollal, aki még azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Azok az
apostolok, akiknek semmilyen képzettségük, kompetenciájuk,
tudásuk nem volt ahhoz, hogy a világ alakítói legyenek; ezek az
apostolok rettenthetetlen tanúi, szónokai, elkötelezett hírvivői
lettek az evangéliumnak, az örömhírnek, annak, hogy Jézus
meghalt, de a halál nem tarthatta fogva, hanem legyőzve azt, örök
életet készített el azok számára, akik hisznek és bíznak
benne. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha nincsen a Szentlélek.
Ő az, aki ezt a csodálatos változást véghez vitte az
apostolokban.
Éppen
ezért van az, hogy pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának
ünnepe, nem más mint az egyház megszületésének a napja, így
ma, jó kétezer évvel később, ma együtt ünnepeljük az egyház
születésnapját. Isten éltesse!
Mert
az a Lélek, aki akkor cselekedett és leszállt az apostolokra, az a
Lélek ma is cselekszik és leszáll miránk is. Így fogalmaz Luther
a Kiskátéban: „Hiszem,
hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az
én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott
el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival,
ő szentelt meg, és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön
élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja,
megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben.” Szerintem mindannyiunknak ismerősek ezek a szavak. Bizony, az a
tény, hogy most itt vagyunk, hogy most itt ülünk, az annak az
eredménye, hogy a Szentlélek még ma is dolgozik, ma is gyűjt és
világosságra hív embereket, bennünket.
Mert
bárhogyan is tűnjön, az Isten akarata ma is az, hogy híveket
mentsen meg magának. Mert a mentő szándék vezérli Őt, „aki
azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és
eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4) – írja Pál.
Persze sajnos ez nem valósulhat meg, emberileg legalábbis biztosan
nem. De a Szentlélek ma is azon dolgozik, hogy Istennek ez a
hatalmas kegyelme és szeretete nyilvánvaló és megtapasztalható
legyen az életünkben.
És
ennek az egyik közvetítő eszköze az EGYHÁZ, A CSUPA NAGYBETŰS
EGYHÁZ. Amely nem egyenlő a szervezettel, a jogi személlyel, a
különböző bejegyzett felekezetek tagjaival, hanem azoknak az
embereknek a láthatatlan és felekezeteken átívelő közössége,
akik hisznek. Akik komolyan keresztények, azaz Krisztushoz tartozók,
benne, reménység szerint, mindannyiunkkal.
És
ebben az egyházban, közösségben ott vannak a Szentlélek
ajándékai, melyek építik azt. És az egyik legcsodálatosabb
ajándékra van példa ebben az igeszakaszban. Ez pedig nem más,
mint a megértés, vagy egyet-értés ajándéka. Azt
olvassuk: „Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság,
és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket
beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik
beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan
hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” Egyrészt
hatalmas csoda ez, hogy ahogyan az apostolok beszéltek Krisztusról,
mindenki a maga anyanyelvén hallotta őket, mintha csak egy
láthatatlan tolmács állna ott mindenki mellett és fordítana mindent! És azt kell
mondjam, hogy így is volt! A Szentlélek volt az a „tolmács”,
aki mindenki számára érthetővé tette a világ legfontosabb
hírét, az örömhírt, az evangéliumot, amely az örök életet
jelent(he)i minden ember számára! A Szentlélek kimunkálta a
megértést, hogy bárkik is voltak ott, akkor de végül mind
egyet-értettek, és mind egyek lettek, gyülekezetté lettek!
De
nem kell ennyire messzire elmennünk, hogy olyan helyet, alkalmat
keressünk, ahol szükség van a Szentlélek „tolmácsolására”.
Nem kell, hogy külföldre menjünk, vagy külföldieket keressünk
ahhoz, hogy egyet nem értéssel, hovatovább, ellenérzéssel,
ellenségeskedéssel találkozzunk. Mert az egyet-nem-értés
problémája örök. Közös nyelvet, egy anyanyelvet beszélők is
állhatnak szemben egymással értetlenül, vagy éppen ellenségesen.
De ahogyan a probléma örök, úgy a megoldás, a Szentlélek is
örök.
Kedves
Testvérek! Igazi közösséget, igazi egyet-értést, akár az
evangélium megragadását, akár egymás megértését és
elfogadását csak a Szentlélek tudja kimunkálni. Így válhatunk
gyülekezetté-NAGYBETŰS EGYHÁZZÁ. Fogadjuk hát el, fogadjuk hát
be a Szentlelket! Aki nem csak a felolvasott kétezer éves
történetben, hanem ma is hatni akar bennünk és rajtunk keresztül.
Legyünk (a szó legnemesebb értelmében) ennek eszközei, hírvivői mi is csakúgy mint az apostolok
egykor. Forduljunk oda a mellettünk ülőhöz... sőt álljunk fel és minden körülöttünk lévőnek nyújtsuk oda jobb kezünket és mondjuk: Békesség neked!
Békesség!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése