"A mai nap éppen megfelelő arra" (prédikáció, Padragkút-Ajka, Húsvét utáni 3. vasárnap, 2018.04.22.)

textus: Ézs 44,21-26a

„21 Gondold meg, Jákób mindezeket, mert te, Izráel az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! 22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak! 23 Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az Úr Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen! 24 Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. 25 A jósok jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság. 26 De valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom.”

Gyerekkorom egyik legkedvesebb meséi voltak az Égből pottyant mesék. Nagyon szerettük, mert a gyerekek, a mi rajzainkból kerekedett ki a bábozós mese. Az egyik énekében – amit a Gryllus Vilmos és Levente Péter szereztek – volt egy ilyen rész:

„A mai nap éppen megfelelő arra

Hogy a hangya Holdra szálljon!

Szánkba cukorkák repüljenek

A varázslat valósággá váljon!”

És mi tényleg azt éreztük, hogy a varázslat, amit szerettünk volna, valósággá vált. És volt egy másik műsor is a 90-es években, amit nagyon szerettünk a Három Kívánság, Dévényi Tibi bácsival. Talán még emlékszünk rá… Hú, nagyon vártuk, hogy teljesüljenek azok a kívánságok, és nagyon irigyeltük azokat, akik bejutottak a műsorba, és teljesült a kívánságuk… De ezeken a műsorokon kívül is annyiszor találkozunk olyan történetekkel, mesékkel, amelyek mind arról szólnak, hogy van valaki, vagy valami, aki/ami segít nekem a vágyaim, céljaim, kívánságai elérésben. Ilyen például az kifogott mesebeli aranyhal a három kívánsággal, a jó tündér, vagy az ötös lottó… Oly nagyon vágyik az ember arra, hogy kívánságai, vágyai teljesüljenek! De vajon miért vannak egyáltalán a realitást meghaladó kívánságaink, terveink? Hiszen, ezek csak hiú ábrándok, nem?

Minden ember vágyik a kiteljesedésre, arra, hogy egész legyen. Vágyik arra, hogy olyas valakivé váljon, aki rendben van, akire fel lehet nézni, aki olyan, mint amilyennek lennie kell. De szembesülnie is kell azzal, hogy bizony vannak határai, és ezek a határok olyanok is lehetnek, melyeket nem tud áthágni. Van is egy mondásunk: „nem lépheti át a saját árnyékát”. Pont ezért, az embernek szüksége van arra, hogy a realitáson túl a kiteljesedés, vagy éppen az élet jobbra fordulása reménységébe kapaszkodjon. Abba, hogy a valós esélyek ellenére jobb lehet, több lehet az életem, akkor is, ha én már nem tudok érte többet tenni! Micsoda ősi mozdulata ezek a léleknek!

És erre kapunk egy ilyen igét: „valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom”. Talán első hallásra már el is kezdtük listázni magunkban, hogy mit is szeretnénk, hogy az Isten valóra váltson. Vagy talán sokunknak a fiókjában ott lapul a lista, hogy mit szeretnék, ha lottó ötösünk lenne,… Talán ez lista ide is jó lesz… Az Úr végtelen hatalmában ne is kételkedjünk, mert ő bármit meg tud nekünk adni. De nagyot tévednénk akkor, ha az Urat ötöslottónak, aranyhalnak, vagy dévényitibibácsinak néznénk, mert nyilvánvalóan nem az. Ő nem automata, az ember vágyait betöltő szolgáltatás! Nem! Ő Isten és Úr! De hogyan is írja az eredetileg Izrael népének, de ma nekünk is szóló ige? „Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!” Nem az Isten az, aki a mi szolgálatunkban áll, vagy valaki olyasvalaki, akinek az a dolga, hogy a mi kívánságainkat és szeszélyeinket figyelje és kiszolgálja! Nem! Sokkal mi vagyunk, nekünk kell lennünk az Ő szolgájának!

De mit is jelent az Isten szolgájának lenni? Büszkeségünk beleütközhet, sőt, megbotránkozhat azon, hogy az Istennek a szolgái kell, hogy legyünk. Az a tapasztalat ugyanis, hogy aki szolgája valakinek az ki van szolgáltatva, az rá van utalva urára, aki ezt akár ki is használhatja. Ezer példát tudnánk mondani azokból az időkből, amikor kimondva is létezett a szolgaság, cselédség intézménye – gondoljunk csak az például Édes Annára – de azt hiszem, ma sem lenne nehéz példát találni, amikor (bár kimondatlanul), de újra virul a rendszer szintű szolgaság sokféle alternatív formája! Azonban az Isten nem csupán nem automata, de nem is ember! Ezért nem kell félnünk attól, hogy gonosszá válik, vagy kihasznál bennünket! „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak! Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az Úr Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen!” Ez vár az Úr szolgáira! Nem kihasználás, nem kegyetlenkedés, nem elnyomás, hanem szabadítás, szabadulás, megváltottság és mindezekből fakadó öröm!

És igen, ez az igevers, „valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom”, akkor lesz igaz ránk is, ha az Úr szolgáiként, nem cselédségre kárhoztatva, hanem elsősorban, követi minőségben szolgáljuk a Mindenhatót! Tudniillik az ő képviseletében járunk el a mindennapokban! Micsoda méltóság ez!

A mai vasárnap, húsvét utáni 3. vasárnap, az öröm, az ujjongás vasárnapja. Mert hatalmas dolgot tett az Úr! Megváltott, azaz magához emelt bennünket! A bűnt – a tőle elválasztó szakadékot – legyőzte Jézus Krisztusban, és mi az övéi lehetünk! Ettől még nem lettünk tökéletesek, nem lettünk bűntelenek, de Ő elfogad minket. És ez megváltoztat. Az ő szolgálatában megváltozik az életünk, és azon meglátszik az Úr dicsősége!

Ebben az állapotban pedig a kívánságok, vágyak és beszédek is átformálódnak. És többé már nem ötös lottónak, az aranyhalnak, vagy a jó tündérnek való listákkal állunk meg követelőzően az Úr előtt, hanem az Ő akaratába és tervébe illően, és az ő beszéde szerint. Kiálltunk hozzá bátran, várva azt, hogy ajándékozzon nekünk! Jézus mondja: „mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek” (Mt 6,8).

Tegyük ezt most együtt! Imádkozzunk…