GDP és élet-app (prédikáció, Ötvened vasárnap, 2020.02.23.)
textus: Ám 5,21-24
„21Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem
állhatom! 22Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha
ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a
békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból adtok! 23Távozzatok
előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok
zengését! 24Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság,
mint a bővizű patak!”
Rohamosan fejlődik az informatika világunkban, olyan gyorsan, hogy
követni sem tudjuk. Én még abba a generációba tartozom, akik
éltek úgy, hogy nem volt számítógép és internet. Vagyishogy
már volt, csak nekünk még nem volt rá anyagi lehetőségünk (és
a többségnek sem). A lányom nemsokára hat éves, de már két
éves korában tudta húzogatni a telefonon a képeket jobbra-balra.
Ma pedig már szinte készségszinten kezeli a gépet. Ez a durván
nagy léptékű fejlődés sok mindent megváltoztat. Az életmódot,
a viselkedést, a hétköznapi rutint, vagy éppen a szókészletünket.
Ez utóbbi is nagyon izgalmas. Mondjuk tíz, vagy tizenöt évvel
ezelőtt még senki nem tudta, hogy mi az az applikáció, avagy
alkalmazás. Ma pedig már szinte mindenki tisztában van azzal, hogy
az okostelefonok programjait nevezzük applikációnak, vagy röviden
appnak. Ki kell jelentenünk, hogy az appok miatt olyan népszerűek,
vagy inkább már szükségszerűek az okos telefonok. Azért,
mert már nem csak telefonálni tudunk vele,
hanem különböző appok segítségével olvasni, internetezni,
csetelni,
videózni, fényképezni, térképet nézni, játszani, dolgozni,
zenélni, rajzolni, számolni, keresni, tanulni, stb. Gyakorlatilag a
kezünkben van a fél világ… Nyilván
sok rajta a fölösleges vagy kártékony dolog is, de nagyon sok jó
is van. És persze vannak olyan appok is, amelyek elengedhetetlenek
ahhoz, hogy a telefon rendben működjön. Főleg ez utóbbiakat,
mindig frissíteni kell, hogy naprakész legyen a telefon és minden
oké legyen vele.
A mai igénk nagyon különleges. Azért, mert az egyik legkeményebb
és legdurvább szakasz az Ószövetségben. Persze vannak véresebb,
tragikusabb, monumentálisabb szakaszok bőven, de ez mégis nagyon
erős. „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket
ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha
ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a
békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból adtok! Távozzatok
előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok
zengését!” Miért mondom, hogy ez nagyon durva? Azért, mert
ez az Isten népéről, az istentiszteletre összegyűlt, az Istent
tisztelni és neki hódolni akaró emberekről szól! Mennyire súlyos
dolog, hogy elmegyek a templomba, ott akarok lenni, csinálom, amit
csinálni kell, erre az Isten meg azt mondja, hogy fabatkát sem ér
az egész, sőt még rossz is! Nem árulok el nagy titkot azzal, ha
azt mondnom, hogy a maga idejében a Kr.e.-i 8. században sem
fogadták kitörő örömmel Istennek ezt az üzenetét Ámósz
prófétától.
Ámósz próféta egy olyan időszakban volt próféta, amikor
Izrael gazdasága nagyon
jól prosperált. Ma úgy mondanánk, hogy
szárnyalt
a GDP. Csakhogy – ahogyan Ámósz könyvének egyik nálam
sokkal szakavatottabb magyarázója fogalmazott – a gazdasági
növekedés „kedvező hatásait azonban csak a vezető népréteg
élvezte, akik helyzetüket kihasználva elnyomták és
kizsákmányolták a szegényeket. […] A társadalmi
fezsültségekkel együtt járt a vallási élet hanyatlása is. A
vallási kultusz, amelybe számos pogány […] elem is vegyült,
erősen a külsőségekre korlátozódott, formaságokba merevedett.
[…] Az Úrral való szövetség is pusztán kultuszi
kötelezettséggé vált, amelyet a szertartások előírásainak
betartásával és ajándékokkal igyekeztek biztosítani.” Ha most
finoman akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy: nincsen új a
nap alatt. Ismerős, igaz? Micsoda aktualitása van Isten igéjének
cirka 2700 év távlatából…!
De mit jelent ez a fenti idézet? Azt, hogy az emberek nem voltak
szinkronban saját magukkal! Próbáltak eleget tenni annak, amiről
úgy gondolták (vélten, vagy valósan), elvárja tőlük az Isten.
Áldozatokat mutattak be, elvégezték a szertartásokat, stb. Ma úgy
mondanánk: jártak templomba, dobtak a perselybe, megkereszteltették
a gyerekeiket, unokáikat, templomban esküdtek, befizették az
egyházfenntartói járulékot, tették amit kellett! Csakhogy! Az
életük, legalábbis az istentiszteleten kívüli része, a maradék
167 óra, a hét 168 órájából, köszönő viszonyban sem volt
azzal az egyel, amit a templomban töltöttek! Így ír róluk Ámósz:
elfogadták a kenőpénzt, korruptak voltak, az igazat sanyargatták,
kihasználták a másikat (Ám 5,10-12), alapvetően nem úgy
éltnek, mint ahogyan az természetes lenne egy hívő embertől. Nem
voltak szinkronban saját magukkal. Olyanok
voltak, mint az az okostelefon, amely nincsen megfelelően frissítve.
Valamikor régen talán felkerült rá egy a rendszernek
elengedhetetlen applikáció (az Istent követni akaró hit), de már
régóta nincsen frissítve. Fut, persze fut,… de már nem tölti
be a funkcióját, és eljön majd a pillanat, amikor a telefon végét
okozhatja. Lefordítva ez, és miránk vonatkoztatva – hiszen nem
csak akkor és ott, hanem nekünk is szól ez az ige – csak az élő,
Istennel kapcsolatban lenni vágyó, a keresztény életet a
hétköznapokban is megélő hit az igazi hit! Azt,
kérem, bárki mondhatja, hogy ő
keresztény, vagy hogy ez, vagy az, vagy amaz keresztény, de vajon
mi van belül, és vajon ez mit mutat kívül? Szinkronban vannak a
szavak, a gondolatok és a tettek?
Sokszor gondolkodunk úgy az Istenről, hogy ő olyan, akinek meg
kell tenni dolgokat. Ha elvégzem ezt, ha megcsinálom azt, ha
imádkozom, ha fizetek, ha templomba járok, akkor azzal meg tudom
„vásárolni” az Isten jóindulatát, segítségét. Vagy még
extrémebb esetben, úgy gondolom, hogy ha mindezeket megteszem,
akkor az Isten tartozni fog nekem, és
törlesztenie kell! De közben a maradék 167 órában meg semmi
közöm sincsen az egészhez! Micsoda zsákutca! Jézus ezt úgy
fogalmazta meg, a farizeusok tekintetében, akik (ugyan más szinten,
de nagyon) hasonlóképpen éltek: „Jaj nektek, képmutató
írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt
sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele
vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
(Mt 23,27)
De van egy jó hírem! Van megoldás, van feloldás, van
megtisztulás! Így fejezi be a mai szakaszunk „Áradjon a
törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!”
Milyen sokatmondó, hogy a szentíró a víz példáját hozza. A
víz, amely megtisztít, amely szomjat olt, amely életet ad.
„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a
bővizű patak!” Persze nem szó szerint vízről van itt szó,
hanem mi legyen olyan, mint a víz? A törvény és az igazság.
Megtisztító erejű dolgok ezek. Az Isten törvénye, vagy úgy is
mondhatjuk, hogy akarata legyen az, ami a gondolkodásunkat, és az
igazság („cadik”, aminek az eredeti héber szövegben van egy
„tiszta” jelentésárnyalata is) legyen az, ami a tetteinket
átformálja.
Az Isten akaratának követése és megtisztító jelenléte az az
applikáció, amely létfontosságú az életünk szempontjából.
Hogy a hitünk ne csak abban a merüljön, ki, hogy elhisszük, hogy
van Isten, hanem élő és közvetlen kapcsolat legyen közöttünk!
Enélkül ugyanis az egész nem ér semmit. Pontosabban: nem a
tetteink teszik élővé a hitünket, hanem a tetteink azok, amelyek
megmutatják, hogy vajon tényleg van e bennünk élő hit vagy sem!
Ráadásul nekünk sokkal jobb esélyeink vannak erre, mint az Ámósz
korabeli embereknek. Ugyanis akkor még nem jött el Jézus. Nekünk
már itt van, eljött értünk a Messiás, hogy a lehető
legközvetlenebb kapcsolatot hozza el a Teremtővel. Vagy, ha a
mobiltelefonos hasonlatnál akarok maradni, akkor azt mondanám, hogy
örök életre frissíteni tudja az életünket, az élet-appunkat!
Ahogyan Ő mondta: „aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó
víz forrásává lesz benne” (Jn 4,14) Ez a víz pedig nem
más, mint maga Krisztus, akiben az Isten akarata és megtisztító
ereje, sőt maga az Isten öltött testet!
Itt a lehetőségünk, a böjt kapujában, hogy az előttünk álló
hat hetet ennek AZ ÉLŐ VÍZnek a fogyasztásával töltsük!
Egész-ségünkre! Ámen
Ámen! Remek prédikáció! És mennyire igaz! Jöhet a böjt! :-)
VálaszTörlés