Legyen szemed hozzá (prédikáció, Vízkereszt utáni utolsó vasárnap, 2020.02.02.)
textus: Mk 4,26-29
Egyesek azt állítják, hogy a mai kornak, pontosabban a ma emberének, az egyik legnagyobb hibája, hogy munkáját és tevékenységeit tekintve a végletekig specializálódva van. Ez folyamat pedig a legjobban a műszaki és orvosi területen érhető tetten. Nem vagyok egyik terület szakértője sem, úgyhogy előre is elnézést, ha valamit nem jól mondok.
„26Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor
az ember magot vet a földbe, 27azután alszik és felkel, éjjel és
nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
28Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt,
azután érett magot a kalászban. 29Amikor pedig a termés engedi,
azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.”
Egyesek azt állítják, hogy a mai kornak, pontosabban a ma emberének, az egyik legnagyobb hibája, hogy munkáját és tevékenységeit tekintve a végletekig specializálódva van. Ez folyamat pedig a legjobban a műszaki és orvosi területen érhető tetten. Nem vagyok egyik terület szakértője sem, úgyhogy előre is elnézést, ha valamit nem jól mondok.
Egy gépész barátom mesélte, hogy náluk a cégnél (egy nagy
autógyártó vállalat), vannak olyan eszközök, gépek, amiket
csak nagyon kevesen tudnak javítani és karban tartani. Hiába
gépészek, hiába ezt tanulták, külön tanfolyam kellett hozzá,
meg rengeteg tapasztalat, hogy egy ilyen bonyolult gépet valaki
szerelni tudjon. Ő például egy ilyen szerelő.
Egészen konkrétan, folyamatos utazásban volt Európában egyik
országból a másikba, szerelve az adott típusú gépeket. De
nagyon
valószínű, hogy az adott gép melletti
szomszédos masinához
már hozzá sem tud volna szólni, annyira másmilyen, és bizony
annak is meg van
a maga szerelője.
Az
orvoslásban is hasonló a helyzet. A szakorvosok egy adott
betegségtípust kezelnek, gyógyítanak, de máshoz pedig
nem értenek annyira. És így tovább… Hol vannak már az
ezermesterek, akik mindenhez értenek? Hol vannak már a
polihisztorok, akik mondjuk a művészetek, vagy tudományok
számtalan területén alkottak nagyot? És persze tudom, annyival
több ma az információ, meg a tudás, hogy lehetetlen ezermesternek
vagy polihisztornak lenni, de akkor is…
És bizony ez a folyamat mindenkit érint. Bennünket is. Ugyanis ez
a körülmény, miszerint annyi az információ és a tudás,
nem csak a szakmák, de a mindennapi élet tekintetében is,
hogy egy ember közel sem tudja, nem hogy átlátni, de számba venni
sem, az általános szemléletmódunkat is megváltoztatja. Már
legtöbbször nem látjuk a nagy egészet, hanem elveszünk a
részletekben. Vagy ha kicsit tudomány-szagúan
akarom megfogalmazni, akkor túlspecifizálódtunk a holisztikus
szemlélet rovására.
A mai igénk pedig egy szemléletmódváltásra hív bennünket,
egészen pontosan visszaváltásra. Arra, hogy próbáljuk meg a nagy
egészbe belehelyezni mindazt, amit tapasztalunk. Jézus mond egy
példázatot: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember
magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a
mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem
a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett
magot a kalászban.” És már rögtön gondolhatjuk
is: „A Jézus korabeli ember persze, hogy nem tudta, hogyan nő a
vetés, hiszen nem volt annyira „fejlett”. De mi ma már tudjuk,
mert a vetés egyrészt nem magától nő, kell hozzá tápanyag,
föld, napfény, stb. Nincsen ebben semmi extra.” És ha ezt
gondoltuk, igazunk van. Csakhogy hiába van igazunk, ha ezzel
elvétjük a lényeget! Találóan mondta Joachim Jeremias német
evangélikus teológus: „a modern ember átmegy a szántóföldön,
lefelé tekint és a biológiai fejlődést látja. A Biblia emberei
ugyanazon a földön áthaladva felfelé tekintenek, és egyik isteni
csodát látják a másik után, csupa halálból való feltámadást.”
Ugyanazt nézzük, ugyanaz van, mégis másképpen látszik,
másképpen értelmeződik.
És ez nem csak a vetésre, vagy éppen a biológiára igaz, hanem
saját magunkra is. Ugyanazokra az eseményekre, élethelyzetekre,
történésekre, jelekre sokféle „szemmel” lehet nézni. És
bizony az Isten dolgai, jelei, üzeneti is egy bizonyos látásmódot,
szemszöget igényelnek. Ez a „látásmód” pedig a hit. A
hit ugyanis nem csupán annak az elfogadása, hogy létezik valaki,
valahol „odafent”, hanem az, hogy ez a valaki egy személyes
Isten, akivel kapcsolatba lehet és kell is kerülni, aki maga meg
tudja adni ez a „látást”.
Az út hozzá, az Istenhez, és ehhez az új látásmódhoz pedig
Jézus Krisztus. Ahogyan Péter apostol írja (az oltár előtti
olvasmányban olvastuk): „Mert nem kitalált meséket követve
ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és
megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni
fenségének.” (2Pét 1,16) Péter apostol azért írta le ezt
az előbb felolvasott mondatot, mert már akkor is sokan úgy
gondolták, hogy micsoda humbug és kamu ez vallásos Jézusos dolog.
És ma sincs ez másképpen! Pedig – mi tudjuk jól – Egyáltalán
nem az! Csupán az a helyzet, hogy a nyilvánvaló dolgokat is csak
akkor lehet meglátni, ha van rá szemünk! Ami felett más elsiklik,
ott a hit talál. Mert valóban, kell a vetéshez, a napfény, a
talaj, a tápanyag és kismillió biológiai és kémiai folyamat
eredménye, hogy megnő a növény. Valóban. De mekkora csoda ez, ha
tudom, hogy a teremtő Isten alkotta meg ezt a számunkra! És az
Isten szemszöge (amelyből fakad a hit „látásmódja” is, amit
tőle kapok), olyan hatalmas és széles, hogy abba én is beleférek.
És nem csak úgy általában, hanem az életem minden aspektusában.
Ugyanis Ő pontosan úgy lát engem, ahogyan vagyok. És milyen csoda
az, hogy ő odafigyel rám, szemmel tart, a szónak szó szerinti
értelmében, tart a szemével, a tekintetével. Ahogyan a zsoltáros
írja: „Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is
észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és
pihenésemet, gondod van minden utamra.” (Zsolt
139,2-3).
Kérjük az új látást az Istentől, az Ő látását, hogy az
Ő perspektívájában lássuk, az
Ő szemszögéből
az eseményeket, kapcsolatainkat és saját magunkat. Erre segítsen
bennünket a Szentlélek. Ámen
Év elején, a tél vége/a tavasz eleje felé "száguldva" is nagyon aktuálisak ezek a fenti gondolatok. (Sőt, mindenkor azok!) :-)
VálaszTörlés