Virágvasárnapi big data (prédikáció, Virágvasárnap, 2020.04.05.)

textus: Jn 12,12-19
12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!
14Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!




Egy cégnek, egy vállalatnak a növekedése, egy termék vagy éppen egy politikai párt népszerűsége ma már leginkább a kommunikáción múlik. A telekommunikáció (azaz a rádió és TV) előtt a „Jó munkának nem kell cégér” mondása volt a „marketing” stratégia. Ha jól végezted a dolgod, akkor a munkád minősége, mint információ, szájról szájra terjedt, és ment a szekér. Utána – és erre az időszakra már én is emlékszem – azt mondták, hogy nem elég jó „terméket” gyártani, hanem be is kell tudni „csomagolni”, hogy eladható legyen. Magyarul a jó terméket meg kell támogatni reklámmal, marketinggel is. Ma pedig az a helyzet, hogy a tartalom egyre kevésbé számít, csak az kell, hogy jó legyen a „duma” hozzá, és akkor viszik, mint a cukrot. Mire kiderül, hogy az adott fizikai, szellemi, vagy éppen politikai termék gagyi vagy egyenesen kártékony, addigra már a „gyártó” megszedte annyira magát rajta, hogy neki tök mindegy legyen!
Ennek, az utóbbi, 21. századi, megoldásnak a „szent grálja” pedig a „big data”, azaz a nagy adat. De mit jelent ez a fogalom: big data, avagy nagy adat? A közösségi média, amelyen keresztül például ez az istentisztelet is megvalósulhat, nincsen ingyen. Azt hisszük, hogy mert nem adunk érte pénzt, ingyen van. Pedig fizetünk érte, csak nem pénzzel, hanem adattal,… (de persze végül, áttételesen, pénzzel is, csak nagyon másképpen!). Megadjuk az adatainkat, sok millió másik emberrel együtt, közben pedig ezek a platformok naplózzák, hogy mire keresünk rá, mi az ami érdekel, mire kattintunk, mit olvasunk, nézünk és hallgatunk, stb. Így a lehető legmegkapóbb tartalmakat, reklámokat, videókat, programokat „tolják” elénk az online térben. A minap az egyik vásárlós oldalon rákerestem a „könyvtartó” szóra, mert hogy a gondoltam, veszek egy könyvtartót, aminek a segítségével az asztalra tett könyvet is tudom olvasni. Böngésztem egy kicsit és kb. öt perc múlva már az összes közösségi médiabeli oldalamon könyvtartók kezdtek sorjázni. Azóta le se tudom vakarni őket… Így néz ki ez kicsiben, de ha ez több millió, vagy akár milliárd emberre vetítve csinálják, akkor a tömegek szándékát, vágyait, igényeit, félelmeit, örömeit, haragjának tárgyait begyűjtve, ezzel a módszerrel, választásokat lehet nyerni és világ kerekének mozgását megváltoztatni! Ez a „big data”, avagy a „nagy adat”, amely „okosabb” tud lenni a legnagyobb koponyáknál, szakértőknél is.


Ma Virágvasárnap van. Együtt vagyunk a nagyhét nyitányában. Jézus bevonul Jeruzsálembe és nagy tömeg veszi őt körül. Éljenzik, kiabálnak neki dolgokat, éltetik, örülnek neki. Pálmaágakat lengetnek neki, ahogy beszamaragol a szent városba. Itt most minden nüansznak jelentősége van.
1. A pálmaág sokrétű jelkép. Jelképezi a hatalmat, a királyságot, és konkrétabban Júda (Izrael déli része) királyságát, amelynek – ha úgy tetszik – címernövénye volt a pálmaág. Ezzel a tömeg azt fejezi ki, hogy királyi méltóságú személyt fogad.
2. És nyilván nincsenek csendben sem, hanem kiabálnak éljeneznek: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében” Ezzel a tömeg akaratlanul is kimondja, hogy Jézus az Isten küldötte.
3. Szamáron jön, nem lovon (pláne nem fehéren!), azért, hogy az róla szóló jövendölés beteljesedjen: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Sion leánya a biblikus szóhasználatban Jeruzsálem népét jelenti. Jézus, tehát, királyként érkezik mégis alázattal, hiszen – ne feledjük – Virágvasárnap Nagypéntek, azaz a kereszt felé tart!




Mindez, a tömeg részéről, valahogyan önkéntelenül történt meg. Nem volt ebben semmi tudatosság. Azt olvassuk: „Tanítványai először nem értették mindezt”. Nos, ha a Jézussal együtt élő tanítványok nem értették a hozsannát, a pálmaágat, meg a szamarat, akkor az idegen tömeg hogyan foghatta volna fel ennek a momentumnak a teljes jelentőségét?! Elárulom: sehogyan. A tömeg tulajdonképpen, itt ebben a történetben, big datakét, azaz nagy adatként viselkedik. A sok-sok ember minden érzése, vágya, dühe kavarog most Jeruzsálem kapujában.
Nagyon sokszínű ez a Jézus fogadó tömeg. Itt vannak azok, akik Jézussal már valamilyen kapcsolatba kerültek, akik egyfajta guruként, vagy influenszerként tekintenek rá. Itt vannak azok is, akiket a szenzáció hozott ide. Történetünk előtt Jézus (talán) a legnagyobb csodáját viszi végbe: feltámaszt egy embert, név szerint, Lázárt (Jn 11,1kk). Nos, ennek aztán volt híre, Jézus igazi „celeb” lett tőle. Aztán itt vannak azok, akik a forradalmárt, a szabadságharcost látják Jézusban, aki királyként (azaz politikai szereplőként) majd jól kiebrudalja a rómaiakat. És valószínűleg még van egy pár konkrét kategória ezeken túl is…, plusz a bámészkodók.
És, végeredményben, a tömeg önmaga big datájává, nagy adatává válik, rávetítve Jézusra mindazt, a mire vágyik, amiért harcol, amit akar, akit gyűlöl, stb. És ez baj. Nagy baj! Ugyanis ahogyan a big datával sem szoktak (a szó nemes értelmében) konstruktívnak lenni, hanem inkább hatalmat gyakorolni a tömegek vágyainak kiszolgálása által, úgy ez a mai jelenet sem más. Csak éppen nem Jézus szolgálja ki a tömegek vágyait, hanem a tömeg maga teszi ezt meg önmagával!
És mivel Jézus nem kiszolgálni jött a tömeget, hanem az egész emberiségért jött, „hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45) Így ez az ábrándkép csak ideig óráig „működik”, „működött”. A virágvasárnapi tömeg big datája már önmagában hordozta Jézus elítélését és kereszthalálát, tekintve, hogy nagyon gyorsan kiderült: Jézus nem az, akinek őt várták, és nem azért és nem úgy tesz, ahogyan ők várnák!




Azonban nagyon izgalmas így, nagy adatként, mégis rájöttek egy csomó mindenre, amit még a tanítványok sem értettek meg. Hogy Jézus király, az Isten küldötte és az Ószövetség által, már évszázadokkal ezelőtt megígért Messiás. Kimondott a tömeg egy csomó mindent, csak éppen, igazából maga sem értette.
Csak egy nagyon áttételes részletet emelnék ki ezek közül a „rájövések” közül, ami engem nagyon megérintett. Azt olvassuk, hogy ezekkel a szavakkal fogadta Jézus a tömeg: „Áldott, aki jön az Úr nevében” Ez a sor egy idézet a 118. zsoltárból, amelyet több száz évvel Jézus előtt írtak (Zsoltárok 118,26). Gyönyörű kép, hogy az ezt megelőző (117.) zsoltár a legrövidebb, az ezutáni (119.) a leghosszabb fejezet a Bibliában, és az idézett (118.) zsoltár pedig a Biblia mértani közepe! Milyen fantasztikus, hogy egy évszázadokkal Jézus előtt keletkezett zsoltár, és egy kb. 200-250 évvel Jézus után összeállított teljes Biblia mai magyar fordításának nyomdai formája is arról beszél, hogy mindennek a közepe Jézus! A Bibliának, az egyháznak, a világnak, az időnek,… és milyen jó lenne, ha ez rólunk is elmondható lenne!


A mai ige bennünket is megszólít. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus fel kell fedezni! A tömeg saját vágyait vetítette Jézusra ezért nem tudta megismerni őt, a maga valójában. Azt mondják, az iszonyatosan féltékeny, farizeusok, akik tanúi voltak Jézus bevonulásának: „íme, a világ őt követi!” És ők is (tudtukon kívül) hatalmas igazságot mondtak ki. Itt ugyanis nem úgy kell érteni a követést, hogy „követője lenni valakinek” (az eredeti, görög szövegben: „akolutheó” – pl. 1Pét2,21), hanem abban az értelemben követők, hogy „ő utána menők” (az eredeti görög szövegben: „opiszó autu apélthen”). A tömeg Jézus után ment, hogy kielégíttesse a vágyait, szükségeit, látványosságot és szenzációt várva. De nem voltak az ő valódi követői!
Ha keresztények vagyunk, akkor mi nem Jézus után megyünk, hanem valódi követői vagyunk, együtt megyünk vele. Itt ez, a nagyhét nyitányában, különösen is aktuális. Nem Jézus után kell kullogni, egyfajta katasztrófaturistaként, hogy „na mi történik itt, kérem szépen?”, hanem követni kell őt! Pál apostol azt írja: „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,5-8) Az a küldetésünk, hogy Jézussal együtt eltemessük az „óember”-t, a régi énünket, és megváltozott – sőt inkább úgy mondom – megváltott, új emberré válhassunk! És ez a megújulás, amely csak a Krisztust valóságosan követő, belé vetett hit által lehetséges. Ő pedig, ezen a földön, újjászületést, az Isten mennyei országában pedig örök életet ad a számunkra! Így legyen! Ámen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)