Az abszolút pásztor (prédikáció, Húsvét utáni 2. vasárnap, 2020.04.26.)

textus: Apcsel 20,25-31

„25És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. 26Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. 28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.”

A teljes istentisztelet a YouTube-on:

Van egy fogalom, amit feleségemmel szoktunk használni az online tevékenységeink kapcsán. Ez a fogalom pedig a „szubjektív internet”. De mit jelent ez? Minden közösségi média platform, minden keresőprogram legfőbbin célja az, hogy kattintsunk, és időt töltsünk el ott. Ennek érdekében igyekeznek személyre szabni a tartalmakat, amik elénk kerülnek. Tehát ha én sok macskás-videót néznék, akkor a közösségi oldalak, meg a keresőmotorok is első találatként macskás videókat, macskaeledelt, macskaalmot és mindenfajta macskás cuccot raknának elém. Másoknak meg mondjuk kutyásat, barkácsosat, horgászosat, zenéset, stb., kinek-kinek ízlése szerint. (Erről bővebben a virágvasárnapi prédikációban beszéltem.) Így azonban az internet tulajdonképpen már nem is egy „darab” internet, hanem sok-sok szubjektív, személyre szabott internet csoportja. Szóval, az én szubjektív internetem – nem meglepő módon – nagyon sok vallási-egyházi tartalmat hoz elém, ahol egy különböző felekezetekhez tartozó emberek, papok, lelkészek, hívők, influenszerek, ésatöbbik azt tárgyalják, arról beszélnek és vitáznak, hogy vajon mi köze az Istennek ehhez a mostai világjárványhoz… Vagy tulajdonképpen bármelyikhez, csak a többi annyira nem érdekel bennünket, mert ez a mostani a miénk. És ezen belül is az a kérdés szokott felmerülni rendszeresen, hogy „hogyan engedheti meg az Isten, hogy ez megtörténjen?” (Erről a témáról is beszéltünk már tavaly nyáron, csak más vonatkozásban.)

Nos, ennek kapcsán találkoztam nagyon meredek kijelentésekkel is!

1. Hallottam ilyet pl., hogy „hívő ember nem betegedhet meg, mert az Isten nagyobb, mint a vírus”! És amíg a mondat második fele igaz, addig az első fele teljes marhaság! Még, hogy nem betegedhet meg keresztény ember?!

2. Aztán, hallottam olyat is, hogy „Ez a vírus Isten büntetése, a bűneink miatt!” Most komolyan? Én nem mondom, hogy nem érdemeljük meg (úgy generálisan, mint emberiség) ezt a járványt a sok disznóság miatt, amit műveltünk magunkkal, egymással, vagy éppen a természettel,… de az, hogy az egyes beteg ember ágyához odamenjünk és azt mondjuk, hogy „Ez a te hibád!”, nos, ez nagyon durva és ráadásul nem is igaz!

3. És olyat is hallottam, hogy a vírus egyes embercsoportok miatt jött ránk, akiknek más a bőrszíne, más a nemi identitása, más a vallása, más az akármije… Ez is nagy badarság!

De miért tudom legalább annyira határozottan állítani, hogy ezek – a különböző egyházi vagy annak tűnő személyektől származó kijelentések – mind hamis és hazug dolgok, azokkal együtt, amiket az előbb felsoroltam? Onnan, mivel egyszerűen nem tehetünk Istentől származó állítást a járvánnyal kapcsolatban, azon egyszerű oknál fogva mert nem tudunk ilyenről! Aki azt mondja, hogy ő tudja, hogy milyen isteni indokból van a járvány az egyszerűen hazudik! Mert, hogy minden valószínűség szerint nincsen semmilyen isteni indoka, vagy ha van is, azt nem tudjuk és nem is tudhatjuk!

A mai igénk az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből van. Annak is szinte a végéről. Csodálatos már magában a könyv is, hiszen az egyház születésének történetét írja le. Az apostolok (főleg Péter és Pál) nagyon kalandos körülmények között vitték az Isten szeretetének üzenetét és a Jézusról szóló evangéliumot szerte az első századi Római Birodalomban. Ahol ma, mi bekapcsolódunk a történetbe az már a könyvnek a vége felé van. Pál apostol búcsúzkodik az egyik gyülekezetben, amit ő maga alapított. Azért kell búcsúznia, mert az a feladata, hogy Rómába menjen és ott a császár előtt hirdesse az evangéliumot, de tudja, hogy ennek (minden bizonnyal) az lesz következménye, hogy őt is elítélik, és jó eséllyel meg is ölik. (Ez utóbbi szomorú esemény már nincsen benne a Bibliában, de az egyházi hagyomány szerint Pált tényleg kivégezték Rómában.)

Szóval, Pál búcsúzkodik és hagy, egyfajta testamentumként, egy-két magvas gondolatot, rendelkezést, biztatás, figyelmeztetést a gyülekezet vezetőinek. „Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.” Súlyos szavak ezek. Pál arra figyelmeztet, hogy nem csak kívülről próbálják majd meg egyesek, vagy egyes csoportok, aláásni az egyház munkáját, ellehetetleníteni, vagy éppen kiirtani azt, hanem belülről is jöhetnek problémák. Úgy fogalmaz: „közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat” Mennyire durva, hogy ilyen aktuális ez az üzenet ma is! Mennyien vannak, akik ilyen vagy olyan indokkal, de a siker, a népszerűség, vagy más (legtöbbször anyagi) okok miatt, de olyan állításokat tesznek az Isten, Jézus, vagy éppen a kereszténység neve alatt, nevében, amelynek a célja, hogy „magukhoz vonzzák a tanítványokat”! Mindig is voltak ilyenek, nem csak a múltban, de vannak a jelenben is a járvány kapcsán is! És nem csak a járvány kapcsán! Hogy az „Isten így…, a kereszténység úgy…” mindezt pedig minden igei, bibliai alapot nélkülözve, sőt sokszor azzal szembemenve! Elkeserítő…

No, de ha azt állítjuk, hogy járvány isteni, Istentől származó okai kapcsán nem tudunk állítást tenni, akkor viszont mit az, amit tudunk mondani, állítani? Az oltár előtti olvasmány, a lekció János evangéliumának 10. fejezetéből volt. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.” (Jn 10,11-12) Jézus nem egy olyan fizetett alkalmazott (béres), akinek a lojalitása hamar elillan, ha valami baj történik, hanem ő pásztor. És ezen belül is nem csak ilyen-olyan pásztor, hanem JÓ pásztor. Jó abban az értelemben, hogy jó gazda, jó „szakmailag”, jól vezeti a nyáját, és jó abban az abszolút értelemben is, hogy ő az abszolút jóság. Márpedig az abszolút jóság nem hagyja el az övéit. És Jézus bizony ilyen. Velünk van. Ez valahogy olyan triviálisnak, vagy blődnek hathat, de Ő tényleg VELÜNK VAN! Most, ebben a helyzetben is. Ott van azokkal, akik be vannak zárkózva, azokkal, akiknek meg muszáj menni dolgozni. Ott van azokkal, akik az egészségügyben küzdenek. És persze ott van azokkal is, akik az egészségüggyel „küzdenek”, mert egyéb más betegségeikre nem kapnak ellátást a vírus-helyzet, vagy az erre adott, át nem gondolt reakciók miatt. Ő pontosan tudja, hogy mi milyen helyzetben vagyunk, legyünk bármilyenben is. Hiszen Jézus emberré lett, emberként élt, szenvedett, és úgy, ahogyan más sohasem lett volna képes! Magyarul: az az Isten, aki Jézus Krisztusban emberré lett, az az Isten a szenvedő Krisztusban mutatta meg leginkább a kegyelmét. Abban a Krisztusban, aki a pásztor, a jó pásztor, népének vezetője és főpapja is, aki nem olyan – ahogyan a Bibliában olvassuk – mint „aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” (Zsid 4,15).

Igen, Isten hagyta, hagyja, hogy megtörténjen ez az állapot! Ez biztos, hiszen megtörténik, és semmi sem történhet úgy, hogy azt az Isten (valamilyen oknál) fogva ne engedné meg. Emellett viszont egyszülött Fiát is odaadta, hogy velünk legyen, hogy jó pásztorunk legyen, a legnehezebb pillanatokban is! Ebbe az élő reménységbe kapaszkodjunk mindannyian! Ez mindennél erősebb! Ámen