Böjti takarítás (prédikáció, Böjt 1. vasárnapja, 2021.02.21.)

A prédikáció letölthető, audió formátumban:

A prédikáció a YouTube-on: 

https://www.youtube.com/watch?v=XVdoo2UTDqc&ab_channel=Evlelk%C3%A9sz

textus: Mt 16,13-17.21-24

„13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? 14 Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? 16 Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17 Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. […] 21 Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22 Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! 23 Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. 24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Különleges alkalom a mai. Egyrészről kezdődik a böjti időszak, másrészt pedig hónapok óta most van lehetőség templomba jönnünk. És milyen csodálatos szimbólum lehet ez a számunkra. Amikor a böjtről gondolkodunk, akkor mindig a „nem” jut eszünkbe. Mit nem lehet, mit nem szabad. Mit hagyunk el, mit vonunk meg magunktól. Pedig valójában a böjt egy nagy „IGEN”. Ahogyan most itt vagyunk a templomban és sok mindenben korlátozunk kell magunkat (kézfogás, ölelés, távolság, maszk, stb.), de mégis, ezt azért tesszük, hogy valami nagyobbnak készítsünk helyett, hogy a Mindenható Isten jelenlétében lehessünk együtt!

Egy másik példa. Kb. két hete lett új íróasztalom. Vettünk nekem egy álló íróasztalt, mert annyit kell asztalnál dolgozni, hogy az ár egészségtelen. Így most, az irodámban vagy egy ülő és egy álló asztal is. Váltogatom. De ahhoz, hogy ez az asztal beférjen át kellett rendezni a helyiséget és dolgokat kipakolni, mert másképpen nem fért volna be. A böjt pontosan ugyanerről szól. Szeretnénk valamit, szeretnénk az Istenhez közelebb lenni. De ahhoz, hogy ő „beférjen”, ahhoz más dolgokat ki kell pakolni. Ennek folyamata pedig először is az önvizsgálat, utána a bűnbánat. Aztán pedig a „takarítás”, hogy legyen helye az Istennek!

Éppen ezért a böjt nem a szükségnek, a hiánynak, vagy éppen éhségnek és a szenvedésnek a dicsérete, magasztalása, hanem annak a tudata, hogy a belső takarítás és tisztaság ezzel jár! Nem önmagukért vannak a böjti megvonások, pl. a hús nem evése, vagy akár bármi más, számunkra fontos tettről vagy ételről való lemondás, hanem azért, mert valami nagyobb jónak készítjük a helyet! És amikor éhes vagyok, amikor nem teszem azt a kedves dolgot, amit szoktam (ez a cselekedeti böjt), akkor jusson eszembe (és szívembe), hogy miért csinálom én mindezt. Azért, hogy Krisztushoz közelebb kerüljek, hogy többet és jobban ismerjek meg belőle!

És persze a hiány arra is rávilágít, hogy bizony szenvedés kellett ahhoz, hogy nekünk megváltásunk lehessen. Nem a mi szenvedésünk, hanem Krisztusé! Ezt előre is megmondta a tanítványainak, ahogyan a mai igénkben van: „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”

A mai igénkben két – nagyon is összefüggő – történet szerepel, és mind a kettőben Jézusnak illetve Péter apostolnak a kapcsolati dinamikája játssza a főszerepet. Jézus – ahogyan az előbb hallottuk/olvastuk – kijelenti a szenvedését és halálát, ez a közepe a mai szakasznak. De mind előtte, mind pedig utána a tanítványokkal és elsősorban Péterrel beszélget. A fenti kijelentés előtti szakaszban megkérdezi Jézus: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát? [azaz őt magát] Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Aztán pedig azt kérdezi: „Hát ti kinek mondotok engem?” Merthogy ez itt a lényeg! Sokan sokfélét mondanak Jézusról, de vajon ők, vajon mi mit mondunk? A tanítványok válaszát Péter hangosítja ki: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Na, ez az a pont, ahol végre kimondódik az evangélium lényege: Jézus a Krisztus, azaz a megváltó, a messiás. (a „krisztus” szó önmagában nem egy tulajdonnév, hanem egy jelző!) Hurrá, örülünk! Aztán Jézus elmondja, hogy bizony neki szenvedni kell és meghalnia, erre pedig Péter „félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Milyen érdekes, hogy Péter kimondta, hogy Jézus a Megváltó, de utána meg el kezdte tutujgatni, meg „nevelni”, hogy „ugyan már, ez így nem lehet, mert a Megváltó nem ilyen!” Péter egy kicsit úgy viselkedik itt, mint a régens uralkodó, a gyermek király mellett. Hogy „oké, hogy te vagy a király, de majd ha felnősz, akkor majd csinálhatod, ahogy akarod, de most én tudom jól, hogy mit kell tenni.”

Következő lépésként tegyük hozzá, hogy Jézus mit reagál Péter megnyilvánulásaira. Amikor Péter kimondja, hogy Jézus a Krisztus, akkor így válaszol: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.” Amikor pedig nevelni próbálja őt, így szól: „Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.” Mi a közös ezekben a jézusi válaszokban? Az, hogy egyik sem Péterről szól! Ugyanis pontosan ilyen az ember. Az egyik pillanatban ezt mondja, aztán pedig mást, és kohéziót, következetességet ne várjon senki. Annyi minden bizonytalan, annyi minden hatás ér bennünket, annyi a rossz erő, amely nem közelíteni, de távolítani akar bennünket az Istentől, hogy az abszolút bizonytalanságot eredményez. Azt hiszem ez a bizonytalanság érzés pedig csak fokozódik manapság ebben a pandémiás helyzetben. „Biztosan ezt akarom? Biztosan ez van? Elhihetem? Eljöhetek, vagy inkább maradjak?” Mire figyelmezteti Jézus Pétert? Arra, hogy mindig ott leselkedik a gonosz, hogy tévútra vezessen, de mindig ott van a lehetőség és az alkalom arra, hogy az Isten akaratára figyeljen és hallgasson, mint mikor kimondta, hogy ő, Jézus a Krisztus! Mert ha ennyi minden bizonytalan ebben a világban, akkor a bizonyosságot e világon kívül kell keresni! Csakis az Istenben lelhetünk bizonyosságot, csakis Krisztust követve, az Ő szavára hallgatva lehetünk biztosak!

Ambróziusz (Szent Ambrus) püspök írta ezt a negyedik században Krisztusról „Ha bölcsességről beszélünk, ő az; ha az erényről, ő az; ha az igazságosságról, megint csak ő az; ha a békéről, az igazságról vagy az életről és a megváltásról beszélünk, ő az.” Pál apostol pedig azt írja: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,11) Hát, ez a cél, ez a böjt célja, hogy Krisztus legyen bennünk. Erre törekszünk ebben az időszakban, ezért „takarítunk”, ezért kell „kipakolni” a nem odaillő dolgokat, hogy Krisztusnak helye legyen! Ő fog majd bizonyosságot adni! Éppen ezért a böjt is ünnep. Ünnepeljünk hát, de ne nagy dínomdánommal, hanem bent, ott legbelül, és ne a hiányt, hanem a hiányokat betöltő Isten szeretetét Krisztusban! Ámen