Azt csinál, amit akar? (prédikáció, Böjt 5. vasárnapja, 2021.03.21.)



Az igehirdetés háttérben hallgatható és letölthető, audió formátumban:


Az igehirdetés videója a YouTube-on: 
https://www.youtube.com/watch?v=j0UC3o58MdA&ab_channel=Evlelk%C3%A9sz


textus: Jn 2,13-22

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.



Rengeteg szó esik manapság a közbeszédben a médiáról. Arról, hogy a média egyfajta hatalmi ágként, mennyire be tudja folyásolni a gondolkodásunkat, szokásainkat, és mennyire nem csak képes erre, de csinálja is. Ezen belül is kiemelten a közösségi médiáról esik szó. Arról, hogy mennyire megváltozott az információáramlás azzal, hogy elsősorban nem professzionális szakemberek állítják elő és terjesztik a médiatartalmak, meg úgy általában az elérhető információk többségét, hanem az átlagember. A Facebook, a Twitter, a Instagram, stb. „csupán” platformok, hordozó felületek a sok-sok előállított tartalom számára. Legalábbis a felszínen. Mert az nyilvánvaló, hogy azzal, hogy az adott platform algoritmusokkal szűri meg azt (ilyen vagy olyan paraméterek szerint), hogy mi mit látunk az adott platformon, az egy olyan „szerkesztői” munka, amely alapvetően nem csak elősegíteni, de korlátozni is tudja a tisztánlátást minden tekintetben! De ez egy másik téma… A mai igénk szempontjából, ami érdekes az az, hogy ezek a platformok magántulajdonban vannak, óriáscégek termékei. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az adott cég, akié a platform, határozza meg a „játékszabályokat”. Ha ő úgy gondolja, hogy valami oké, akkor az oké, ha nem, akkor nem. És mivel itt magántulajdonlású profitorientált gazdasági vállalkozásokról van szó, ezért számukra nem az etika, az igazságosság, a ferség, a pártatlanság, de még csak nem is a valóság tükrözése a cél, hanem a pénz! Ily módon, ami a közösségi médiában (bár igazából a hagyományos médiában is) megjelenik az nem feltétlenül a valóságot tükrözi, hanem elsősorban profitot akar termelni. És mára bizony azzal kell számolnunk, hogy ez a görbe tükör lett az emberiség elsődleges agorája, azaz az a helye, ahol a dolgainkat megvitatjuk, amely mentén a döntéseinket meghozzuk. Így süllyedünk bele abba disztópikus helyzetbe, ahol a globális nagyvállalatok irányítanak mindent. Nos, erről folyik ma egy nagyon nagy vita, amely paradox módon nem tud máshol megvalósulni, mint magában a közösségi médiában.

De persze ott van a másik oldal is, amely azt mondja, hogy „Kérem szépen, ezek magánvállalkozások, nem kötelező senkinek részt vennie benne. Ha nem tetszik lépj ki, vagy csinálj másikat!” És bizony ebben is van igazság, hiszen az övé, azt csinál vele, amit akar. Azt hiszem ennek a vitának a végkifejlete lesz a 21. század legnagyobb horderejű társadalmi irányzéka…

Na, de hogyan kapcsolódik ez a mai igénkhez? A mai szakaszunk egy nagyon ismert rész a Bibliából, szorosabban az Újszövetségből. „Jézus megtisztítja a templomot” vagy „Templomtisztítás” címen szokott a különböző bibliafordításokban szerepelni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy Jézus mikor bemegy a templomba, A jeruzsálemi templomba, akkor azt látja, hogy tele van árusokkal és más, gazdasági tevékenységet végzőkkel, és ezen felháborodva, kizavarja őket onnan, „megtisztítja” a templomot. Ennek a történetnek a kapcsán sok félreértés és téves következtetés forog közkézen, pontosabban „közfejben”.

1. Nos, egyrészt ezt nem úgy kell elképzelni, hogy bent a templomban voltak ezek az árus és egyéb bódék, hanem, hogy az udvaron. Ugyanis akkoriban az udvar is a templom részének minősült.

2. Legtöbbször úgy ábrázolják ezt a történetet – főleg filmekben – hogy Jézus meglátja a sok gazdasági tevékenységet végző embert és hirtelen felindulásból szétzavarja őket. Ezzel szemben azonban azt olvassuk, hogy „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból”. Nos, aki ért a kötélveréshez, az tudja, hogy időbe telik. Jézus nem hirtelen felindulásból, hanem felindultan, de nagyon is tervszerűen tette, amit tett.

3. Az is sokszor előjön, hogy ez a történet arról szól, hogy az egyház ne folytasson gazdasági tevékenységet. Ez sem igaz, már csak azért sem, mert mind az árusok, mind pedig a pénzváltók kellettek ahhoz, hogy az emberek meg tudják vásárolni azokat az áldozati ajándékokat, amelyek kellettek az istentisztelethez a mózesi törvények szerint.

3. Ennek a történetnek mentén sokan igazolva látják azt, hogy vallási, keresztény alapon, lehet erőszakhoz folyamodni. Sokan indítottak ezen felbuzdulva keresztes hadjáratot, akár szó szerint, akár átvitt értelemben. Hiszen „lám, lám, Jézus is erőszakhoz folyamodik!” Ez egyértelműen téves és káros!


De akkor miről szól ez a történet? Mindenek előtt szól az irányultságról. Persze, hogy kellenek az áldozati ajándékok az istentisztelethez. De nem szabad, hogy – egyrészt – ez legyen az Istennel való találkozás non plus ultrája. Az áldozat nem a célja, hanem eszköze volt az istentiszteletnek, a célja ugyanis az Istennel való kapcsolat. Nem adok kapok dolog volt ez akkor sem. Ez az templomba érkezők oldala. Másrészt pedig ott vannak az árusok és pénzváltók, akik pedig a haszon reményében, a profit érdekében sokszor pont az áldozati ajándékok mentén inkább anyagi nehézségeket okoztak az embereknek, semmint segítettek az istentiszteletek gördülékenységében. Így az áldozat, amely az istennel való találkozás és kapcsolat eszköze volt, inkább akadály lett.

De amiről leginkább szól ez a történet az az, hogy Jézus otthon van. A jeruzsálemi templomban vagyunk, amely az Isten jelenlétének a garanciája volt. És ma már tudjuk jól, hogy Jézus Isten Fiaként micsoda (is)? Az Isten jelenlétének garanciája. Ahogyan ő mondta: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2, 49) Sőt Jézus maga is az Atya temploma, hiszen benne maga az Isten öltött testet! Nem véletlen az, hogy amikor Jézus kérdőre vonják, hogy miért tette azt, amit tett, és jelet, csodát követelnek, hogy azzal bizonyítsa, hogy neki joga van ahhoz, amit tett, Jézus ezt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt.” Ez a fajta összehozása a templomnak és Jézus személyének nem véletlen, hiszen nem csak a jeruzsálemi épület volt az Isten háza, otthona, hanem maga Jézus személye is.

Jézus tehát a templomban azt csinál, amit akar! Az övé, az ő otthona, az ő felségterülete. Jézusnak, mint Fiúnak teljhatalma van, azt tesz a házzal, amit akar! Ha akarja, akkor erővel megtisztítja, ha akarja, hagyja lerombolni. „De akkor” – kérdezhetnénk – „miben különbözik, Jézus azoktól a techcégektől, akik a médiát és a közösségi médiát uralják? Hiszen ők a platformokon azt és úgy csinálnak, amit akarnak, és ezzel bajunk van, hiszen ezek már annyira fontos »helyek«, hogy enélkül már nem lenne nagyon közélet! Az Istené pedig nem csak a templom, hanem az egész világ, szóval, ha ő ott azt csinál amit akar, akkor még nagyobb probléma a mi szempontunkból, nem?” És valóban jogos a kérdés, amely sok esetben úgy hangzik el praktikusan, hogy „Hogy tehette ezt az Isten?” vagy „Hogyan engedhette meg ezt az Isten?!”.

Ezekben a kérdésekben is csakúgy, mint a mai történetünkben az irányultság, az Isten irányultsága a fontos. Ugyanis abban meg kell egyeznünk Isten azt tesz, és Jézus azt tesz, amit akar a világban! Ezt kár vitatni, mert így van. Ami vita tárgyát képezheti az az, hogy vajon jó-e ez nekünk, és beszélhetünk arról, hogy mire számíthatunk ennek mentén.

Nagyon nagyot tévednénk, ha e történet alapján egy kontrollálhatatlan erőszakos despotaként aposztrofálnánk Jézust és ennek mentén az Istent magát. Ugyanis nem erről van szó. Azt olvassuk: „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból ” majd ezt „Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”” (Ez részlet a 69. zsoltárból) majd ezt „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”- mondja Jézus „Ő azonban testének templomáról beszélt.”- tesz hozzá a szentíró. És hol ebben a három részletben a összefüggés és az Isten irányultsága.

1. A korbács. „Fragellion” az eredeti görög szó. Jézus korbácsot használ a templomban. És mit olvasunk a nagypénteki történetben? „Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, […] Jézust […] megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.” (Mk 15,15) Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot, hogy itt a „megostoroztatta” kifejezés mi! A fragellion. Nem csak az épületben, de testének templomba is korbácsot szenved.

2. A tanítványoknak eszébe jut a 69. zsoltár Jézus tette kapcsán: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” Ugyanebben a zsoltárban nem sokkal hamarabb ezt olvassuk: „Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. […] Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.” (Zsolt 69,5.8-9) Ismerős? Mintha csak újra nagypéntekhez jutottunk volna!

3. És igen, végül harmadik napra „felépítette” Jézus a templomot, testének templomát. Hiszen mi mást jelenthetne az, hogy harmadnapra feltámadt?

Jézus azt tesz, amit akar? Igen. Feljogosít bennünket ez a történet arra, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk? Távolról sem. Ezen duzzogva (amit szabad Jupiternek…), és ettől a helyzettől megrendülve arra kell, hogy számítsunk, hogy az Isten, ha más nem, a maga örömére jól ellátja a bajunk, amikor csak akarja és jól esik neki? Dehogyis! Hiszen láthatjuk, hogy a Mindenható Isten még ezzel az erőszakkal sem az embert bántja, hanem egy jézusi prófétai cselekedettel előrevetíti, hogy mi fog történni nagypénteken és húsvét hajnalán: az Isten Jézus Krisztusban magát „emészti el”, hogy nekünk ne ez legyen a sorsunk! Korbáccsal, kereszttel. Mindezt miért? Szeretetből. Ez a mai vasárnap – igénk nyomán – az önmagát odaadó Isten ünnepe legyen! És mi – mint az ő követői – kövessük ebben is őt! Az életünk az ő kezében van jó helyen, az ő nagyobb dicsőségére és emberek üdvösségére! Ámen 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)