Koncert a város szélén (prédikáció, Virágvasárnap, 2021.03.28.)

Az igehirdetés letölthető, audió formában:

Az igehirdetés a YouTube-on:

https://www.youtube.com/watch?v=-X2y8X_mb_c&ab_channel=Evlelk%C3%A9sz

textus: Zof 3,14-17

„14 Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! 15 Eltörli az Úr az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. 16 Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! 17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Nem tudom, hogy ki van közöttünk, aki zeneszerető? Engem – már csak a családi hátteremből fakadóan is – gyerekkorom óta körbevesz a zene. Mindig ment a zenehallgatás, zeneiskola, zenélés, új és régi zenék összehasonlítása, értékelése, kritikája, zenei hírekről, hangszerekről és a hangosításról való beszélgetés, stb. És persze a koncertek. Tulajdonképpen koncertekre is gyerekkorom óta járok. Első olyan koncertélményem, amire emlékszem ’89-ből vagy ’90-ből van, egy Halász Judit koncert, ami a Szolnoki Szigligeti Színházban volt. (Én persze ingyen jutottam be soron kívül, mert apám a színházban dolgozott…) De nem csak gyerekkoromban, hanem felnőtt koromban is (és ma is) nagyon fontos számomra a zene. És ezen belül is kiemelten az élő zene, a koncert. Manapság már nem nagyon tudok koncertre járni, de végig a gimi és az egyetem alatt állandóan koncertekre jártunk.

Két legnagyobb koncertélményem a Rolling Stones (2007) és Slash (2013) volt. Ebből látszik, hogy akkoriban szinte csak rockzenét hallgattam. Elképesztő dolog ilyen nagy nevek koncertjein ott lenni! Aki nem volt még ilyen nagyszabású koncerten, annak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy mit jelent az az eufória, amikor több tízezer ember együtt énekel, ugrál, kiabál, táncol… Mit jelent az, hogy mind ugyanoda figyelünk, mind ugyanazért vagyunk itt, és mind (közel) ugyanazt érezzük! Életre szóló élmény.

És nyilván ez az élmény nem csak a performance-nak, az aktuális előadásnak szól, hanem annak is, hogy hogyan viszonyulunk az adott előadóhoz. Maga a rajongás is ad egy olyan pluszt, ami még fokozza az élményt. Nagyon élénken él bennem az élmény, hogy több évvel később, mikor visszanéztem a 2007-es budapesti Rolling Stones koncert videóit a YouTube-on, akkor meglepődve hallottam, hogy (kis túlzással) egy tiszta hang nem volt a koncerten. Ott, helyben, azonban semmit, de semmit nem érzékeltem ebből, pedig már akkor is „veterán” zenész voltam. A koncertélmény megszépítette még a hangokat is… A rajongás sok mindent képzel és elfedez. Hányszor hallottunk, olvastunk olyat, hogy rajongók mire képesek, hogy rajongásuk alanyát meglessék, megérintsék, megszerezzenek tőle dolgokat, tárgyakat. És nem egyszer nem kétszer ez tragédiába is torkollhat, hiszen akár a tömegélményből fakadó, fanatikus rajongás már önálló életet él, ahol már tulajdonképpen már csak a rajongás a lényeg, nem az, aki iránt rajong a rajongó! Sokszor iszonyatos törést jelent a rajongók számára, amikor a hírességről kiderül, hogy nem is az, akinek ők képzelték.

Ma virágvasárnap van. Az oltár előtti igében Máté evangélista tollából hallhattuk Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának történetét (Mt 21,1-9). Hát, én kb. úgy képzelem el ezt a történetet, mint egy hatalmas koncertet: „A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”-írja az evangélium. Hejehuja, vigalom, tombolás, kiáltozás… A zenét leszámítva pont ugyanaz, mint egy hatalmas koncerten. Biztosan hatalmas élmény lehetett azoknak, akik ott voltak.

Csakhogy! Pont ugyanúgy, ahogyan koncerten tomboló rajongók, virágvasárnapi jeruzsálemi tömeg is sok mindent képzelt bele rajongása alanyába, Jézusba, mindenféle alap nélkül. Akkoriban nagyon várták a messiást, akit úgy képzeltek el, mint egy földi uralkodót, aki visszaállítja majd Izrael állam régi fényét. Aki majd erővel, hatalommal kiűzi a megszállókat és helyreállítja a királyságot. Ennek mentén, a jeruzsálemi tömeg nagy része a saját álmait és vágyait ünnepelte ott, nem pedig Jézust! Ennek pedig az lett az eredménye, hogy pár nappal később (a részben) ugyanez a tömeg megölte azt, aki nem fért bele a vágyainak és váradalmainak keretébe.

A mai szakaszunk nagyon különleges. Zofóniás próféta tollából származik, aki több mint 600 évvel Krisztus előtt élt. És ez a rész nem véletlenül kerül elő ma, Virágvasárnap, hiszen ez egy azok között az ószövetségi szövegek között, amelyek előre megprófétálták a bevonulás euforikus pillanatát. Hagyományosan inkább Zakariás próféciája szokott előkerülni (Zak 9,9-17), amely szinte szó szerint leírja történetet évszázadokkal Jézus előtt, de Zofóniás is hasonlóképpen ír, és ad egy két olyan plusz ízt a történethez, ami miatt jó ha beszélünk róla.

Ugyanis Zofóniás nem elsősorban arról írt, hogy hogyan fog Jézus bevonulni (pl. hogy szamárháton, amiről Zakariás határozottan szól), hanem inkább arról, hogy milyen is Jézus, és rajta keresztül, milyen az Atyaisten és az ő viszonyuk az emberhez. „Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Eltörli az Úr az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet.”- írja a szakaszunk. A „Sion leánya” kifejezés Jeruzsálem népére vonatkozik (a héber nyelvben van a szavaknak neme, mint a németben). A Sion pedig az Isten hegye, ahol a templom állt, amiből ma csak a Sirató Fal van meg. A templom – ahogyan múlt héten beszéltünk róla – az Isten jelenlétének garanciája. Tehát, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, azt úgy teszi, hogy az elsősorban az Isten népének szól, akik az Isten jelenlétét várják a bevonuló messiástól. Jézusban az Isten találkozni jön az ő népével! És – félreértés ne essék – nem csak az akkoriakkal, de mostaniakkal is, velünk! Mi is „Sion leánya” vagyunk, hiszen mi is Isten jelenléte garanciájának, Krisztusnak, a nevét viseljük magunkon. Keresztény. Szóval itt nem a vágyaink, gondolataink, elvárásaink teljesülését kell várnunk, hanem az Isten jelenlétére kell teljes mértékben nyitottnak lennünk!

És mi a Jézussal való találkozásnak az eredménye? „Eltörli az Úr az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet.” Eltörli az ítéletet, azaz megment bennünket a bűneink halálos következményétől, a valódi haláltól, amely nem a fizikai élet végét jelenti, hanem az azutáni végleges elveszettséget. Ettől ment meg Jézus! Másfelől pedig, eltávolítja az ellenséget, azaz a Gonoszt, amely rajtunk kívül van, aki az Istentől akar bennünket elszakítani. (Nem az emberi ellenségről van itt szó!) Ezért jött Jézus! Azért jött, hogy jöjjön, hogy itt legyen, hogy együtt legyünk!

És még egy kis örömteli bátorítás a végére. Ezzel fejezi be a mai igénk: „Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” Remélem senki sem azt vette ki a szavaimból, hogy Jézusnak nem lehet euforikusan örülni, hogy nem lehet ujjongani vagy szabadon felkiáltani a Jézussal való találkozásban! Dehogynem! Igenis van helye az önfeledt örömnek az Ő jelenlétében, hiszen Ő pontosan ugyanígy érez irántunk! „Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” Nem plátói a kapcsolat, hanem valóságos! Örüljünk együtt! Ámen.