Ő tudja min mész keresztül - Zsid 4,14-16 (Böjt 1. vasárnapja, 2022.03.06.)

textus: Zsid 4,14-16

“14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Amikor valami igazán jó vagy igazán rossz dolog történik az emberrel, akkor szinte minden esetben jó az, ha ezt meg tudjuk osztani másokkal. Ha jó az esemény, akkor ott van bennem, hogy “hú, ezt el akarom mondani mindenkinek”, ha pedig rossz, akkor a feldolgozási folyamatnak egy fontos része, hogy tudjak róla beszélni, fel tudjam dolgozni. Pl. a gyász feldolgozásának egyik legfontosabb eleme a temetés. Ott együtt lehetek azokkal, akik velem együtt vannak ebben a mélységben. 

Ezt az együtt levést fejezik ki az  olyan mondatok mint pl.: “Őszinte részvétem!” vagy “Fogadja együttérzésemet!” Magam is nem tudom hányszor kimondtam már ezt a két fordulatot, és minden bizonnyal nem vagyok ezzel egyedül. De tegyük fel magunknak a kérdést: Vajon tényleg “részvétem”, tényleg részt veszek annak a gyászában, akinek ezt mondom?! Vagy tényleg együtt-érzek vele?! Vagy még inkább egyet-érzek vele?! Nyilván, most nem azt akarom mondani, hogy akárhányszor ilyet mondunk, akkor hazudunk - nyilván nem - de érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon igazak-e ezek a mondatok a szánkban. Mert, amikor igazi tragédia van - és nem csak gyász, bármi más is lehet - akkor van az a szint, amikor ezek a mondatok tényleg el kezdik azt jelenteni, amit jelentenek (és nem csupán szófordulatok) és számon is kérik rajtunk! Többször is megkaptam már beszélgetések során, hogy “Fogalmad sincs, hogy mit érzek!” vagy “Te nem tudhatod min megyek keresztül!” És ezek is igaz mondatok, hiszen - adott esetben - honnan is tudhatná, hogy min megy keresztül PONTOSAN a másik? 

És ez a fajta nem tudás, a szenvedő számára nem csak azt jelenti, hogy másik nem tudhatja, hanem az ő számára ebből az következik, hogy a másiknak biztosan jobb. Ennek kapcsán szokott még egy mondat előkerülni: “Neked könnyű, mert te nem vagy ebben a helyzetben!” Persze, lehet, hogy ez igaz… de az is lehet, hogy nem.

Vajon, hogy gondolunk ebben a vonatkozásban Istenre? Minek és hogyan tekintjük őt? Hogyan gondolunk rá? Hol van az Isten? Vajon ő fönt ül valamelyik felhő szélén és dörgedelmesen vagy éppen kedélyesen néz le ránk? Vagy csupán könyveli a rosszat és a jót végeláthatatlan oszlopokban? És közben meg annyira más mint mi, hogy fogalma sincsen arról, hogy min megyünk keresztül? Honnan is tudhatná, hiszen ő Isten, mi meg porból való és oda visszatérő emberek vagyunk! De még ha “agyban” tudja is, de érezni és tapasztalni bizonyosan nem tudja azt, amit mi! “Te nem tudhatod min megyek keresztül!”; “Neked könnyű, mert te nem vagy ebben a helyzetben!”

Ezzel szemben a mai igénk ezt írja: “Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” Jézus, aki a mi Főpapunk, az Isten Fia “áthatolt az egeken” - nem felfelé, hanem LEFELÉ - és eljött, ÉS… emberré lett! Nem mintha Ő vagy akár az Atya nem tudta volna, hogy mi min megyünk keresztül, mi az ami ér bennünket, mi az, ami fáj vagy éppen örömet okoz, hanem azért tette, hogy megmutassa, bizonyítsa a számunkra is ezt a tényt! 

“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” Amikor itt a “megindulni” kifejezést olvassuk, akkor ott az eredeti görög szövegben a “szümpatheó” kifejezés szerepel. Melyik magyarul is haszált szót fedezzük fel benne? [...] Igen, a szimpátia, szimpatikus kifejezést. Akkor ez vajon azt jelenti, hogy Jézusnak szimpatikus a mi erőtlenségünk? Nyilvánvalóan nem! Ugyanis a “szümpatheó” szó eredeti jelentése “együtt-érzés” vagy “együtt szenvedés”. (A “szün” jelentése “együtt”; a “patheosz” kifejezést pedig “érzést”, “szenvedést”, “tapasztalatot” jelent.) Magyarul, Jézus nem csupán tudja, de első kézből ismeri, részt vesz a mi életünkben, annak jó és rossz részében is egyaránt! Pontosan tudja, hogy min megyünk keresztül! Pontosan tudja, hogy mi van bennünk, és átérzi, részt vesz benne, sőt részt vesz belőle. “a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta” (Ézs 53,4)- írja róla Ézsaiás próféta. 

A közel lévő Istennel tudunk közösségben lenni Krisztus által. Krisztus együtt-érez, együtt szenved, együtt tapasztal velünk. Barátunk (Jn 15,15) és útitársunk (Lk 24,13-35) az életben. De a mai igénk arra is felhívja a figyelmet, hogy ettől még Jézus Úr, Isten, a Szentháromság második személye: “Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához.” Ő uralkodik és mindent megtehet, alá van vetve neki minden. És bár ő felajánlja számunkra a barátságát, mégsem vagyunk egyenrangúak. Amikor a színe elé lépünk a trón elé lépünk, és őneki megvan a szabadsága arra, hogy azt tegyen, vagy azt ne tegyen, amit akar. De ha elé lépünk, akkor bizton számíthatunk arra, hogy ha akaratunkat, kívánságunk igen, de személyünket soha nem utasítja vissza. “Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Két dolgot “találunk” Krisztus trónjánál: irgalmat és kegyelmet. Irgalmat, amely az együttérzésből (lásd fentebb) fakadó cselekvő szeretet, azaz minden segítség, amire ebben az életben szükségünk van! És kegyelem, a bűnbocsánat, amely pedig ahhoz kell, hogy ebből az életből átléphessünk az örök életbe!

Böjt első vasárnapja van. A böjt az egyházi év azon időszak, amikor igazán és extrán odafordulhatunk Jézushoz. Mégpedig nem másért, mint irgalomért és kegyelemért. Ő adja ezen ajándékait, amely által mi még közelebb kerülhetünk hozzá és megtisztulhatunk, bűneinket lehetehjük! Legyen biztatásunk és reménységünk az a Krisztus, akiről a mai igénk szól: “Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”