Szívre cetli - 5Móz 6,4-9 (Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap, 2023.06.11.)

textus: 5Móz 6,4-9

“4 Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!”

A legtöbb ember nem unatkozik. Nos, nyilván ezt nem úgy értem, hogy sohasem, hanem, hogy minden embernek vannak dolga, amit el kell végeznie, függetlenül attól, hogy elvégzi-e vagy sem. Ehhez kapcsolódóan, sokféle megküzdési stratégia létezik annak kapcsán, hogy semmi se maradjon el, amit meg kell csinálni, el kell végezni, el kell intézni. 

Ehhez a 21. század igen sok eszközt tud adni. Gondoljunk csak a telefonunkra. Szerintem a legtöbben telefonon állítanak be pl. ébresztőt, hogy időben fel tudjanak kelni. Vagy éppen emlékeztetők vannak rajta beállítva. Sőt, nagyon sokan a naptárat is telefonon vezetik, így minden egy helyen tud lenni. De persze ott vannak a klasszikusabb megoldások is, mint pl. a falinaptár, a határidőnapló, vagy éppen egy sima füzet. És vannak azok a megoldások, amelyek - akárhová is jussunk technikai szempontból - nem mennek ki a divatból. Ilyen pl. a cetli. Azt hiszem sokan vagyunk úgy, hogy ha valamit nem akarunk elfelejteni, akkor “Hú, hadd írjam fel gyorsan egy papírra/cetlire!” Vagy gondolhatunk itt a bevásárlólistára is. Azt hiszem, hogy legtöbben még ma is egy darab papírra írt bevásárló listával róják sorokat a boltokban…

Ahol kereslet van, ott előbb vagy utóbb kínálat is lesz, úgyhogy a cetlizésnek is megvan jelenkori, továbbfejlesztett verziója is. Ezt nevezzük “post-it”-nek, vagy ahogy mi otthon mondjuk: “tapicetli” (azaz cetli, ami tapad). Ki hogyan nevezi ezt a dolgot? [...] Nos, akárhogyan is nevezzük lefogadom azt, hogy szinte minden háztartásban és munkahelyen ott van egy-egy tömb post-it. Nagyon praktikus, hiszen egyrészt betölti a cetli funkciót, de ezen felül még oda is tehető, ragasztható, ahol jól látszik. Ráadásul mindenféle formában, méretben és rikító színekben is kapható, hogy feltűnő legyen. Jómagam is használom. Sokszor este ráírom, hogy holnap reggel mit nem szabad elfelejtenem, és felragasztom az íróasztalomra, vagy a számítógép monitorjának keretére. Vagy pl. téli időszakban a bejárati ajtónk belső felére van mindig felragasztva egy post-it, hogy “FŰTÉS”, hogy ne felejtsem el bekapcsolni a teremben a fűtést, ha valamilyen alkalom vagy program lesz. Azt hiszem, hogy mindannyian sok-sok helyzetet fel tudnánk sorolni, amikor nagyon jó jön ez a szem előtt levő, feltűnő, papíralkalmatosság. 

A mai igénk is post-it-tel dolgozik, csak éppen annak ősi formájával. “Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!” Maga az Úr jelez nekünk, hogy itt valami nagyon fontos dologról van szó. Olyan dolgokat ad át Mózesen keresztül, amelyeknek ott kell lennie szem előtt, bármerre, amerre megfordulunk, mint egy rikító post-it-nek. De mi ez az üzenet? “Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” Ez nem egy hosszú üzenet, elfér egy átlagos méretű post-it-en, mégis ott van a legfontosabb bibliai üzenetek között: szeresd az Istent!

Elsőre milyen közhelyesnek hangzik: “szeretet”, pedig nem is olyan egyszerű a dolog. Amikor az Istenről beszélünk, akkor a vele való viszonyt sok esetben nem a szeretettel írjuk le. Pontosabban, az, hogy ő szeret minket az oké, de mi inkább tiszteljük, féljük, imádjuk. És azzal nincsen is semmi baj, hogy tiszteljük, féljük, imádjuk, de hogyan lehet szeretni? 

Hogyan tudunk megszeretni valakit? Van az helyzet, amit úgy nevezünk, hogy “szerelem első látásra”, de ez meglehetősen ritka dolog. A legtöbb esetben a szeretet és a szerelem időbe és energiába kerül. Együtt töltött idő, a megismerkedésnek és mélyebb megismerésnek lehetőségi és alkalmai: beszélgetés, megosztás, együttgondolkodás. Vajon mi lehet ennek a módja az Istennel kapcsolatban? Azt írja a mai szakaszunk: “Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!” 

Az Úr mondja: “Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” Az Isten megismerésének, s így megszeretésének, legjobb módja, ha beengedjük őt az életünkbe. Sőt, leginkább, ha hagyjuk, hogy vezessen bennünket. Ugyanis, amikor az Isten parancsolatokat oszt meg velünk, akkor az nem öncélú hatalomgyakorlás eszköze, hanem óvó, védő útmutatás. Mert ő jobban tudja! Mert messzebbre, többet és jobban lát! Ehhez pedig a szavát adta, az igéit! Mint útjelző táblák, jelek, térképek ehhez az élethez, és útmutatás a következőhöz! 

A szívünkre nem tudunk post-it-et ragasztani! (Pedig jó lenne néha…) Azt viszont meg tudjuk tenni, hogy minél közelebb húzódunk Isten szavához, szívéhez, szeretetéhez, hogy mi is viszont tudjunk szeretni! 

Hoztam egy kis segítséget ehhez a közelebb húzódáshoz a 136. zsoltár szavaival: 

“Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.”