Ruha teszi (Áhítat, EHE, 2014.03.04)

textus: Jn 15,4a

Jézus mondja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek.”

Mit jelent ez a mondat? „Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” Mert azt értjük, hogy mit jelent, „maradj bent a házban”, Maradj bent, várj meg a kocsiban”. De mit jelent az, hogy maradjunk meg Jézusban? Egy másik szakaszt kell segítségül hívnunk a Bibliából, Pál írja a Római levélben (13,14): „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”.

Bár úgy tartja a mondás, hogy „nem a ruha teszi az embert”, de tegyük a szívünkre a kezünket, nem sokszor pont az ellenkezőjét tapasztaljuk? Hogy nagyon is fontos, hogy hogyan öltözködünk. Hiszen a környezetünk, a legtöbb esetben, elvárja tőlünk, hogy mindig az alkalomhoz illően öltözködjünk, vagy éppen a kornak, a divatnak megfelelően. Ha valaki úgy öltözködik, hogy az kirí a környezetéből, vagy mert alulöltözött, vagy mert túlöltözött, vagy éppen másmilyen, mint amilyennek szerintünk lennie kellene, akkor megbámuljuk, kinézzük, furcsálkodunk rajta. De ami talán még ennél is kényesebb kérdés, hogy hogyan reagálunk arra, ha valaki nem csupán furcsán, de rosszul öltözködik, úgy, hogy az nem áll jól neki, pont a rossz adottságait emeli ki... Nehéz kérdés.

Pont ennek az ellenkezője az, amikor az ember a Krisztus veszi föl magára. Krisztus mindenkinek jól áll, hiszen a Krisztus, aha őbenne vagyunk – ahogyan János írja a textusban, átváltoztat, nem hogy nem emeli ki a rossz tulajdonságunkat, hanem egyenes átformál bennünket egy teljes és valódi életre, olyanra, amilyennek lennie kell.

De ez nem egy olyan „öltözet” lesz, ami belesimul a környezetébe. Ki fog ríni, de nem azért mert túlöltözöttek, vagy alulöltözöttek, hanem azért mert valódik és egyedik leszünk tőle. Olyan, ami megragadja az embereket, mert valami többet éreznek benne.

Ismerjük meg ezt a Krisztust, akit magunkra ölthetünk. És ne késlekedjünk a tőle kapott az öltözetet, a tőle kapott életet megmutatni másoknak is. Ámen. 

In Christ alone (Csak Krisztusban):