Böjti sorozat 2.: Terem-nem terem-terem (áhítat, EHE, 2014.03.24.)

textus: Mt 13,18-23

„¹⁸„Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. ²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.””

Böjti sorozat 1.

Azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy Máté a nagy beszédek evangélistája. A Hegyi Beszéd mellett, valószínűleg a tizenharmadik fejezet az, ami mindenki számára ismerős, akinek csak egy kicsit is köze van az egyházhoz, a hithez, a Bibliához. Ezen belül is a legismertebb a magvetőnek a példázata.

Most nem magát a példázatot olvastam fel, hanem annak a magyarázatát. Természetesen ennek célja volt, ugyanis Máténál mindössze két példázatnak van magyarázata. Az egyik a magvető, a másik pedig a búza és a konkoly példázata (Mt 13,24-30), ami közvetlenül a textusunk után van megírva. Önmagában már ennek is üzenetértéke van. Jézus magyarázza a példázatot. A többi – nem magyarázott – példázat több jelentéstartalmat is hordoz, de a magvetőt egyszerűen nem szabad félreérteni, másképpen érteni. Annyira fontos és alapvető, hogy csak egy magyarázat létezik mégpedig a Jézus-féle magyarázat. Ehhez jön pluszban, hogy nem a sokaságnak magyarázza, a tömegnek, akik hallották magát a példázatot is, hanem csak a tanítványoknak. Többször láthatjuk az evangéliumokban, hogy vannak olyan dolgok, amit Jézus a köznek szán és vannak olyanok, amiket csak a tanítványoknak. Ez nem azt jelenti, hogy valamit is eltitkolna a széles néptömegek elő, csak vannak bizonyos szintek a üzenet tekintetében. Vannak olyan üzenetek, amelyek a tanítványsággal járnak együtt, ami már a hitre jutottak sajátja tud lenni. Nem mellesleg, nyilván nem magyarázza Jézus az ige hirdetésének magvetését a tömegnek, hiszen éppen az történik meg, amikor hallja a sokaság a példázatot, éppen akkor mérettetik meg, hogy vajon milyen termőföld!

A tanítványok viszont már „jó földek” ők befogadták és az ige meggyökerezett bennük. Jézus azért nekik mondja a példázat magyarázatát, mert csak ilyen „bevetett” állapotban lehet a többi helyzetet, a többi esetet, akár a bukást, a rossz földnek levést is megérteni, átlátni. Szabó József egykori evangélikus püspök írta, 1948-ban: „akinek a Krisztusban lett új világkorszak valóság, annak a számára az is világossá válik, hogy mit jelent a 'régi korszak'”! Csak az új életből való rálátás adhatja meg az igazi felismerését az óember mélységeinek.

Az első nagyon biztató üzenet, ami benne van ebben a példázatban az az, hogy az ige hirdettetik! Ez már önmagában is egy hatalmas dolog, hogy bármi történjen is az ige hirdetve lesz. Milyen jó, hogy az ige hirdettetése, a magvetés nem a termőtalaj minőségének a függvénye. Krisztus nem úgy közelít felén, hogy „ha majd jó leszel, akkor kapsz valamit”, hanem úgy, hogy „itt van tessék, az örök élet, fogadd el, fogadd be”. Mennyire jó, hogy nem rajtunk múlik a dolog, és mennyire jó, hogy pont emiatt mindenkinek van esélye, hiszen az evangélium mindenkinek szól.

A második üzenet az az, hogy nagyon komolyan kell vennünk azt, hogy a magvetés eredményessége sem múlik a termőföldön. Hinnünk kell azt, hogy az Istennek a terve, az ő országának kiteljesedése akkor is megvalósul, hogy ha a mag rossz földbe hullik. Az Istennek nincsen szüksége a mi közreműködésünkre abban, hogy beteljesítse az akaratát. Szüksége nincsen ránk, csak szeretné, ha mi is közreműködnénk benne. De ha mi nem működnénk együtt, az ige akkor is célba ér: „az én igém […], amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,11) - írja Ézsaiás. A vetés soha sem megy kárba! Ezt nagyon jegyezzük meg! Nincsen az a szituáció, amikor ezt kimondhatjuk, hogy „neki már nem hirdetem az evangéliumot”! Olyat mondhatok, hogy „már nincsen erőm hozzá”, de olyat soha, hogy neki már mindegy! Egy kép jut eszembe erről! Biztos mindannyian láttatok már olyat, hogy amikor fákat ültetnek a járdák mellé, akkor egy idő után a fa gyökere szétrepeszt az aszfaltot, legyen az bármennyire kemény és szilárd. Kedves testvérek, nincsen az a sziklás talaj, amit meg ne lehetne tisztítani! Ez persze nem is azt jelenti, hogy meg is lesz tisztítva, de az esély mindig ott van.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ige meg tudjon gyökerezni bennünk. Ugyanis ha nem gyökerezik meg bennünk az ige, akkor a hitünk csak „ideig való” lesz. Nem kitartó és maradandó. Erre nagyon figyelnünk kell, mert ebben a harcban nem csak a gazok, hanem a kövek is újranőnek és próbálják bennünk az igét megfojtani. Erre utal a kifejezés: „világ gondja”, az eredetiben így szól „ἡ μέριμνα τοῦ αἰῶνος” (ejtsd: hé merimna tu aiónosz). Ez, szó szerint, azt jelenti: „a világkorszak/beláthatatlanul hosszú idő gondja”. Egy ilyen helyzetben nem lehet a hitünk ideig való! Pontosan fordítva kellene lennie: tudnunk kel azt, hogy kitartó hitünknek gyümölcse az ideig való gond, hiszen legkésőbb odaát, Krisztussal az oldalunkon megszűnik minden gond!

Ennek a példázatnak azonban az elsődlegesen a bátorítás a célja, legalábbis az én szememben. Hiszen az Isten igéje szól, a mag vettetik, Jézus él és velünk van és azt akarja, hogy termést hozzunk sokszorosat, harmincszor, hatvanszor, vagy akár százszor annyit, mint amennyi magot kaptunk. Értjük mit jelent ez? Nem csak azt, hogy az életünkben megvalósul és kiteljesedik az ige és igazi tanítványok lehetünk. Ez is hatalmas dolog, de ez azt is jelenti, hogy Jézus, az Atya akaratából képessé tud tenni bennünket arra, hogy akár egy tömegnyi ember be tudja fogadni az igét a mi szolgálatunk nyomán! És ez nem csak nekünk szól, hanem minden egyes keresztény hívőnek! Mindenkinek!

Kedves Testvérek, böjtben már tekintetünket a kereszt eseményére emeljük, ahol vérrel történt a magvetés. Ez az üzenet, ez a magja mindennek , minden prédikációnak és szolgálatnak, hogy Jézus a Krisztus mégpedig bárányként és vérrel békítette meg az emberiséget és készített utat nekünk az Atyához!

Erre figyeljünk és fogadjuk meg ezt az igét, az Írásból és a Szentségből egyaránt! Ámen