A Lélek újsága (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap, 2014.09.21.)

textus: Róm 7,4-6

„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”

Mi jut eszünkbe először, ha ezt halljuk, hogy törvény? Hatalmas könyvek? Érthetetlen jogszabályok? Ügyvédek? Bírósági tárgyalás? Üres pénztárca? Végeláthatatlan papírmunka?…

Többször nem szeretjük a törvényeket, mint igen, tudniillik az emberek sohasem szerették, ha megmondták nekik, hogy mit csináljanak és hogyan. Vannak törvények és szabályok, ma, Magyarországon, amikkel nem értünk egyet, vagy éppen be sem tartjuk, mert mondjuk értelmetlennek tartjuk őket. Vannak olyan törvények, amiről azt érezzük, hogy csak a pénzt húzzák ki a zsebünkből. És persze mindig vannak olyanok is, amik jó lenne ha lennének, de éppen nincsen olyan törvény. Másrészt, ahogyan az egyetemet dr. Galli István az egyházjog tanárunk mondta: „Kedves Kollégák! A jog nem igazságot szolgáltat, hanem jogot!” Mert bizony sokszor nem az igazság győz a jog mérlegén...

Törvények… Mégis, azt kell mondanunk, hogy törvények nélkül nem lenne ma ez az ország. De nem csak ez az ország, hanem egyik sem. Lehetnek jók vagy rosszak a jogszabályok, de ezek nélkül káoszba fulladnánk. Ha mindenki azt csinálna, amit akarna, akkor nekünk rövid úton végünk lenne. Hiszen akkor mennyien lopnának, csalnának, ölnének, stb., akik eddig nem tették, mert féltek a törvénytől erejétől és büntetésétől?!

Apropó, tudtuk, hogy a mai törvények jobbik részének az alapját a Biblia adja? Gondoljunk csak a 10 parancsolatra: tiszteld a feljebbvalókat, ne lopj, ne ölj, ne tanúskodj hamisan, ne törj házasságot stb. Mindezek a szabályok, törvények jók, és azt szolgálják, hogy az emberek értelmesen tudjanak együtt élni anélkül, hogy bántanák egymást. Ezek jó törvények, ez egy jó törvény, hiszen minden becsületes munkát és mindannyiunkat véd. Amikor Pál apostol törvényről beszél, akkor erről beszél. Nem a mai jogszabályok kusza tömegéről, hanem erről. Arról a törvényről, amit Isten Mózesnek adott, és aminek az összefoglalása a mindenki által ismert 10 parancsolat.

Mégis Pál ezt írja: „megszabadultunk a törvénytől” Akkor ez most mi? Megszabadultunk a törvénytől, már nem kell betartani azokat? Ez azt jelenti, hogy a keresztény ember lenne az a kivétel, aki azt csinál, amit akar, nem vonatkozik rá semmilyen szabály? Akkor törvényt mégsem kell betartani? Sem az emberi jogszabályokat sem pedig az Isten törvényét? Ha ez így van, akkor oké, menjünk haza, és csináljon mindenki azt, amihez kedve van, függetlenül attól, hogy ez kit bánt, vagy kit nem!

De nem erről van szó. Pál sosem mondana ilyet és én sem. Amikor az apostol azt írja, hogy „megszabadultunk a törvénytől”, akkor azalatt nem azt érti, hogy nem kell aszerint élni, hanem azt, hogy nem a törvény alapján leszünk megítélve! És itt nem a földi bíróságokra gondolok, mert a kereszténynek nincsen semmilyen előjoga másokkal szemben (sőt néha hátránya van, ha becsületes akar maradni), hanem az Istennel való kapcsolatunkra itt a lényeg! Ha az Isten egy napon azt felkelne és azt mondaná, hogy „mi lenne, ha a törvény, alapján ítélném meg az embereket, hogy kit fogadok be és kit nem!”, hát akkor nagyon nagy pácban lennénk! Mert ki az, aki maradéktalanul be tudja tartani a törvényt, a 10 parancsolatot? Vagy, feltehetem sokkal egyszerűbben is ezt a kérdést: Ki az aki sohasem követettel el soha semmit ami abba ütközik?

Hát, ilyen ember nem létezik. És éppen ezért van szükség valami másra, ami által az Isten magához fogadja az embert. És ez nem más, mint a kegyelem. Az Isten hatalmas szeretete az, ami befogadja, elfogadja az embert!

Már megint... Akkor még sincs szükség a törvényre? De szükség van rá, hiszen jó életet nem lehet élni értelmes keretek, határok nélkül. Ezt a keretet biztosítja nekünk a törvény, hogy harmonikus legyen a többi emberrel és Istennek a kapcsolatunk. De tudnunk kell azt, hogy nem ez lesz az, ami alapján az Isten elfogad bennünket. Az ő saját szeretete az ok, ami megjelent Jézus Krisztusban és az ő keresztjében, kereszthalálában!

Névnapomra Ritától, feleségemtől kaptam egy könyvet, kipótolván hiányos kertészeti ismereteimet, aminek ez a címe: Mulcsozás, Talajtakarás a kertben. 

Gondolom, hogy kb. mindenki tudja, hogy mi az a mulcsozás, de azért, már csak azért is, hogy én magam megjegyezzem elmondanám röviden. A mulcsozás az a művelet, amikor az ember, kéregaprólékkal, kaszálékkal, avarral stb. betakarja a ágyásokat, a haszonnövényeket, hogy védje őket, a gaztól, megtartsa a vizet a talajban, (bár erre manapság nem nagyon van szükség) és pluszban a mulcs-anyag pedig lebomolva-elpusztulva táplálja a földet.

Kedves Testvérek! Krisztus mikor meghalt a kereszten, akkor ő ezt azért tette, hogy életünk legyen! Megvédjen a gaztól: a bűntől, a kiszáradástól: a haláltól, és megtartsa bennünk az életet adó élő vizet (János evangéliuma, 4. fejezet). Ő meghalt, de ez nekünk az életet jelenti! És ő általa, mi is meghaltunk a törvénynek, mert most már nem cselekvésünkért, vagy teljesítményünkért, hanem Krisztusért fogad be és el minket az Isten!

Hogy aztán, Jézus védő takarásában, szabadon tehessük a jót (erről beszéltem a múlt héten), az ige úgy fogalmaz, „hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek”. Milyen aktuális ez aratási az időszakban. A gyümölcstermő élet. Hogy jó ízű, színű, formájú gyümölcsök legyenek mindazok a tettek, mindazok, a szavak, amiket teszünk vagy mondunk. Máté evangéliuma ezt így fogalmazza meg: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Azért tesszük a jót, hogy az Istent minél többen dicsérjék, és minél többen követhessék.

Innentől kezdve pedig megfordul az életünk. Nem a test cselekedetei fognak üdvösséget jelenteni számunkra, hanem az Istennek való kapcsolatunk Jézus Krisztus által. És így nem igaz a mondás sem, hogy „ép testben ép lélek”, mert mi tudjuk, hogy a lélek, ami arra indít bennünket, hogy testünkkel, tetteinkkel foglalkozzunk. Így inkább azt mondhatjuk, hogy „ép lélek körül ép test”.

Hát ez az az állapot, amit Pál úgy ír le, hogy a „a Lélek új rendje”. Nagy betűvel a Lélek, hiszen itt a Szentlélekről van szó, aki dolgozik bennünk. Ez az az új rend, amiben a keresztény ember él: 1. Istennel tartja a kapcsolatot, 2. tudja, hogy Jézus Krisztus keresztjében üdvössége van, 3. szabadon teszi a jót és odafigyel törvényre, nem jó pontokért, hanem hálából az Isten szeretetéért és az értelmes együttélés érdekében.

A régebbi bibliafordítások ezt úgy írták, kicsit régiesen, nem „a Lélek új rendje”, hanem a „Lélek újsága”! Milyen kifejező a szó, egyrészt „új-ság” valami teljesen új dolog, minden tekintetben, hiszen ilyen életet csak a keresztény tud élni, aki megújul testestül-lelkestül a Lélek által, másrészt pedig „újság”, mint folyóirat, mint egy napilap, amelyik minden nap megjelenik. Hiszen nap mint kapjuk az új kegyelmet Istentől és nekünk is nap, mint nap párbeszédben kell lennünk az Úrral. Minden nap szükség van arra, hogy Istenhez forduljunk, megszólítsuk őt, kérjük a segítségét és hálát adjunk neki mindazért a jóért, amit eddig tett értünk!

Tegyük most ezt együtt, imádkozzunk...