A postáson innen és túl (prédikáció, Rigács-Somlószőlős-Karakószörcsök, Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap, 2015.08.09.)

textus: Ex [2Móz] 19,1-8

"Két hónappal azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. 3 Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: 4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. 5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. 6 Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. 7 Ezután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és átadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket rábízott az Úr. 8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak."





Ha valami fontos történik egy fontos emberrel, vagy egy fontos esemény következik be, akkor mindig felmerül a kérdés: Na, de mi volt előtte? Mindenki szereti tudni, hogy mi volt előtte. Az ember sokszor nincsen megelégedve a jelennel, a jövőbe nem lát, ezért beletekinteni akar a múltba. Ha fellapozzuk/nézünk/hallgatunk bármilyen sajtóterméket (kiváltképpen a bulvármédiát), akkor mindegyikben találunk legalább egy olyan cikket/hírt, amely valamelyik híresség vagy esemény (vélt vagy valós) múltját fejtegeti. Mert az oké, hogy most híres, de mi volt előtte, amikor még olyan volt, amint a többi "halandó"? Ugyanez a helyzet a politikusoknál is. Mindenki kíváncsi, hogy mit csinált az adott személy, mielőtt pozícióba került, főleg ha az a mielőtt a múlt rendszerben volt. De ugyanez a vágy fogalmazódik meg a előzmény filmekben és könyvekben is. Manapság nagy divat előzményeket forgatni és írni, híres filmek, könyvek elé. Mert mindenkit érdekel, hogy mi volt előtte!

A mai igeszakaszunkban egy előzményt olvashatunk. Nem kisebb dolog közvetlen előtörténetét, mint a 10 parancsolatét. Pontosan a 10 parancsolatot megelőző fejezetben vagyunk a Bibliában. Vajon mi előzhette meg a világ egyik legfontosabb eseményét. Hiszen, ha valaki ott volt és emlékszik még konfirmációs vizsgára, akkor ott elhangzott, hogy a 10 parancsolat az össze nyugati típusú demokrácia alapja. Mi lehet ennek az előzménye?

A pusztai, azaz sivatagi vándorlás elején vagyunk, amikor is Izrael népe elhagyta Egyiptomot, ahol rabszolgaként éltek és elindultak az ígéret földje felé, amit az Isten akar nekik adni. Erről már volt szó az utóbbi hetekben. És most, két hónapi vándorlás után, megérkeznek egy fontos helyre, arra a helyre, ahol megkapják Istentől a 10 parancsolatot, a Sínai hegyhez. Ennek a hegynek a tövében vernek tábort. Mózes pedig, mint a nép vezetője, felmegy a hegyre, hogy beszéljen Istennel. Mózes érezte, hogy különleges a hely és valahogyan "közelebb" akart lenni az Istenhez, ezért ment fel a hegyre. Mózesnek akkoriban az egyik legfontosabb feladata, vezetőként, az volt, hogy üzeneteket, igéket, hozzon vigyen Isten és a nép között. Közvetítő volt, nem csak világi vezető, de Isten akaratának közvetítője és a nép válaszának hírvivője is. ha úgy tetszik Mózes volt a postás a nép és Isten között. És most fölment a hegyre, hogy megkaphassa a következő üzenetet. Így szólt:
"
ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. "
Az első, amit Isten elmond Mózesnek a nyilvánvaló: "Én hoztalak ide benneteket csodálatos módon, hiszen láttátok" No, ezt nem azért mondja, mintha feltételezné, hogy az emberek ezt nem tudják, hiszen maguk is tapasztalták. És nem is azért mondja, mert szereti magát ismételni, vagy hallgatni a saját hangját fölöslegesen, hanem azért mert ez az alapja mindennek, ami velük történt, történik és történni fog: Isten cselekvő-szabadító szeretete! "Ti láttátok" - mondja az Úr, "most erre figyeljetek".

Hogyan folytatja? "Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek." Döbbenetesen fontos ez a kijelentés. De ami még fontosabb, az az alapja: Isten cselekvő és szabadító szeretete. Különleges helyzetben volt/van Izrael népe, ezen nincsen mit vitatkozni. De ez nem az ő érdemük! Ez a kijelentés, nem az ő tetteikkel, nem "kiválóságukkal", csakis Isten kiválasztó szeretetével van összefüggésben. Csak és kizárólag. Ezt erősíti az a tény, hogy a legtöbb esetben, amikor szövetségkötésről van szó Isten és ember között, akkor nem azt olvassuk, hogy Isten és ember szövetséget köt, hanem azt, hogy az Úr ezt mondja: "szövetséget kötök". Bizony, mert itt maga az Isten köt szövetséget a néppel és ennek a szövetségnek a záloga a 10 parancsolat. Nem véletlen, hogy a kiválasztottságban való megmaradás kulcsa ennek a törvénynek a betartása volt: "ha [...] megtartjátok szövetségemet, akkor, [...] ti lesztek az én tulajdonom." Az Isten volt az aki kiválasztotta a népet, de az ebben a kiválasztottságban való megmaradásért nekik meg kell is küzdeni. S bár a nép vállalja ezt: "Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott." és Mózes újra elindult a hegyre "Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak."

De miért fontos ez nekünk? Miért fontosak számunkra, Istennek Izraelhez intézett szavai? Hogy ki vannak választva? Hogy neki elkülönített nemzet lesznek, hogy tulajdonai lesznek, papok királysága? Az Isten akarata változatlan, ha ő kijelent valamit, akkor az úgy van. Azt megmásítani és megváltoztatni nem lehet. Isten kiválasztotta Izraelt? Akkor ők ki vannak választva, függetlenül minden mástól, legyen az a mi nézőpontunk, akaratunk, szimpátiánk, ideológiánk. Ők ki vannak választva. Ilyenek, olyan, amolyanok? Bizony az Ószövetség is tele van a hűtlenségükkel. De, mint említettem: Isten kiválasztása szuverén és szereteten és szabadításon alapul nem pedig az illető ember, vagy csoport milyenségén! Ezt el kell fogadni.

Annál is inkább, mert ez vonatkozik, nem csak Izraelre, hanem ránk is. Péter apostol az Újszövetségben ezt írja: "ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. [...] Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Pét 2,5.9) Ismerős? Szinte megismétli Péter, azt, amit Isten mondott Mózesnek. És mit mond? Hogy ugyanez vonatkozik Isten népére, Krisztusban miránk! Ugyanez. Az Isten kiválasztott bennünket. Azt hisszük, hogy jobbak vagyunk, mint a zsidók? Nem igazán. Nézzünk magunkba, nézzük magunkat... Nem, nem vagyunk jobbak, de nem is ezen múlik. Mert minden csak Isten akaratán, szeretetén és kiválasztásán múlik, ugyanúgy mint akkor. És ez csodálatos hír, mert mi nem érdemelnénk ezt: "királyi papság", "szent nemzet", de kiérdemelni nem is lehet, csak elfogadni.

És ugyanúgy mi is, mint Istenhez tartozók, meg kell, hogy tartsuk az ő szövetségét. Minden az Isten kegyelmén, Krisztusban bűnbocsátó irgalmán múlik, de nekünk is tennünk kell. Mert nincs ránk erőltetve a szövetség, a Krisztusban való új szövetség sem. De testvérek, hát nem ez a legjobb, ami csak történhet velünk?

Van azonban kettő nagy eltérés a krisztusi szövetség és az előbb taglaltak között. Az első az, hogy Krisztusban az Istent nem érdeklik az előzmények. Talán arra gondolunk, hogy mit tettünk, vagy mit nem tettünk, amit kellett volna. Talán arra, hogy túl szép, hogy igaz legyen, hogy az Isten kiválaszt és elfogad bennünket. De az Isten nem a bulvármédia, és nincsen meg benne az emberi kíváncsiság, s bár tökéletesen ismer mindannyiunkat mégsem ez alapján ítél. Nem érdekli őt, hogy milyenek voltunk, mert Krisztusra és az ő áldozatára néz, csakis ez számít, csak a Krisztus munkája számít, amiben mindannyian kiválasztottak vagyunk!

A másik nagy különbség pedig az, hogy ma már nincsen szükség "Mózesekre", nincsen szükség közvetítőkre és "postásokra" (itt természetesen nem a levél és csomag kézbesítőkre gondolok, hanem Isten és ember közötti közvetítőre). Mert Krisztus után már szabad az út az Istenhez. Közvetlenül megszólíthatjuk őt. Nem kell "hegyre menni", nem kell valakit küldeni, hanem csak meg kell szólítanunk őt és akkor ő ott van és - reménység szerint - válaszolni is fog.


Különleges és értékes dolog az Isten kiválasztása, legyünk ennek tudatában, figyeljünk rá és jegyezzük meg jól, hogy az Isten szeretete munkálta ezt ki és ez az a szeretet, ami összeköt vele és ez az a szeretet, ami által beszélhetünk vele, megszólíthatjuk őt, minden sallang, protokoll és kétség nélkül. Tegyük ezt most mindannyian, imádkozzunk...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)