A doboz mélyén (prédikáció, Somlószőlős, Családi Istentisztelet, Böjt 3. vasárnapja, 2016.02.28.)
textus:
Ef 5,1-9
„1
Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, 2 és
éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és
önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves
illatként. 3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság
vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan
ez szentekhez méltó, 4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy
kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. 5
Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak
vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége
Krisztus és Isten országában. 6 Senki meg ne tévesszen titeket
üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az
engedetlenség fiait. 7 Ne vegyetek tehát részt ezekben! 8 Mert
egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az
Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. 9 A világosság
gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Volt
egyszer egy döbbenetes élményem itt a kultúrházban az egyik
kirakodó vásár alkalmával. Szoktunk ott vásárolni, hiszen sok
hasznos dolog is van, amit érdemes beszerezni egy-egy ilyen
alkalommal. Van ott minden, ami csak kell, és az is ami nem. De
sokszor nem nagyon lehet tudni, hogy milyenek azok az adott termékek,
akár minőség, akár használhatóság tekintetében. Sok "kincsre"
is lehet találni, de vettem már olyan baltát, ami a második kugli
után szétesett, a feje konkréten darabokra tört.
De
térjünk vissza arra a bizonyos döbbenetes emlékre. Ezeken a
vásárokon nem csak használati tárgyak, hanem dísztárgyak is
szoktak lenni. És persze ízlésekről nem vitatkozunk, de vannak azért
olyan dolgok, amelyek már (szerintem) a giccs kategóriájába esnek. Persze
mindenkinél máshol húzódik a határ, de azért van olyan, ami már
egyértelműen és objektívan giccs. És persze ez nem csak a
háztartásokban, de az egyházi dolgokban is jelen van a giccs. Engem
kifejezetten szórakoztat az egyházi giccs. Van egy jó barátom,
aki meg kifejezetten gyűjti az ilyen egyházi giccses díszeket és
tárgyakat. Nos, az egyik ilyen vásár szórólapján láttam, hogy
van foszforeszkáló, világító Jézus szobor. "Na" -
mondtam magamban - "ezt megveszem a barátomnak! Jól fog
mutatni a gyűjteményében." El is mentem a vásárba.
Megvettem, kibontottam és képzeljék el a kedves testvérek, nem
Jézus volt benne, hanem Mária! Foszforeszkált, világított, de én
Jézust vettem, nem Máriát! S bár nem estem kétségbe, mert így
még különlegesebb a szobor, de akkor sem azt kaptam, mint ami
látszott rajta, mint amit mutatott. És igen, nem csak vicces, de nagyon bosszantó,
dühítő, vagy éppen (komolyabb helyzetben) kétségbeejtő tud
lenni, ha az ember nem azt kapja, amit várt, illetve az adott dolog,
vagy személy nem annak mutatja magát, ami/aki.
Ma
Oculi vasárnapja van, a tisztánlátás vasárnapja. Pál ebben a
szakaszban azt akarja, hogy jól és helyesen lássunk. Nem csak a
felszínt, hanem a dolgok mélységét is. Hogy - a példámnál
maradjak - "belelássunk a dobozba" (átvitt értelemben).
És ne csak azért, hogy meglepetés ne érjen bennünket, hanem
azért hogy helyesen ítélhessünk, helyesen gondolkodhassunk.
Ahogyan
említettem "Oculi" vasárnapja van. Ha összerakjuk, hogy
ma a látás vasárnapja van és ennek a neve "oculi",
akkor milyen szót fedezünk fel ebben a latin kifejezésben? [...]
Igen, a szemüveg, azaz régies nevén "ókulláré" szót.
Mert ma Pál apostol ki akarja tisztítani a látásunkat, ha kell (és
kell!), az ige "szemüvegével". Hogy jól és tisztán
láthassunk. Jól és tisztán Krisztust és magunkat is. Pál nem
árul zsábamacskát, hanem tiszta lappal játszik. Elmondja, hogy
milyen Krisztus és aki kereszténynek mondja magát, annak milyennek
kell lennie.
"éljetek
szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta
értünk áldozati ajándékul" (2.v.) - írja Pál. Lássuk
annak Jézust aki. Nem egy jó ember, nem egy bölcs tanító, nem egy
idealista, hanem Krisztus (Isten megváltó Fia) és áldozat egy
személyben! Ő volt az, akinek szolgálata miatt nem kell rettegni a
világtól, nem kell félni a haláltól és le lehet győzni a
rosszat! És ő nem csak egyfajta vezetőként mutatta, mutatja az utat, hanem
az életét is áldozta érte!
"éljetek
úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse pedig
ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség" (8b-9.v.) -
és nekünk ilyennek kellene lenni. Nem tökéletesnek és
bűntelennek, hanem a "világosság gyermekei"-nek. Jóság,
igazság, egyenesség és még tegyük hozzá: szeretet (2.v.). Ezt
kellene látni. Nem ezt mutatni, hanem ténylegesen ezeknek az
értékeknek kellene jellemeznie bennünket.
Nem
az Istennek van erre szüksége. Nem az ő "megvásárlása"
a cél, és Pál még csak nem is fenyeget. Itt arról van szó,
hogyha te Krisztusé vagy, akkor róla példát véve, így élsz. A
böjti időszak nagyon jó, hogy ezzel kapcsolatban is számot
vessünk. Milyennek látom magamat? Nézzünk beljebb? Milyen vagyok
valójában? Különbség van? Akkor itt az idő tisztán látni és
változtatni! Nem megy egyedül? Persze, hogy nem megy. De van
Krisztusunk, van Megváltónk, aki nem csak példát adott, de
hathatós segítséget is, mind a mai napig! Őt kérjük és Ő
segít majd tényleg tisztán látni és változtatni is! Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése