Látszik (prédikáció, Somlószőlős, Nagypéntek, Passiói istentisztelet, 2016.03.25.)
textus:
Lk 23,33a.35a.47
„Amikor
arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre
feszítették őt […] A
nép ott állt és nézte. […] Amikor a százados
látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez
az ember valóban igaz volt.”
Három
különálló szakaszt olvastam fel a 23. fejezetből. Az első
kettőt már hallottuk a Passiótörténet olvasásakor a harmadik
pedig közvetlen folytatása az utolsó szakasznak. S bár különálló
részekről van szó, mégis egy témát dolgoz fel mind a három,
amely egy kérdésben foglalható össze: Kinek látom Jézust?
Borzalmas
eseményeknek lehettünk tanúi. "Miért van az, hogy ennek itt
és most el kell hangoznia? Nem lehetne valami kedvesebbről és
aranyosabbról beszélni? Itt vannak a gyerekek meg minden... Az
Isten szeretet, nem...?" Jogosak a kérdések. És választ is
fogunk rájuk kapni, ha mi is megválaszoljuk a kérdést: Kinek
látom Jézust? Döbbenetes, hogy a passiótörténet során mennyi tanúja volt az eseményeknek! Az egész város, egész
Jeruzsálem látta, hogy mi történik. De senki sem próbált meg
közbeavatkozni, Jézus megmentésére indulni. Persze, én értem,
hogy ott voltak katonák, meg a pribékek, de hát akkor is, mindenki
tudta, hogy Jézusban nincsen hamisság, nincsen bűn. Egyedül a
tanítványok nem látták, hogy mi történik, mert ők olyannyira
féltek, hogy Jézus elfogásakor mind szétszaladtak a szélrózsa
minden irányába. De még így is ezer meg ezer szempár szegeződött Jézusra,
mégis a lehető legnagyobb magányban tette meg a végső utat.
Mindezt
értünk. Micsoda "közhely"! Jézus értünk tette. Az
idei nagyhéten eldöntöttem, hogy leszámolok a közhelyekkel, a
közhellyé vált fogalmakkal, magamban. De nem úgy, hogy többet nem
használom őket, hanem úgy, hogy megtöltöm tartalommal. Értem...
Értünk... Igen, Jézus értünk tette, a mi bűneinket vette
magára, hogy nekünk ne kelljen azok büntetését elszenvedni. És
itt nem a földi igazságszolgáltatásról van szó, az teljesen más
kérdés, itt az Istenről és az örök életről van szó! Mert
senki, de senki nem tud bűn nélkül leélni egy életet, s akár
kevesebb, akár több a rossz az emberben, hatalmas szakadékként
tátong Isten és közötte, melyet áthidalni az ember nem képes.
Sem én, sem senki más. Ezt a hidat építette meg Jézus a kereszt
által! Ezen a "hídon" tudunk mi is az Istenhez jutni,
sehogyan máshogyan. Jézus mondja: "Én vagyok az út az
igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis általam"
(Jn 14,6)
Ez
a mondat az, ami megtölti a közhelyünket tartalommal, s engedi
láttatni Jézust annak, aki! Ő a megmentőm, azaz más szóval a
Krisztus. A tömeg, a sok-sok szempár csak nézte Jézust, de volt
egyvalaki meg is látta és ki is mondta a lényeget. Nem egy
bölcselő, nem egy tudós ember, nem egy pap, még csak nem is
izraeli, hanem egy pogány katona: "Ez az ember valóban igaz
volt." S ő még meg sem értette, hogy itt nem csupán egy
emberről van szó, de megérezte, hogy Jézusban igazságra lehet
találni.
Adja
Isten, hogy mindannyian megtaláljuk ezt az igazságot, ezt az
életet, s ki tudjuk mondani őszintén, a világ legrövidebb
hitvallását: Jézus a Krisztus. Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése