A szabadság öröme (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Böjt 4. vasárnapja, 2016.03.06.)
textus:
Gal 4,21-31
„21
Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni,
nem halljátok, mit mond a törvény? 22 Mert meg van írva, hogy
Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a
szabad asszonytól. 23 De a rabszolganőtől való csak test szerint
született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret által. 24
Ez képes beszéd, mert ezek az asszonyok két szövetséget
jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra
szül: ez Hágár. 25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában,
megfelel a mostani Jeruzsálemnek, amely szolgaságban van fiaival
együtt. 26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. 27 Mert
meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és
örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak.” 28 Ti pedig, testvéreim, Izsák
módjára az ígéret gyermekei vagytok. 29 De amint akkor a test
szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is.
30 De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát,
mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony
fiával.” 31 Ezért tehát, testvéreim: mi nem a rabszolganő,
hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.”
Nagy
baj volt Galatában. Az ottani gyülekezet, Pál és munkatársai
hathatós munkája és Szentlélek áldása nyomán, gyorsan
növekedett. De egy idő után a gyülekezet más irányt kezdett
venni, mint kellett volna. Jöttek a gyülekezetbe olyan emberek, aki
„más evangéliumot” kezdtek hirdetni, mint amit már a galaták
befogadtak. Ezzel a legnagyobb probléma az volt, hogy nincsen másik
evangélium! Csakis egy van Jézus Krisztusban. Ezek a „messziről
jött emberek” pedig azt tanították, hogy az üdvösséghez, az
Isten végtelen és mindent átfogó szeretetében való örökléthez,
szükségeltetik más is és nem csak a Krisztus áldozata! Már maga
a gondolat is képtelen, hogy az ember saját erejéből
„felkapaszkodik” a mennybe. Mégis amilyen képtelen olyan sok
követőre talált a galaták között. Pál ezt rakja helyre.
Mondhatjuk azt, hogy az egész levélnek ez a célja.
De
akkor nekünk mi dolgunk vele? Miért olvassuk egyáltalán ezt a
levelet? Azért, mert a „más evangéliumok” nem múltéi! Ha azt
hisszük, hogy most nincsenek olyanok, akik szándékosan, vagy akár jóhiszeműen tévedésből, vagy tudatlanságból
más evangéliumot hirdetnek? De bizony vannak ma is! Sokan jó ideje hitben járók is
eltévedhetnek, megtéveszthetik őket, mert az ember nem teheti
függetlenné magát a környezetétől. Ezért nagyon fontos az ige,
nagyon fontos a kapcsolat, és a közösség, mert ez tudja "megigazítani" az embert.
Az
egyik legveszélyesebb és egyben talán leggyakoribb „más
evangélium” nagyon hasonlít arra, aminek a galaták is bedőltek.
Mégpedig a tettek, a törvény (gondolhatunk itt a mózesi és egyéb
szabályokra) tetteinek indokolatlan felértékelése olyannyira,
hogy az Istenhez való tartozás feltételeiként megszabni őket.
„Ilyennek vagy olyannak kell lenned és akkor majd szeretni fog az
Isten!” vagy még gyakoribb „Aki evangélikus annak ezt meg ezt
kell tennie!”, vagy „Nálunk ez a szokás, aki evangélikus az
másképpen nem csinálhatja!” Klasszikus törvénykező
magatartás. A Biblia – hitünk mércéje – ilyet nem ír sehol!
Persze
abból a szempontból érthető (de ettől még nem elfogadható) a
dolog, hogy az emberben benne van intézményesítés vágya. Mert
sokkal egyszerűbb egy logikusan levezetett szabályrendszer
(törvény) szerint élni, mint az Istennel való szoros kapcsolatban, minden egyes tettért és döntésért megharcolni, az ő segítségét
kérni, és az Ővele való kapcsolat csodáját újra és újra megélni. Gondoljunk csak az oltár előtti igére (Jn6,1-15). Jézus megszaporítja a kenyeret és ötből
ötezret lakat jól. Mit csinál a tömeg? Azonnal királlyá akarják
tenni! Már elmúlt a „fíling”, nem kell a csoda, csak a kenyér,
de az mindennap! „Iktassuk törvénybe, hogy naponta megszaporítod a kenyeret!”; „Sőt, ez jár nekünk!” Távol legyen
tőlem, hogy olyan dolgokat adjak János evangélista szájába
(vagy inkább tollába), amit ő nem akart velünk közölni. De értsük
meg, hogy ez egy olyan probléma, ami mind a mai napig elkísérte a
kereszténységet, legyen szó bármely felekezetről.
Pál
apostol egy példát hoz az Ószövetségből, hogy jobban megértesse
ezt a gyülekezettel. Mégpedig két feleséget hoz ma elénk, akik
mind a ketten egy férfi feleségei voltak, Ábrahámé. Isten
hatalmas ígéretet tett Ábrahámnak. Nagy néppé fogja tenni, és
ezen a népen keresztül mutatja meg magát a világnak, és ebből a
népből fog származni a Megváltó. Ábrahámnak egy felesége volt
Sára. És bizony telt múlt az idő és nem született egy gyermekük
sem. Pedig a „nagy nép”-et el kellene kezdeni valahol! Ábrahám
pedig türelmetlenségében a kor szokásaihoz igazította a
cselekedeteit az Isten szava helyett. Vett maga mellé egy másik
feleséget a rabszolga Hágárt, aki pedig azonnal szült neki egy fiút Izmaelt.
Mert
mennyivel egyszerűbb volt a kiszámított, megtervezett, logikusan
levezetett, ráadásul a szokásoknak megfelelő tett és az ezekre
alapozott jövő, mint az amely „csak” az Isten ígéretében
bízik! Ezért mondja Pál, átvitt értelemben: „Ne legyetek
Hágár, a Istennel szembemenő logika gyermekei, hanem legyetek Sára,
az Istenben bízó feltétlen hűség gyermekei!” Mert mennyivel
egyszerűbb jól és érthetően lefektetett szabályok és szokások
szerint élni, mint Istenben bízva élni az életünket! Pál, éppen
ezért, a szó nemes értelmében „szűklátókörűségre” hív
minket, hogy csak az Isten akaratát és szavát „lássuk”, abban
bízzunk és alapozzuk rá az életünket.
Mert
ebben öröm van! A mai vasárnap „Laetare”, azaz az „öröm”
vasárnapja. Böjtben lehet, hogy idegenül hangzik az öröm. Pedig
nem az! Sőt! Mert igen, a böjt bűnbánati időszak, de nem a
„bűntudat” időszaka! A bűntudatban valóban nincsen öröm, és
ezt sokszor összekeverjük a bűnbánattal. De amíg a bűntudat egy
káros és leuraló érzés, addig a bűnbánat szabadulás!
Szabadulás a terhektől, szabadulás a bűnöktől, mindattól, ami
elválaszt az Istentől és ez öröm, végtelen öröm!
Ne
akarjunk más útra térni, ne akarjunk törvény, szabályt, szokást
tenni Krisztus helyére! Mert az ígéret gyermekei vagyok, az Isten
vezetése, szabadítása, megmentése, üdvözítése gyermekei! Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése