Ajándék költözés (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond-Rigács, Pünkösd ünnepe, 2016.05.15-16.)

textus: Jn 14,23-31

„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. 25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!”

Mindenki rohan. Én is. Félve mondom ki azt szókapcsolatot, ami annyira közhelyes, hogy borzasztó, és amit ennek ellenére (vagy éppen ezért) szerintem mindannyian kimondtunk már, vagy legalább hallottuk: rohanó világban élünk. Igen, mint minden közhelynek ennek is van alapja, nem is kevés. Tudniillik ez egy ilyen világ, nincsen mit tenni. Lehet háborogni, lehet nem tetszésünket kifejezni mindenféle módokon, de egyszerűen ez így van. Az életnek szinte minden területén ezt tapasztaljuk meg, s találmányok tömegei azt szolgálják, hogy dolgokat, helyzeteket, problémákat tudjunk megoldani, elvégezni - minél gyorsabban - és már menjünk is tovább. Van, amikor ez jó, amikor örülünk annak, hogy pl. interneten keresztül, vagy telefonon ügyintézhetünk bizonyos dolgokat, és nem kell elbumlizni a hivatalig, jobb esetben sorban ülni, rosszabbikban sorba állni, sokszor hiába.

Az ember azonban nem villany, nem lehet ki meg be, át meg átkapcsolni. nem lehet olyat, hogy egyszer rohanó életet élek, egyszer meg nem. És vannak azok a helyzetek, amikor bizony nem jó a rohanás. És az egyik legjelentősebb ezek közül a mindenféle kapcsolataink: baráti, rokoni, szerelmi, haveri, ismerősi stb. Ezekben nem jó a rohanás. Nem jó siettetni a dolgokat, vagy éppen nem fordítani rá elég időt. Mert a kapcsolataink időt és megfelelő alkalmat igényelnek. Ez nem egy hivatali helyzet, amit le kell tudni, mint akár egy jogi ügyintézést, és nem is egy orvosi helyzet, egy vizsgálat, amin túl kell esni.

Klasszikus eset a látogatás és a vendégség. Amikor nagy ritkán meg tudom látogatni a nagymamámat, aki szó szerint az ország másik végében lakik, mindig ezt mondja, mikor indulni készülünk: "Jaj, ne rohanjatok már nem tudnátok még maradni?". És én is ezt érzem, mikor barátaink látogatnak meg bennünket: "Nem tudnátok még maradni?". De mindenki rohan, le akarja tudni a dolgokat, és a legjobb szándék mellett is, a hét csak 168 órából áll mindenkinek, dolog van, munka van...

És ebben a helyzetben, hajlamosak vagyunk kivetítésre is, azaz magunkból kiindulva általánosítani, azokra is rámondani, hogy ilyen vagy olyan, aki valójában nem is ilyenek vagy olyanok. És bizony sokszor az Istenre is így gondolunk. "Nem foglalkozik ő velünk, nincsen sem ideje, sem pedig akarása erre! Maximum csak 'elrohan' mellettünk a nagy globális ügyintézések közben." Pedig olyan jó lenne, ha nem így lenne! Olyan jó lenne, az ő szabadítását, tevékeny szeretetét megtapasztalni! És nem csak kiemelkedő alkalmakkor, hanem úgy általában, folyamatosan!

Van egy jó hírem azoknak, akik ezt így gondolják, erre vágynak! LEHETSÉGES! Maga Jézus mondja ezt nekünk: "Ha valaki szeret engem az megtartja az én igéimet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk!" Igen, Jézus ilyen. Odafigyel, törődik, foglalkozik velünk, és ráadásul, nem rohan, nem akar letudni minél gyorsabban, hanem nálunk marad az Atyával együtt! Szeretet és az ige, Jézus beszédeinek megtartása, ez a kulcsa annak, hogy Jézus és az Atya ne csupán futó látogatást tegyenek nálunk vasárnaponként, vagy a karácsonyi, és esetleg a húsvéti szünetben, hanem oda is költözzenek. De nem elvéve a helyet, nem betolakodva az életünkbe, valamilyen perverz módon, hanem teljessé téve, segítve, ajándékozva, jó útra fordítva azt!

És kedves testvérek ennek a költözésnek a nyilvánvaló és átformáló záloga, vagy ha úgy tetszik biztosítéka-bizonyítéka, a Szentlélek. Az Atya és Fiú lelke, akit már többször is megszólítottunk énekeken, imádságon keresztül ma is.

De miért jó ez nekünk? Mi az, amit Ő ad nekem? A Szentlélek az, aki élővé és hatóvá teszi az üzenetet, s elrendezi az Úr helyét bennünk. Ha csak egy kicsit is megfordult már bennünk azt, hogy "Isten", "Krisztus" a szívünkben, lelkünkben, vagy éppen gondolatainkban, akkor már ott a Szentlélek az életünkben. Mert az ő elsődleges „munkája”, hogy rámutat Krisztusra: a Szentlélek "eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek" - mondja Jézus. A Szentlélek az, aki Krisztusra mutatva, s megelevenítve az igét, gyűjti, indítja a híveket, formálja az egyházat, ébreszti bennünk a hitet és az akarást.  

És még mit kapunk tőle? Krisztus békességét. Olyat, amilyet más nem tud adni. Mert ez nem hamis békesség, amely nem vesz tudomást világról, nem mesterkélt békesség, amely a mismásolásra, szőnyeg alá söprésre, vagy struccpolitikára alapoz. De nem is gyógyszerek hatására tölt el bennünket és nem is bódító szerek eredménye, hanem magának Krisztus békessége. Olyan, ami tisztában van a körülményekkel, de nem függ tőlük, és amely nem időleges, nem ürül ki a szervezetből, mert a Szentlélek jelenlétének eredménye. Annyi vélt vagy valós okok miatti nyugtalanság, aggodalmaskodás van bennünk, vesz körül bennünket, hogy ez nagy nagy ajándék és kincs a Szentlélek által. Bárcsak folyamatosan tapasztalhatnánk ezt az áldást...!

Jézus így fejezi be ezt a szakaszt, János tanúsága szerint: "Keljetek fel, menjünk el innen!" Nagyon tetszik nekem ez a mondat. Nosza, menjünk! - mondja Jézus. Igen, mert ezek a gondolatok nem csak egy szűkebb, vagy tágabb körnek a privilégiuma, hanem mindenkinek meg kell tudnia. Mindenkinek el kell mondani, hogy minél többen részesülhessen ebben a csodában, az Isten Krisztusra mutató Lelke által. Békesség és kapcsolat az Úrral; ezt az ajándékot senki sem veheti el tőlünk. Induljunk - s ha majd vége lesz a mai alkalomnak - lépjünk ki a templomból, s folytassuk odakint az istentiszteletet ennek a hírnek a továbbadásával, s kérjük az Urat, hogy ez a hirdetésünk mindig az Ő igéjén és az újabb és újabb személyes tapasztalaton alapuljon. Ámen.