Tükörben (prédikáció, Somlószőlős-Kerta, Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap, 2016.05.01.)

textus: Jak 1,22-25

„22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.”

Jakab apostol levele újabb adag "aprópénzt" szór a lelki "zsebünkbe". Egyházunk újra folytatólagos igét, azaz lectio continuát hoz ma elénk. Jakab ott folytatja, ahol abbahagyta a múlt héten. A gyakorlatba ülteti a hívő életet és az evangéliumból származó praktikus dolgokkal foglalkozik. Mit is jelent nekem ma a Krisztus követés? Ez itt a nagy kérdés.

Jakab ebben a szakaszban egy olyan témát hoz elő, ami mindannyiunk érint, így vagy úgy. Ez pedig nem más, mint a hitelesség kérdése. Ez nem azt jelenti, hogy ki az, aki hitelt tud adni, mert ez a szakasz sem pénzügyi, ahogyan a múlt heti sem volt, hanem azt boncolgatja, hogy hogyan tudok hiteles lenni a Krisztus követésemben. Ez két okból is nagyon fontos. Az első ok a befelé irányultság: ha magam előtt nem vagyok hiteles, akkor a hitem nem ér semmit, hiszen maximum becsaphatom magam. Nekem a magam számára is hitelesnek kell lennem. A második egy külső ok. Ugyanis, ha komolyan veszem az evangélium szavát, akkor nekem közvetíteni kell azt a környezetem az emberek felé, hogy minél többen megismerhessék az Isten szeretetét rajtam keresztül (is). És bizony, ha nem vagyok hiteles, akkor ez nem fog menni, sőt inkább ártok az ügynek.

De mit is mond ezzel kapcsolatban Jakab? "Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói" Ezzel természetesen Jakab nem az igehallgatás ellen beszél! Már önmagában az is fantasztikus, hogy így együtt tudunk lenni és hallgatni az igét! És óriási kegyelem, hogy az ige szól hozzánk ma is, és az Isten folyamatosan üzen, közvetíti akaratát felénk. De látnunk kell azt is - és ez Jakab központi témája - hogy ha az ige "csak" bennünk marad, s nem válik életté, megélt valósággá, akkor az nem éri el a célját. Mert Krisztus az életet hozta el nekünk a húsvéti szolgálatával, így élnünk kell vele, benne, általa. Ez a hit és a hitelesség kulcsa: élni az igét lélekben és testben, szóban és tettben! Ez így teljes és így kerek.

Jakab a tükör példáján keresztül akarja bennünk elmélyíteni az üzenetet. Azt írja: "Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan mint az az ember, aki a tükörben nézi az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt." Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én csak úgy tudok fogat mosni, ha nézem magam a tükörben. Furcsa és kicsit bohókás a példa, de szerintem nem vagyok egyedül vele... Hiába tudom, hogy hol a szám, és hogyan kell fogat mosni, de akkor sem megy, ha nem használok tükröt. Szükség van a tükörre. Hát még milyen szükség van akkor, ha nem fogmosásról, hanem az életünkről, a hitelességünkről van szó! Újra és újra bele kell tekinteni abba a bizonyos tükörbe, mert az ember nagyon hajlamos elfelejteni, hogy mit látott benne. Olyan ez, mintha a tükörnek csak a keretét nézegetnénk, de magunkat nem látnánk meg benne, vagy ha meg is látnánk, de nem jegyeznénk meg. Micsoda nonszensz!

De hát mi ez a tükör, amibe bele kell néznünk újra és újra és jól megjegyeznünk, amit látunk benne? Jakab így írja le ezt a "tükröt": "a szabadság tökéletes törvénye". Mintha ellentmondást éreznénk ebben a kifejezésben, "a szabadság tökéletes törvénye"... Szabadság és törvény? Hogy jön ez a kettő össze. Nem régen egy hittanórán megkérdeztem, hogy mi jut eszükbe erre a szóról, hogy törvény. A gyerekek ilyeneket mondtak: muszáj, nem akarom, meg kell csinálni, szabályok, kényszerítés... És amikor megkérdeztem, hogy ez a szó alapvetően pozitív vagy negatív a szemükben, akkor egyértelműen ezt mondták: negatív. És ehhez nem kell gyereknek lenni. Szerintem, amikor törvényről beszélünk (persze akinek nem inge ne vegye magára), nekünk is inkább negatív dolgok jutnak eszünkbe, olyan szabályok, melyeket nem jó, nem lehet, vagy fölösleges betartani. Éppen ezért valahogyan az gondolat fogalmazódik meg oly sokszor, hogy a törvény nélküliség lehet a szabadság kulcsa. Ennek oka, hogy a világi törvénykezésnek jócskán vannak árnyoldalai... De nekünk itt Jakab nem erről beszél.

Lehet, hogy sokan fognak elítélnek érte - főleg a férfiak - de én nem szeretem az autóversenyeket, és főleg nem a Forma1-et! Számomra nem izgalmasak és nem kötnek le. De jelen esetben nagyon jó példát szolgáltathatnak nekünk. Eddig a törvényről beszéltünk, de most nézzük meg Jakab különös fogalmának ("a szabadság tökéletes törvénye") a másik oldalát a szabadságot. Szerintünk mit mondana egy Forma1-es versenyző, ha megkérdeznénk tőle egy interjúban, hogy mit jelent számára a szabadság? Azt mondaná, hogy az, amikor felbőg a motor alatta, gázt ad, száguld ki tudja hány kilométer per órával a pályán, verseny közben. Mi pedig bólogatunk és fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen ugyanarról a helyzetről beszél, mint Jakab. Mert a szabadság a pályán száguldva versenyezni? Pedig a pályának vannak határai, a versenynek pedig szabályai, ahol a versenyző nem tehet meg azt, amit akar, hanem úgy kell célba érnie, hogy ezeket betartja. Mert mi lenne, ha minden versenyző azt csinálna amit akarna? Az nem szabadság lenne, hanem káosz! És így van ez testvérek az életünkkel is. Nem akkor leszünk szabadok, ha a törvényt legyen az világi, vagy Isten törvénye (Jakab, amúgy ez utóbbiról beszél) negligáljuk, kihajítjuk az életünkből. Sőt, akkor leszünk leszünk szabadok. Akkor tudunk majd értelmes keretek között élni, akkor tudjuk magunkat biztonságban érezni, ha odafigyelünk az Úr törvényére.

Félreértés ne essék, az ige nem arról beszél, hogy az Ószövetségben olvasható összes mózesi törvényt maradéktalanul be kell tartani, minden tisztasági és étkezési szabállyal együtt, amit Isten Izraelnek adott! Nem, dehogyis erről van szó. Jakab itt arra biztat bennünket, hogy tekintsünk arra, akit az Úr küldött el értünk, Krisztusra, aki megadta nekünk az Isten törvényének végső értelmét, a szeretetet. Hiszen amikor megkérdezték tőle: Mi a leglényegesebb a törvényben, akkor Jézus ezt mondta: Szeresd a te Uradat Istenedet és a felebarátodat, mint magadat. Jézus nem eltörölni jött a törvényt, ahogyan azt sokan gondolták róla, hanem betölteni, s ezzel a szabadság, az értelmes élet kereteivé tenni.

Ez az a tükör, az Isten iránti és embertársunk iránti szeretet, amibe mint egy tükörbe, bele kell néznünk újra és újra. És ha ebben olyannak látjuk magunkat, amilyennek lennünk kell, akkor rendben vagyunk. Hitelességünk záloga és magunk és mások felé való őszinteségünk eszköze ez a tükör! Ne féljünk belenézni és ne felejtsük el, amit látunk benne, mert ezen keresztül formál bennünket az Úr, szeretettel! Ámen