Közel? Távol? (prédikáció, Padragkút-Ajka, Vízkereszt utáni 3. vasárnap, 2017.01.22.)
textus: Mt 8,1-13
„1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, 2 és
íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha
akarod, megtisztíthatsz. 3 Jézus kinyújtotta a kezét,
megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal
megtisztult a leprától. 4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz,
senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és
vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el,
bizonyságul nekik.
5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy
százados, és kérte őt: 6 Uram, a szolgám bénán fekszik otthon,
és szörnyű kínjai vannak. 7 Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és
meggyógyítom. 8 De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó
arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt álló ember
vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az
egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! –
akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor
megteszi. 10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így
szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem
találtam ilyen nagy hitet Izráelben. 11 De mondom nektek, hogy
sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz
telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek
országában; 12 akik pedig a mennyek országa fiainak tartják
magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás
és fogcsikorgatás. 13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj
el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még
abban az órában.”
Hallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!
Biztosan mindenkit szólítottak már le utcán. Engem is már
számtalanszor megállítottak ilyen, vagy olyan okkal. Például
útbaigazítást kértek, mert nem tudták, hogy az adott utca, vagy
hely merre van. Vagy bevásárló központok parkolójában váltani
szerettek volna, mert nem volt százas a bevásárló kocsihoz, vagy
máshol parkolóautomatához apró… Ezek egészen hétköznapi,
mondhatni jellegtelen helyzetek. De aztán ott vannak azok, amelyek
már átlépik az ingerküszöbünket, megmaradnak bennünk, és a
legtöbb esetben nem pozitív emlékként. Enyhébb például, amikor
bevásárlás közben, az áruházban termékmintát ajánlanak, vagy
kóstoltatni akarnak, és persze mindig akkor, amikor a legjobban
sietek. Vagy szórólapot akarnak a kezembe nyomni, amikor nem vagyok
vevő a dologra. De ott vannak az igazán erős helyzetek is, mint
például, amikor az utca embere a kislányomat akarja
megnyünyürgetni. „Jaj, de aranyos, adj a néninek egy puszit!”
„Mit csinálsz, hova mész?” - teszi fel igazából nekem a
kérdést, hiszen a kislányom úgysem fog válaszolni neki. Vagy
amikor azért szólítanak le, mert pénzt akarnak kérni, „csak
egy kis aprót”. Persze ez utóbbi kettőt határozottan meg kell
különböztetni, hiszen más az, amikor valaki kellemetlenkedik és
más, mikor szükséget szenved és a segítségemet kéri. Az Úr
adjon bölcsességet ezek kezeléséhez, a helyes magatartáshoz!
Ami viszont közös, mindezekben a helyzetekben, hogy nagyon
frusztrálóak tudnak lenni. Főleg, amikor olyan emberek szólítanak
le, akik nem ébresztenek bennünk bizalmat, vagy nem úgy néznek
ki, illetve viselkednek, mint azt általában megszokhattuk, vagy
„normálisnak” tekintjük. Ezzel sokszor nem tudunk mit kezdeni,
vagy jól kezelni.
Jézus kétszer is leszólítják a mai igeszakaszban.
Két történet, két leszólítás, két ember, két megoldás.
Mindkettő személy igencsak a társadalom perifériáján
helyezkedik el. Az egyik leprás. Szörnyű betegségben szenved, ami
akkoriban gyógyíthatatlan volt. Nem akarom részletezni a dolgot,
elég annyi, hogy ennek a betegségnek az eredményeképpen az ember
élve bomlik szét. Szó szerint. Ráadásul ezt a betegséget
akkoriban – egészen elképesztő módon – Isten büntetésének
gondolták, valamilyen elkövetett bűn miatt. Egy olyan ember
szólítja le Jézust, akit nem csupán a betegsége miatt taszított
el mindenki, de az Isten szeretetét is „elvették” tőle. A
másik személy pedig egy idegen. Egy római, egy elnyomó, egy olyan
ember, aki másképpen cselekszik, másképpen él, mások a
szokásai, másként öltözködik, másképpen viszi dolgait a
hétköznapokban. Nem a „mi kutyánk kölyke”, ahogyan szokták
mondani. Neki pedig a szolgája „bénán fekszik otthon, és
szörnyű kínjai vannak”.
Két összetört és periférián lévő élet. Valójában egyik
sem számíthat segítségre, emberi számítás szerint. Miért
hallgatná meg őket egy tiszteletben álló zsidó tanító, őket a
bűnös-beteget és az idegent. És valóban, alaphelyzetben egy
tiszteletben álló zsidó tanító messze elkerülte volna őket. A
beteget már csak azért is, hogy nehogy elkapja a kórt, az
idegennel meg szóba sem állt volna.
De valami egészen más történt. Mert nem csak egy zsidó
tanítóval találkoztak ezek az emberek, hanem a Krisztussal és
volt bennük valami, aminek nyomán Jézus meg tudta adni nekik,
amire szükségük volt: a gyógyulást.
És ez a „dolog” pedig a hit. A belé vetett hit volt. A leprás
ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”, a római
katona pedig ezt: „csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám”. Hittek abban, hogy Jézusra számíthatnak. És Máté
evangélista csodálatos szerkesztésében láthatjuk, hogy Jézus
nem csak „szépeket” mond (ugyanis ezelőtt a szakasz előtt a
Hegyibeszéd van), hanem tesz is az emberekért. Nem a tiszteletben
álló tanító „katedrájáról” szemléli, mintegy külső
szemlélőként, az ember gondjait-bajait, hanem közel lép, nem
pattint le, hanem törődik, nem fintorog, hanem segít.
Kedves Testvérek! Mi is bizton számíthatunk „erre” a Jézusra!
Mert nem lehet annyira elhanyagolt, megkínzott, perifériás,
kitaszított az életünk, hogy Jézus elutasítana. Minden baj lehet
végleges, minden bűn halálos, de Jézus mindezek legyőzte, és
megoldást akar adni. Teljes és mindenre kiterjedő megoldást. A
leprást sem „csupán” meggyógyította, hanem azt mondta neki:
„menj el, mutasd meg magadat a papnak”, hadd lássa, hogy
minden tekintetben megtisztultál, mert az Úr segített rajtad. A
századossal kapcsolatban pedig ezt mondta: „Bizony mondom
nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom
nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek
országában;” Nehogy már azt higgye bárki is, hogy az
Istenhez való tartozás nemzeti, nemzetiségi, vagy éppen földrajzi
feltételekhez között, vagy azok függvénye! A leprást
visszaemeli a „bűnös” kategóriából, a századost pedig
átemeli az idegen kategóriából. Hova? A „mennyek országába”,
az Úr erőterébe.
Ragadjuk meg ezt a lehetőséget hittel, hogy Jézus bennünket is
be- és átemeljen az Ő országába, mert oda tartozunk. És ő
meggyógyítja életünket, helyes útra tereli. Helyre hozza emberi
kapcsolatainkat, és helyet ad a világban. Megszabadít az őtőle
elválasztó szörnyűségtől, a bűntől, amelytől egyikünk sem
szabad. Mert ez az, amit ő elvégzett miértünk a golgotai
kereszten. Ő vette magára mindezeket, és lett kitaszított, hogy
mi élhessünk. De nem csak úgy élhessünk, hanem teljes életet
itt „lent”, és folytathassuk az örök életet ott „fent”!
Ámen
Ez a mai napra rendelt igehirdetési szakasz tartalmaz két ""kedvenc"" Jézus-történetemet (hál'istennek van még jónéhány :-)), és köszönöm szépen, hogy ezt ilyen jól elmagyarázta Lelkész Úr!
VálaszTörlésErős vár a mi Istenünk!
Örülök, ha segíthettem. Köszönet érte a Léleknek! További jó olvasgatást. Erős vár a mi Istenünk!
VálaszTörlésTisztelt Lelkész Úr,
VálaszTörlésén köszönöm, hogy Isten most Önön keresztül mutatta meg nekem kegyelmét!
Erős vár a mi Istenünk!
Get the latest current affairs,GK updates at
VálaszTörléshttp://www.kidsfront.com/competitive-exams/general-knowledge-practice-test.html