A kedvenc sorozatod 1-2. (prédikáció, Pünkösd ünnepe, 2018.05.20-21.)

1. rész. 

textus: Apcsel 2,22-23.32-33

„22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. […] 32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.”

Ki az aki szokott sorozatokat nézni? […] Bátran lehet jelentkezni nem szégyen az. Kutatások bizonyítják, hogy nők férfiak, fiatalok és idősek, mind a két nemben és minden korosztályban, egyre népszerűbb a sorozat, mint műfaj. Ennek okai igen szerteágazóak lehetnek. Például, hogy az ember nem „csak” egy másfél-két órás, hanem akár 100-200 órás történetet kap egy rendszeren belül. Másrészt azt is mondják, hogy felgyorsult világunkban (milyen közhelyes) egy 40-60 perces „falat” sokkal alkalmasabb a kikapcsolódásra, mint egy másfél-két-két és fél órás „egytálétel”. Persze az már sokkal differenciáltabb képet mutat, hogy milyen sorozatokat szeretünk nézni. Nyilván ez ízlés dolga, ebbe nem nagyon mennék bele.

Mi a sorozat lényeg? Általában van egy történet, egy fő szála a cselekménynek, amit epizódokon, részeken keresztül fejtenek ki. Ha valaki nem egy régebbi sorozatot néz mondjuk az interneten, hanem egy friss sorozat nyeri el a tetszését, vagy akár tévében nézi, akkor bizony a sorozat részeire várni kell. Általában egy hét telik el a részek között, de ha egy évadnak vége van, akkor akár egy fél évet is várni kell a következő részre. De akár egy hét, akár fél év – ha izgalmas és jó a sorozat – akkor bizony az ember tűkön ül és alig várja, hogy jöjjön már a következő rész, hogy tudjam, hogy mi fog történni.

Az Isten világban való munkájának jeleit, állomásait, azokat a pontokat, ahol nyilvánvalóan belenyúlt a világ folyásába és úgy irányította az eseményeket, hogy azok az emberiség javát, megváltását szolgálják, üdvtörténetnek nevezzük. Az üdvtörténetet úgy is fel lehet fogni, mintha egy sorozat lenne. A Nagy Sorozat. Vannak epizódok, mint pl. a világ teremtése, emberek, próféták, királyok kiválasztása. Vannak jól elkülöníthető évadok is. Az első: a teremtéstől Ábrahám megszólításáig, a második Ábrahámtól a mózesi törvények, a tízparancsolatig, aztán a harmadik innentől Krisztus keresztjéig és feltámadásig.

Pünkösd ünnepe – melynek ugyanúgy beleillik az Isten Nagy Sorozatába – egy új évad kezdete. Egy olyan évadé, amely mind a mai napig tart. Nem egy új történet, nem egy teljesen más koncepció, hanem abszolút belesimul az előzményekbe. Húsvét ünnepével évadot zártunk a Nagy Sorozatban. Jézus Krisztus elvezette az emberiséget az Istenhez, abban az értelemben, hogy nem csupán utat mutatott, de utat adott, készített Őhozzá. Az Istennel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás, sőt, szoros kapcsolat lehetséges, és nyitva áll a számunkra. Az évadnak vége. Fel is tehetnénk a kérdést, hogy ezek után mi jöhet még? Ez olyan happy end-nek tűnik, grand finale-nek. Hova innen tovább?

Keressük meg a választ egy újabb kérdéssel. A kérdés így hangzik: Miért vagyunk itt? […] Miért vagyunk itt a templomban? Miért akar ma valaki a huszonegyedik században valami „istenes” témában tájékozódni? Miért van az, hogy a Bibliáról hallgat valami beszédet, vagy éppen a neten olvassa? És most tekintsünk el a nyilvánvaló és egyértelműnek tűnő logikus magyarázatoktól, hogy pl. „így szokás”, „mindig szoktam jönni”, „így illik”, „csak azért mert x vagy y elhívott”, vagy „a rokonom konfirmál” stb., stb., stb.

„Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.”- prédikálja Péter apostol pünkösdkor. Pontosan azért vagyunk itt, azért van még mindig ereje a evangéliumnak, olyan ereje, amely sohasem csorbult valójában, azért adott számunkra az Isten szeretete ma is, azért van még Egyház, mert az Isten Szentlelke élővé teszi bennünk a hitet! Így vagy úgy, de az ő munkája miatt vagyunk ma itt! Nem hiába szokták pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelének ünnepét az egyház születésnapjának mondani! Isten éltesse sokáig!

A pünkösd az egyház születésnapja, de emellett még az egységnek az ünnep is. Amikor leszámolunk az ember és ember közötti harccal, akár ilyen, vagy akár olyan okból történik is. Mert a Szentlélek munkája az egyetlen olyan lehetőség, amely egy ilyen közösséget tud teremteni. Nézzünk csak körül nyugodtan. […] Komolyan mondom, nézzen mindenki körül. És ne csak a közvetlen szomszédságban (mert mellettünk általában rokonok, barátok ülnek), hanem kicsit távolabb is. […] Nagyon különbözünk, nagyon mások vagyunk. Lehet, hogy templomon kívül sohasem találkoznánk, az is lehet, hogy még bajunk is van egymással… De most itt, a Szentlélek munkája nyomán egy közösség vagyunk. Nem csupán közönség, hanem közösség. És ezt az élményt el fogjuk vinni, mint a Szentlélek nyilvánvaló munkáját az életünkben. Ahogyan Péter apostol mondja: „amint látjátok is”

És most már mi is szereplői vagyunk a Nagy Sorozatnak. Mert, hogy bár az első pünkösd óta évadváltás nem történt, de újabb és újabb epizódok és szereplők jöttek és jönnek az évezredek folyamán.

Nem jobb lenne, ha egy kicsit tudatosabban, konkrétabban is részt vehetnénk a cselekményekben, esetlen azok alakításában is? Nem jobb lenne, kicsit még jobban belefolyni a dolgokba? Sőt, akár saját epizódot is kapni a Nagy Sorozatban? Szerintem nagyon jó lenne. Erre hív most bennünket a Szentlélek. Szerintem fogadjuk el. Én biztosan elfogadom. Ámen

***

2. rész

textus: 1Kor 2,11-12.16b

„11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. […] Bennünk pedig Krisztus értelme van.”

Mindenki szereti a meséket. Lehet az ember gyerek, kamasz, felnőtt, fiatal vagy idős, de a mese az örök. Persze itt nem csupán Csipkerózsikára, vagy Fehér ló fiára kell gondolni, hanem minden kornak és minden életkornak meg vannak a maga meséi. Regények, filmek, történetek, melyek kicsit túlmutatnak a valóságon és talán egy másik világba repítenek bennünket.

De amennyire változatosak tudnak lenni a mesék, témáikat és eszköztárukat tekintve annyira egységesek is egyben. Gondoljunk csak rá, hogy szinte minden mesében van egy, vagy több főhős, akinek mindenki szurkol. Aztán van egy konfliktus, vagy akadály, amit le kell győznie. Aztán van általában, egy főgonosz, aki ezt akarja megakadályozni. És nagyon sokszor a főhős különleges képességgel bír, vagy különleges képességet, eszközt szerez, vagy kap a céljai elérése érdekében. Ez utóbbi tekintetében, nagyon széles a paletta a terülj, terülj asztalkámtól, Pókemberig.

Ha ilyen különleges, vagy szuper képességekre gondolunk, akkor meseolvasmányaink, vagy mesenézési tapasztalatunk alapján biztos vagyok benne, hogy fel tudnánk sorolni három-négy olyan különleges, varázslatos képességet, amivel ezek a bizonyos mesehősök rendelkez(het)nek. […] Ilyen például a szupererő, a láthatatlanság, a repülés, vagy a gondolatolvasás. Hányszor elképzeltem már (és szerintem nem csak én), hogy milyen jó lenne ilyen képességek birtokában lenni! Milyen jó lenne, ha ezek közül a képességek közül, akár csak egy is az enyém lehetne!

De talán, ami a leginkább foglalkoztatott, felnőttként, ezek közül, az a gondolatolvasás. Szerintem az emberek többsége már eljátszott a gondolattal, hogy milyen jó lenne belelátni másoknak a gondolataiba.

De miért szeretnénk egyáltalán belelátni mások fejébe? Egyrészt azért, mert nagyon sokszor jó lenne megtudni, hogy mit is gondolnak az emberek valójában? Vajon ugyanazt mondja, mint amit gondol? Mit gondol valójában rólam? Tetszem neki? Szeret? Utál? Az emberi kapcsolataink teljesen átíródnának, ha gondolatot tudnánk olvasni. Vagy gondoljunk csak az üzleti életre. Tudnánk, hogy egy üzletkötés, egy szerződés, vagy egy egyszerű vásárlás mögött van valamilyen svindli. Bíróságokra se lenne szükségünk, hiszen nyomban kiderülne, hogy ki mit követett el! Stb.

Azonban, tudjuk nagyon jól, hogy ha valaki ilyen képességre tenne szert, akkor azt nem csak jóra, de rosszra is lehetne használni. Éppen ezért, a mesékben a jóknak sokszor azért van szükségük különleges képességekre, hogy egálban legyenek a különleges képességű rosszakkal.

De – hála Istennek – senki sem tud gondolatot olvasni. Ahogyan Pál írja: „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” És ez jól is van így. Csakhogy! A keresztény ember számára nem csak a fontos, hogy másik emberben mi van, mit gondol, hanem az is központi szerepet játszik, hogy Isten mit mond, vagy mit gondol. Ugyan rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amely a legnagyobb segítségünk ebben, ez a Biblia, de érezzük, hogy azért önmagában a Biblia, mint egy könyv, nem elég. Hogyan lesz a Biblia betűiből ÜZENET a számomra? Hogyan ismerhetném meg az Isten akaratát és gondolatait, főleg azokat, amelyeket nekem szán?

„Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.”- írja Pál, és így folytatja: „Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” Sokat beszéltünk az utóbbi időben a Szentlélektől, hogy kicsoda is ő, és mit jelent a számunkra. De talán az egyik legfontosabb, ami a miénk lehet a Szentlélek által, az az Isten megismerésének a lehetősége. Az, hogy belepillanthatunk az Isten akaratába és rálelhetünk mindazokra az ajándékokra, amiket elkészített nekünk. A Szentlélek megadja nekünk, hogy „beleláthassunk”, még ha töredékesen, homályosan, mint egy kulcslyukon keresztül, az Isten gondolataiba. Hogy megismerhessük mindazt belőle, amire NEKÜNK szükségünk van. A Szentlélek nem egy böngésző, amivel keresgélhetünk az Isten „fejében”, hanem kegyelem, mert nélküle fogalmunk sem lenne arról, hogy mit akar az Isten velünk!

Sok minden nyilvánvalóvá válhat a Szentlélek fényében, de legelső és leglényegesebb, amire rámutat az Krisztus. „Bennünk pedig Krisztus értelme van.” - fejezi be Pál. A Szentlélek az, aki el tud vezetni bennünket a Krisztushoz. Hogy ne csupán történetileg közelítsük meg őt, ne csupán a történeteket, vagy eseményeket lássuk, hanem higgyünk! Mert ez egészen más dimenzió, mint tudni valamit. Hiába tudunk ugyanis dolgokat, életformáló ereje csak akkor lesz az evangéliumnak, ha hiszünk.

Erre vezet bennünket a Szentlélek. Legyünk nyitottak az ő munkájára, sőt kérjük, hogy lépjen be az életünkbe és adja meg nekünk az Isten ismeretét és a Krisztusban való hitet. Ámen