A nagy költözés (prédikáció, Pünkösd ünnepe, 2019.06.09.)

textus: Jn 14,23-27
Jézus mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.
25Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!






Van-e valaki közöttünk, aki még soha életében nem költözött? Olyasvalaki, aki mindig is ott lakott, ahol most? […] Ez különleges dolog. De nyilvánvaló, hogy a többségünk már legalább egyszer költözött életében. Én tizenötször… A költözés mindig húzós dolog. A sok pakolás, szervezés, stb. És tudjuk azt, hogy a négy fal meg a tető még nem otthon, hiszen ahhoz, hogy egy hely, egy település, egy utca, egy ház, vagy egy lakás otthon legyen, ahhoz sok mindent meg kell tenni. Egy otthonban munka van, mind a kialakításában, mint a fenntartásában. És ez a munka beköltözőre, vagy beköltözőkre vár. Egy otthon nem csak a lokációtól, sőt leginkább nem is attól, hanem a környezet, a tér kialakításától függ. Tárgyak, bútorok, de leginkább emberek, kapcsolatok miatt lesz otthon egy otthon. Hányszor hangzott már el, talán a mi szánkból is, hogy „Mindegy, hogy hova vet az élet, csak együtt legyünk! Csak ez számít!”
A mai igénk is egy költözést vázol fel. Jézus mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.” Jézus itt egy nagyon fontos, a legfontosabb költözésről beszél. Arról, hogy van lehetőségünk arra, hogy mi legyünk, mi bennünk legyen az Ő és az Atya otthona! Talán furcsának hathat, de Jézus elsődleges célja az, hogy költözzön, bennünk legyen. Mi sem mutatja ez jobban, mint, hogy az oltári szentségben, az úrvacsorában magunkhoz vesszük az ő testét és vérét, az ostyában és a borban, hogy bennünk legyen.
Azonban, mint minden költözésnek, ennek is van előzménye és következménye egyaránt. Nem lehet csak úgy költözgetni! Jézus azt mondja, hogy a feltétele annak, hogy ő és az Atya bennünk legyenek az, hogy szeressük őt és megtartsuk az ő szavait. Ez utóbbi talán egyértelmű is, hiszen aki Jézushoz akar tartozni az Jézus szerint éljen. Ez tiszta sor. De az előbbi… „ha valaki szeret engem”. Sokat beszélünk arról, hogy tiszteljük Jézust, hogy hallgatunk rá, engedelmeskedünk neki. Ez mind nagyon jó, de vajon szeretjük is? Vajon a szívünk is tud kapcsolódni hozzá? Sok mindent meg lehet tanulni az ő dolgairól, be lehet látni dolgokat, lehet ezt vagy azt gondolni róla, de vajon kapcsolatban vagyunk-e vele? Jézus ugyanis nem azt akarja, hogy csupán munkakapcsolatban legyünk vele, hogy mi kérünk, ő megteszi, és mi hálásak vagyunk, aztán megint kérünk, ő ad (vagy nem) és mi hálásak vagyunk (vagy nem)… Az ő vele való kapcsolat nem egy mechanikus szolgáltatás, hanem valódi szeretet-kapcsolat lehet, mint valódi személlyel, hiszen Ő feltámadt és él ma is!
Aztán, ha már beköltözött Jézus, akkor bizony be fog rendezkedni. Ez azt jelenti, hogy otthont teremt magának életünk „négy falából” és „tetejéből”. És ez az otthonteremtési program pedig megváltoztat! Egy falat kivesz, egyet épít, kifest, burkol, takarít. Akiben Jézus lakik, annak az élete változik. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”- mondja Jézus. Ez a legfőbb változás. Jézus békét teremt. Olyan békét, ami nem kívül van, vagy külső körülményekből táplálkozik, hanem Jézus táplálja bennünk. Hatalmas érték ez! Annyi mindenért kell aggódni, annyi a gond, a megoldandó feladat! Milyen jó, hogy olyan Istenünk van, aki békességet akar nekünk adni, belső békességet!
Hát ennek a békességnek a záloga (többek között) a Szentlélek. Ezért ünnepeljük a pünkösdöt, mert adta nekünk az Úr a Szentlelket, aki élővé teszi mindezt a számunkra. És azokat az embereket, akik így gondolkodnak, legyenek bár sokan vagy kevesen közösségeinkben, a Szentlélek az, aki összegyűjti.
(Ma itt vannak ezek a fiatalok is, akik konfirmálnak és ezzel nyilvánítják ki, hogy szeretnének az Egyházhoz, és Jézushoz az Egyház Urához tartozni. Emögött ott vannak a családok, akik ezt fontosnak tartották, anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák, de ott van a Szentlélek, aki mindezt igazivá tette és tudja tenni!)
Jézus adja meg, hogy legyen bátorságunk arra, hogy újra és újra befogadhassuk őt, és ő adjon kitartást ahhoz, hogy elhordozzuk mindazt a változást, amit ő hoz az életünkbe! Ámen

Megjegyzések

  1. Áldott pünkösdöt kívánok Lelkész úrnak, családjának és gyülekezetének egyaránt! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcsi bácsi és a feltámadás (prédikáció, Húsvét utáni 1. vasárnap, 2019.04.28.)

Ég és föld (prédikáció, Húsvét ünnepe, 2019.04.21.)

Az ég a földig ér (prédikáció, Somlószőlős, Mennybemenetel ünnepe, 2015.05.17.)